
Akár egy XVI. századi aranymondás - ,,a fürdő, a bor, a szerelem megrontja az egészséges testet, de egészséges testet biztosít a fürdő, a bor, a szerelem? - igazságtartalmával is beérhetnénk, hiszen egyik frappáns jelmondata volt a nemrégiben Sepsiszentgyörgyön szervezett nemzetközi tanácskozásnak, mely az Egészségturizmus Háromszéken és az Európai Unióban hangzatos címet viselte, de inkább kérdezünk: mi lesz az egykor patinás, nagy múltú fürdőhelyeink sorsa, mi vár Előpatakra, Bálványosra, Málnásfürdőre? Hogyan lesz a pusztulásból turisztikai termék? Hiszen most is hangsúlyosan jelentették ki - az örök feltételes módban -, hogy ,,az egészségturizmus Háromszéken húzóágazat lehet?. Mikor? Hogyan? Persze, figyelmeztetnek, ezeket a településeket valakik valamikor létrehozták, tehát most is kellenek valakik - talán nagy vével -, akik valamit ismét létrehoznak, és nem a végtelen töprengésben vagy siránkozásban merülnek ki. Látleletünkben boncolgatni próbáljuk, vége lesz, vége lehet egyáltalán a nagy székely helyben járásnak?
Lehetőségek hazája
Az egészségturizmust, illetve gyógyturizmust dr. Bíró Gáspár, a kolozsvári magyar főkonzulátus turizmus részlegének igazgatója határozza meg. Mint mondja, a két fogalom nem áll távol egymástól, de különböznek. A gyógyturizmus alapvető célja beteg embereket helyrehozni terápiás eljárással, nem kórházban, hanem turisztikai egységekben, de orvosi felügyelettel (pl. termálvíz, iszap használatáról, masszázsról, mozgásterápiáról van szó); az egészségturizmus pedig az egészség megőrzésére épít, az a lényege, hogy ne legyünk betegek, tulajdonképpen egyfajta életmódturizmust jelent.
Magyarán, az egészségturizmus szinte mindenkit megszólít, és a turizmus számos mûfaja belefér, ami a jó közérzetet, a regenerálódást, a stresszoldást szolgálja. S hogy mennyire divatos, felkapott, tőlünk nyugatabbra jövedelmező ágazgatokról van szó, mutatja az is, hogy az interneten egy magyar nyelvû keresőprogramba beírva a gyógyturizmust, illetve egészségturizmust, előbbire 31 600, utóbbira 118 000 találat - ajánlatok, szolgáltatások - jelenik meg. Az idegenforgalom e két ágazata tehát - pestiesen fogalmazva - kőkemény üzlet is.
Dr. Tatár Márta, a kovásznai szívkórház orvosa, egyben a megyei tanács nemzetközi kapcsolatok bizottságának elnöke azt mondja, azért választották ezt a témát, mert tudatában vannak sajátos természeti adottságainknak, a gyógyturizmus eddig is folyamatosan mûködött a megyében, kiemelten Kovászna városában, ezt a továbbiakban bővíteni szeretnék. - Nyilvánvaló - hangsúlyozza a doktornő -, hogy a megyében nem csak Kovásznának vannak adottságai, hisz csodás gyógyforrásaink vannak Előpatakon, Málnáson, ezeket mind be kell vonni, és ha a falusi turizmust össze tudjuk kapcsolni az egészségturizmussal, akkor ez a megye húzóágazata lehet? A mostani konferencia szervezésében oroszlánrészt vállaló Vajda Lajos, a megyei tanács alelnöke már bizonytalanabbul fogalmaz a háromszéki potenciált illetően: ,,lehet, az a baj, hogy ilyen sok a lehetőség?.
Termálvíz Málnásfürdőn?
A mai helyzetkép az egyedi lehetőségek és örökzöld remények ellenére meglehetősen lehangoló. Kovászna városának kivételével mindenik, egykor híres fürdőtelepülésünk szétrohadt, az enyészet martalékává lett. Egyelőre legfennebb a nosztalgiaturizmus híveinek szolgálhat célpontként.
Pedig, miként Kisgyörgy Zoltán geológus hangsúlyozza, a természetes gyógytényezők minőségi szempontból nem nagyon változtak, esetleg a klíma módosulhatott egy keveset, de a gyógygáz (szén-dioxid) semmiképpen nem. Ha mélységi vizek kerülnek mind fürdő-, mind ivókúrára, akkor merem azt mondani, hogy nem változott semmi - fûzi hozzá. A Bálványos szomszédságában lévő Csiszárfürdőn szerinte éppen ez volt a baj, hogy mind felszíni vizeket gyûjtöttek be, ami meleg fürdőnek nem jó, de az ivókúrás források ellenőrzés mellett rendben lennének. Málnásfürdőn is meg kellene ismételni egy-két fúrást, ott csak szén-dioxid van, de a helység nagy értéke a mezotermális víz: a Siculia forrás vize ma is langyos. A geotermikus mérések szerint Bükszádtól lefelé, az Olt völgyén remény lehet arra, hogy az a 40 és 50 fok közötti termálvíz (amit Tusnádfürdőn feltártak), Málnásfürdőn is megtalálható. Előpatakon a felszínközeli, freatikus vízréteg szennyezett, 7-8 méteres mélységben voltak a régi kutak, ezek csak mint fürdőtörténeti értékek számítanak. Az előpataki víz egyébként literenként 3000 milligramm szén-dioxidot tartalmaz, ez azt jelenti, hogy oda mofetta nem is kell.
