Halmentési próbálkozásokKözélet: Tragikus méretû halpusztulás Sepsibesenyőn

2005. június 9., csütörtök, Archívum 2003–2007

A halak sepsibesenyői pusztulása tragikus méreteket öltött.
A dolog úgy kezdődött, hogy az első tavaszi napokon hatalmas termetû - hat-nyolc kilós - pontyok kóvályogtak a víz színén, s amikor Kerestély János, a horgászegyesület halőre a patak beömlésénél a sekély vizû vagy a tó vízszintjének csökkentése miatt iszapossá vált térséget szemügyre vette, a rosszulléttel küszködve állapította meg a termetes halak tetemes pusztulását. Az eddig soha nem tapasztalt méretû halpusztulás a tópartra lármázott tógazdát, tóbérlőt, horgászokat, kíváncsiskodókat, mindenkit, s a halak - a pontyfélék - a sokféle szakértelem mellett azóta is folyamatosan pusztulnak.
Az ilyenkor szokásos találgatások, gyanúsítások, szemrehányások sem maradtak el. Volt, aki a hosszú tél idején legyengült állomány állapotát okolta, mások a hirtelen beálló vízszintcsökkentéssel indokolták a halak tömeges partra vetődését és halálát, ismét mások a tavaszi haltelepítéssel behurcolt betegségben keresték az okokat.
Többféle halmentési kísérlettel is próbálkoztak. Lengyel József, az ország egyik legnagyobb haltenyészetének a tulajdonosa-vezetője több tonna sörélesztőt - sörgyári melászt - ingyen biztosított a horgászegyesület számára, amelynek a szállítási költségeit utóbbi fedezte. A sörélesztő a halak tavaszi vitaminhiányát pótolja, s a halivadék táplálékaként szolgáló organizmusok elszaporodásában játszik szerepet. Lengyel József már ebben a fázisban nagyobb mennyiségû, vitaminokkal dúsított, gyógyszereket tartalmazó granulált tápszer adagolását javasolta.
Az eljárás költséges. Ezért a horgászegyesület, az amúgy is drága horgászati napijegyek és az ötmilliós bérlet plusz horgászengedély pecázást bénító következményeit ismerve nem vállalkozott arra, hogy valamilyen úton-módon ezeket a pluszköltségeket is a halfogók nyakába varrja.
Katona Zoltán és kézdivásárhelyi horgásztársai a halpusztulást megállítandó csoportos vállalkozásba fogtak. Halbiológusokkal, haltenyésztőkkel konzultálva tisztázták a betegség mibenlétét, okát, a kezelési terápiát, és mondhatni kétségbeesett akciót szerveztek: próbálják horogra keríteni a halakat, gyógyszerrel injekciózzák, megjelölik, majd szabadon engedik őket, hogy reményeik szerint majd egészségesen fogják ismét horogra. Rosszabb esetben a bognártüske mögötti uszony első szálkájának a jelzésével tudják azonosítani a tetemeket.
Az eredmény: a háromnapi horgászat idején 233,4 kg halat fogtak ki, oltottak be, és jelöltek meg, mielőtt visszaengedték volna a vízbe. A versenyszerû halfogásban maga a kezdeményező, Katona Zoltán jeleskedett 55,5 kilóval, őt az ugyancsak kézdivásárhelyi csapattársa, Oláh László követte 40 kilogrammal, a harmadik csapattárs, Jancsó Barna 33,2 kilogrammal egészítette ki a szomorú versenyt.
A halak világában kevésbé járatosak úgy gondolják, hogy ez a módszer reménytelen. A közel két és fél mázsás halfogás kilenc halfogó standon rekordnak számít. Magyarázata: a halbetegség egyik tünete a falánk, beteges táplálkozási inger.
A halfogók megdöbbentő eseteket mesélnek: a betegség előrehaladott stádiumában a halak élve rohadnak el, oldalukon hatalmas fekélyek keletkeznek, ezek olyan súlyosak lehetnek, hogy nem egy esetben láthatók a halak belső szervei is. Visszaengedésük ebben az állapotban a vízbe reménytelen, ezért ajánlatosabbnak tartják a parton elásni a szerencsétlen példányokat.
Mint kísérlet, mint próbálkozás dicséretre és figyelemre méltó. De az is világos a be nem avatottak számára is, hogy a kifogott halak a vízben lévők nagy tömegének csak egy csekély százalékát képezik, az egész halállományt nem lehet horoggal kifogni.
Marad tehát az a megoldás, hogy bármennyire költséges is, iparszerû, gyógyszerekkel dúsított etetőanyagot helyezzenek ki a tóba.
Lengyel József mintegy kétezer euró értékûre becsüli azt a tápszert, amelyet azonnal adagolni kellene a tó vizébe.
A Besenyő-betegség nem egyedi jellegû, országos méretû halpusztulással van dolgunk.
Besenyőre, valószínû, a tavaszi haltelepítéssel kerültek be a beteg példányok, amelyek tovább fertőzik a pontyféléket. A betegség emberre nem ártalmas, de gusztustalan, a táplálkozásra igényes ember az ilyen halat nem eszi meg.
A szerencsétlenségben szerencse, hogy a keszegfélék - köztük az ugyancsak telepített dévérkeszeg - nem fertőződött meg, a ragadozó halak - süllő, csuka, sügér - egészségesek.
A halmentők éjjel-nappal szolgálatot teljesítenek - Kerestély János halőr, Dalnoki Sándor, Katona Zoltán és társai, akik saját költségükön gyógyszereket is szereztek, a szakmai konzultációkat is megszervezték -, de a tóbérlő és tógazda erélyes beavatkozása nélkül kísérletük erkölcsi hozama nagy, ám a valós halgyógyulás, a betegség felszámolása nem következik be.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép