JegyzetKözélet: Kis levél az alma maternek

2005. június 11., szombat, Archívum 2003–2007

Ez a mostani romániai világ s ennek minden elődje, szedett-vedett pártoktól megtámogatva, mindent megtett Magyarország 1920-as erőszakos feldarabolása után nyolcvanöt esztendő alatt, hogy lehetőleg a saját képére alakítsa-álnokosítsa a benne rekedt kétmillió magyart s azonkívül a svábokat, szászokat, a rengeteg és megszámlálhatatlan cigányt, dobrudzsai törököt, tatárt?
Sokukat sikerült így alakítani a zseb, a gyomor tájéka felől.
Elnézem magunkat, félszázados érettségi találkozóra gyülekezőket, ülünk egyetlen megmaradt tanárunkkal szemközt, és nem látok egyetlen diadalittas arcot sem. De nem látom a tekintetekben a riadalmat sem, a helyzethez esetleg illő drámai döbbenetet.
Ahogy rendre beszámolunk az eltelt utóbbi öt esztendő eseményeiről, hát katarzis, az kerül itt is, ott is. De semmi rikács az égre, egykori szakszervezeti aktivista társunk most is elmondta, hogy ő boldog, sohasem volt ilyen jól, mint most, nyugdíjasan.
Nosza, gondoljuk.
Amúgy elégedett a csapat, hogy együtt lehetünk. És érzem, hogy magam is elégedett lehetek, hogy még velük és nem nélkülük vagyok valahol, fû alatt.
Román érában születtünk, aztán rövid időre, épp arra a pár évre, megtanultuk nagyanyánk, anyánk nyelvét, reánk derült a magyar világ, aztán ismét a román, mindmáig.
Románnak születtünk a mindenkori hatalom szerint, román kenyeret látnak a kezünkben és unokáink kezében, bármennyit is dolgoztunk és dolgozunk magyarul, magyar módra, magyarként.
Az első pofonokat is románoktól kaptuk, az első börtönéveket is, közvetlenül azután, hogy anyanyelven tanultunk meg titkot tartani, de a markunkat soha alamizsnáért.
És ahogy a vacsora mellett megbeszéltük, a vártemplomi istentiszteletünk után, sosem készültünk törlesztésre, és az se baj, ha el se jő soha a törlesztés ideje.
Egy csepp béke s igazság kellene már!
Hogy mi van még hátra? Az az idő sem a vendettáé, noha városomban ma is, épp most is román bandák verik a magyarul beszélő diákokat, fiatalokat. És ez Háromszéken, a Székelyföld tiszta keleti mezsgyéjén, ahol még az ősi dák földről dadogók sem mertek eddig terrorizálni tömegeket.
Na, megértük mára.
Ami hátravan még a békéig, az az idő szint­úgy nem alkalmas törlesztésre. Ám annál inkább kell törlesztenünk mindazt, amit a magyarságtól, székely népünktől, közvetlen környezetünk gazdáitól és bakteraitól, tanáraitól és kenderáztatóitól kaptunk. Valamit vissza kell, kellett adnunk azért, hogy az iskola s ez a nép adhatná tovább rendre a következőknek, ahogy kell.
Rúgásokat vissza nem adunk, de többet nem is vállalunk, s erre okítjuk a köröttünk s tán mellettünk állókat is.
Én akartam erősen s mereven állni társaim s tanárunk előtt, az iskola fedele alatt. Aztán az iskola himnusza idején, melyet magam írtam ezelőtt harminchat évvel, bizony együtt álltunk, törlesztők. És lehajtott fej most se, egy se.
Ez a megbántott és meggyérült sereg nem a törlesztők, de nem is a riadtan halók gyülekezete.
Kis levél az ALMA MATER-nek és társaimnak, köszönettel:
Czegő Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-06-11: Archívum 2003–2007 - :

Közélet: Kamaszballagás

2005-06-11: Archívum 2003–2007 - :

Kultúra: A könyv reneszánsza?