Minden fürdőnek megvolt a maga fénykora - emlékeztet Kisgyörgy -: ez Előpatakon, Málnásfürdőn a XIX-XX. század fordulójára esett, amikor az épületek újak, a kezelőközpontok jók voltak, és mindenütt balneológus szakorvos dolgozott. Csiszárfürdő csillaga az első világháború előtt és kimondottan a második világháború után, a diktatúra első tíz évében ragyogott. Kiépültebb, jobb és hatékonyabb volt tehát mindenik háromszéki fürdőhely.
Befektető kerestetik
Háromszéknek jelentős a turisztikai vonzereje, ebben mindenki egyetért - összegez Bíró Gáspár. Vagyis: gyönyörû a táj, viszonylag érintetlen a természet, vannak kulturális, néprajzi, építészeti értékek, ezenkívül gyógyvizek, ásványvizek, mofetták. A természettől kapott adottságok viszont infrastruktúra és szolgáltatási háttér nélkül nem hasznosíthatóak, azaz Háromszéket jól meg kell közelíteni, utakra, szállásra, étkezési lehetőségre van szükség, szolgáltatók kellenek, akik ezt mûködtetik. Bíró szerint, ha erre nincs helyben pénz - márpedig ez egész Romániára, Erdélyre, így Háromszékre is jellemző -, akkor tőkét kell bevonni; ha pedig tőkét akarnak bevonni, akkor nem elég konferenciákat szervezni, hanem szakértők igénybevételével fejlesztési tervet, stratégiát kellene kialakítani és konkrét, megvalósítható projekteket készíteni. Ha ezek meglesznek, akkor jönnek majd a befektetők - vélekedik, megjegyezve, hogy a fejlesztés ,,nálunk jobb sorsú helyeken? a hatóságok - önkormányzatok vagy központi állami szervek (pl. a fejlesztési régiók) - feladata, velük karöltve civil szervezetek is foglalkoznak ezzel. Szerencsés lenne, ha nem mindig csak az államra, a helyi önkormányzatra számítanának, hanem a helyi közösségek, üzletemberek civil szervezetet hoznának létre, és elindítanák a turizmus fejlesztését.
Szakemberek egyértelmûen javasolják, olyan befektetőben kell gondolkodni, akinek van pénze, és érti a dolgát (jó példa a szovátai korszerûsítés); viszont ez nem jelenti azt, hogy langy kényelemben állandóan várnunk kell a sült galambot.
Akinek sikerült
A magyarországi Horváth Tihamér szerényen csak iparosként határozza meg önmagát, noha építőipari vállalkozóként a Zala megyei Kehidakustányban jóformán zöldmezős beruházásként ,,hét nyelven beszélő? termálfürdőt teremtett, amely évente 400 000-500 000 ember befogadására képes. A Kehida-termálfürdő tulajdonosa szerint a siker titka: ,,tárgyi feltétel, jó termálvíz, jó környezet és emberek, akik ehhez értenek?.
A székelyföldi gyenge infrastruktúráról Horváth azt mondja, ez még nem akadályozza meg, hogy ide turisták jöjjenek, ettől még vonzó marad a térség, hiszen Kehidakustány is egy eldugott kis zalai falu volt. Mai, évente félmilliós befogadóképessége azt bizonyítja, hogy az üzlet meghozza a fejlődést, a turizmusfejlesztésnek valójában óriási a ,,multiplikátor hatása?, azaz megsokszorozza a környéken a befektetések számát. A fürdőberuházás nem a gyorsan megtérülő üzletek egyike - számításaik szerint nekik tíz-tizenöt évre lesz szükségük, ez azonban függ a gazdaság helyzetétől is -, viszont hosszú távon halmozódva térül meg. Horváth Tihamér egyébként esélyesnek tartja a háromszéki egészségturizmust az Európai Unióban is, mivel ,,hihetetlen kincs van Erdélyországban?.
- Korunk legnagyobb betegsége a stressz, ha eljövünk ebbe a környezetbe, megváltozunk, kisimulnak a ráncaink, megnyugszunk, mert csodálatos a táj, ez önmagában egy eladható turisztikai termék, de ehhez még nagyon sok minden kell - magyarázza. Ugyanakkor azt javasolja mindazoknak, akik itt turizmusból akarnak élni, védjék mindazt, ,,ami bájos?. - Bájos a vendégszeretet, a nyitottság, az erdélyi magyar emberek tipikus jó szelleme - sorolja -, ezt ne rontsa el a kapzsiság és a pénzhajhászás, mert abban a pillanatban már nehezebb lesz eladni a rossz infrastruktúrát. Ma ez a báj legyőzi azokat a gondokat, amelyek az utakon keletkeznek? Emellé persze kellenek még a minőség irányába mutató fejlesztések, és fontosnak tartja, hogy ne nagy nagyságrendekben, turizmusgyárakban gondolkodjanak a döntéshozók, hanem azokat a kis egységeket kell a piacon felkínálni, ahol a család, a hajszolt ember megtalálja nyugalmát. És még valami fontos a térség- és turizmusfejlesztésben: a nemzeti elkötelezettség. Mert - érvel a zalai üzletember - a nemzeti elkötelezettség, a tudat át tud lépni a kátyúkon. Ha a szíve ideszólít valakit, akkor előbb-utóbb a gödrök is betömődnek?
Ráérősen sietnek
Nem az a legnagyobb baj a háromszéki turizmussal, hogy az Olt Részvénytársaság (amelyhez Málnásfürdő, Előpatak, Bálványos, Sugásfürdő villáinak nagy része tartozik) többségi tulajdonát 2003-ban egy ,,sikertelen magánosítással? a brassói Ioan Nicolae üzletember vásárolta meg. (Azóta sincs változás, nincs befektetés, még a területek, illetve az épületek utáni adót sem fizette ki az önkormányzatoknak.) Bár a mostani volt az ötödik háromszéki turisztikai találkozó, a tények azt mutatják, a megyei tanácsnál csak lassan sietnek a fejlesztéssel, szinte evidenciaszerû felismerésekhez az önkormányzat csúcsvezetésének tizenöt évre volt szüksége.
Vajda Lajos azt mondja, az új mandátumban - vagyis 2004 közepétől - elérték, hogy a turizmussal már a gazdaságfejlesztési bizottság keretében foglalkoznak. Bizottság tehát már van, de olyan munkatárs, aki a megyeházán belül csak a turizmussal foglalkozzék, az nincs. Mindössze annyi történt, hogy a pusztuló fürdőhelyeket belefoglalták A borvizek útja nevû projektbe.
Az alelnök szerkezetátalakítást készül javasolni: a régiófejlesztési osztályon belül két ember ,,csak turisztikai tervekkel, idegenforgalmi lehetőségek felleltározásával foglalkozna?. Fontosnak tartja, hogy magyarországi mintára megyei szinten itt is jöjjön létre egy turizmusfejlesztő egyesület a megyei önkormányzat, helyi tanácsok, civil szervezetek és vendéglátásban dolgozók részvételével, ugyanis egy baranyai, háromezer lelket számláló községben, ahol öt évvel ezelőtt semmi nem volt a turizmus területén, egy hasonló szervezet elérte, hogy most már évente 25 000-30 000-en látogatnak a térségbe. - Ezt a modellt küldi el nekünk a polgármester - közli. Adódik a kérdés: nem késő egy ilyen egyesületet létrehozni?
- Hogyha nincs meg, akkor sohasem késő - válaszol Vajda Lajos, s megtoldja azzal, hogy nagyon sok dolgot kell még tisztázni, mert a turizmus rovására folyik az erdőkitermelés, a kőfejtés, s bár a fából nagyon sokan jól élnek, ez megyeszinten 3-4 százalékot jelent, s lehet, a turizmusból megélne a lakosság 30-40 százaléka. Szerinte kérdéses, hogy a megyei tanácsnak van-e akkora befolyása, ereje, hogy megállítsa az erdőkitermelést azért, hogy ne tegyék tönkre az útjainkat. Nézete szerint az idegenforgalomhoz fiatalokat kell képezni, legyenek minden területen szakemberek, akik értenek a falusi turizmushoz is, ,,ne úgy, hogy ellátják a disznót és a tehenet, és ha valaki betéved, akkor őt is ellátják?. Ezt is meg kell tanulni, érvel, és ha Törcsváron megtanulták, akkor itt, a Székelyföldön is el lehet ezt sajátítani.
Hát, szó, ami szó, vélhetően mindenki egyetért a megyei önkormányzattal abban, hogy ezeknek a régi, patinás fürdőhelyeknek mûködniük kellene. Mint ahogy abban is konszenzus lehet, hogy amit az illetéskesek a turizmus fejlesztéséért eddig tettek, édeskevés. Nem elég ugyanis az, hogy néhányan vendégfogadót építenek, összehangoltabb, céltudatosabb tevékenységre lenne szükség. A lehetőségek felismerésétől a fürdőavatóig igen hosszú az út, s nagy kérdés, lesz-e ebből egyáltalán valamikor gálickő. Mert konferenciákat, rendezvényeket ugyan tucatszám lehet szervezni, a vendégek adhatnak jó tanácsokat, de a munkát a helybeliek helyett senki sem végzi el. S tölthetjük itt különféle fûszeres parádékon a kolbászt és a pálinkát, ha végre nem szedik össze magukat azok, akiket azért választottak meg, hogy megállítsák a térség mélyrepülését, akkor piríthatjuk továbbra is az ínyes falatokat, ám mi is megsülünk saját zsírunkban.
Mózes László