Franz WerfelTörténelem: A látogatás

2005. június 11., szombat, Archívum 2003–2007

Johannes Lepsius (eleinte csak lassan, botladozva találja meg a török szavakat. Gyakran segítségkérően néz Nezimi bejre is, hogy siessen segítségére a megfelelő kifejezéssel): Ahmed sejk efendi jósága folytán idekerültem, keresztény és idegen létemre ebbe a tiszteletre méltó tekkébe? Még a vallásos gyakorlatokon is jelen lehettem. Forró, bensőséges törekvésetek Isten felé örömmel tölti el szívemet. Mint tudatlan idegen nem értem szent szokásaitok benső értelmét, de érzem nagy jámborságotokat? Ilyen jámborság és vallásosság láttán annál szörnyûbbnek érzem azt, ami a hazátokban történik és történhet?
A fiatal sejk (kérdő tekintettel engedélyt kér apjától, hogy beszélhessen): Tudjuk, hogy már hosszú esztendők óta az ermeni millet szerető barátja vagy?
Johannes Lepsius: Több vagyok barátjuknál. Egész életemet és minden erőmet az ermeni milletnek szenteltem.
A fiatal sejk: És most bennünket akarsz vádolni az eseményekért?
Johannes Lepsius: Én idegen vagyok. Egy idegennek soha és sehol sincs joga vádolni. Csak azért vagyok itt, hogy panaszkodjam a történtek miatt, és a tanácsotokat és segítségeteket kérjem.
A fiatal sejk (félreérthetetlen makacssággal, amelyet nem nyugtatnak meg az ünnepélyes szavak): Mégis minden oszmánt, valamennyiünket okolsz a történtekért.
Johannes Lepsius. Egy nép sok részből áll. A kormányból és szerveiből. Osztályokból, amelyek a kormánnyal tartanak, és ellenzékből. (?)
Az öreg Ahmed sejk (békülékenyebb hangot akar vinni a beszélgetésbe): Isten sok pohárba öntötte italát, és mindegyiknek más-más formája van.
A türbedár (még nem tud megnyugodni, mert azt hiszi, hogy feneketlen gyûlölete igazi ellenfélre talált): Azt mondod, a kormány az oka a véres igazságtalanságnak. De ez valójában nem a mi kormányunk, hanem a tiétek. Tőletek tanult. Ti támogattátok szent értékeink elleni bûnös harcában. A ti tanításotokat és nézeteiteket hajtja most végre. Fel kell tehát ismerned, hogy nem mi, oszmánok, hanem Európa és Európa szolgái a felelősek annak a népnek a sorsáért, amelyért harcolsz. És az igazság éri utol az örményeket, mert ők kívánták vissza az országba a hitszegő bûnösöket, pártolták őket, és hódoltak nekik, hogy azok most felfalják őket. Nem látod ebben Isten ujját? Ahová ti és a tanítványaitok beteszitek a lábatokat, pusztulást visztek magatokkal. Képmutatóan Jézus Krisztus próféta hitét valljátok, de lelketek mélyén csak az anyag sötét hatalmában és az örök halálban hisztek. Ilyen tompa a ti szívetek, s már semmit sem tudtok Allah erőiről, amelyek használatlanul elsorvadnak bennetek. Igen, a ti vallásotok a halál, és egész Európa a halál ágyasa.
Az öreg sejk (szigorú pillantással ráparancsol a türbedárra, hogy mérsékelje magát. Utána mintegy vigaszul és csillapítóul megsimogatja a lelkész kezét): Minden Isten akarata szerint történik.
A fiatal sejk: Ez igaz, efendi. Nem tagadhatod le, hogy a ma nálunk uralkodó nacionalizmus idegen méreg, és Európából jött. Néhány évtizede még a mi népeink, törökök, arabok, kurdok, lázok és sokan mások hûségesen éltek a próféta zászlaja alatt. A Korán szelleme kiegyenlítette a földi, vér szerinti különbségeket. Ma már az arabok is, akik igazán nem panaszkodhatnak, nacionalistákká és ellenségeinkké váltak.
Az öregk sejk: A nacionalizmus tölti be az emberi szívben azt az égető ûrt, amely Allah helyén marad, ha elkergetik onnan. És mégis! Akarata ellenére nem ûzhetik el őt.
Johannes Lepsius (megvádolt Európaként ül összekulcsolt lábbal. Nem téveszti szem elől célját. Ezért barátságosan fogadja a tiszteletet parancsoló brusszai türbedár szitkait. Feleannyira sem fájnak, mint kicsavarodott lába): Mindaz, amit itt hallok tőletek, nem új előttem. Igen, én magam is gyakran mondtam hasonlókat honfitársaimnak. Én keresztény vagyok, sőt, keresztény pap, ennek ellenére szívesen beismerem előttetek, hogy a keresztények nagy része, akikkel találkoztam, közönyös és istentelen képmutató?
A türbedár (Ahmed sejk rendreutasítása ellenére sem hagyja abba konok okvetetlenkedését): Tehát belátod, hogy nem mi, törökök, hanem ti magatok vagytok az igazi bûnösök?
Johannes Lepsius: Vallásom azt parancsolja, hogy minden bûnt Ádám elkerülhetetlen örökségének tekintsek. Az emberek és népek egymásnak dobálják az eredendő bûn örökségét, akár a labdát. Ezt nem lehet sem valamilyen dátummal, sem valamilyen esettel elhatárolni. Hol kellene kezdenünk, és hol abbahagynunk? Nem azért vagyok itt, hogy akár egyetlen szóval is szemrehányást tegyek a török népnek. Ez nagy tévedés lenne. Azért vagyok itt, hogy jóságos megértéseteket kérjem.
A türbedár: Most jöttök megértést kérni, miután felébresztettétek a gonoszt!
Johannes Lepsius: Én nem vagyok soviniszta. Minden ember, ha akarja, ha nem, valamilyen népközösségbe tartozik, és kötve marad hozzá. Ez a természet magától értetődő törvénye. Mint keresztény azt hiszem, hogy a mi Urunk az égben a szeretet kedvéért teremtette a különbségeket. Mert különbség és feszültség nélkül nem lehet szeretet. Én is eleve nagyon különbözöm az örményektől. Mégis megtanultam őket megérteni és szeretni.
A türbedár: De gondolkoztál-e valaha is azon, mennyire szeretnek és mennyire értenek meg bennünket az örmények? ?k voltak az a villamos vezeték, amelyen át a ti pokoli nyugtalanságotok a mi békénkbe áramlott. Te meg egyenesen ártatlan báránykáknak tartod őket? Nos, én mondom neked, hogy hidegvérrel lemészárolnak minden törököt, ha éppen a kezükbe kerül. Talán nem tudod, hogy még a keresztény papjaik is örömmel részt vesznek az ilyen gyilkosságokban?
Johannes Lepsius (most először kell uralkodnia magán, nehogy élesen visszavágjon): Ha te mondod, efendi, akkor bizonyosan megesett itt-ott a bosszú ilyenfajta megnyilvánulása. De ne felejtsd el, hogy a ti hodzsáitok, molláitok és ulemáitok bujtogatták a népet. Pedig ti vagytok az erősek, és az örmények a kiszolgáltatottak.
A türbedár (nemcsak tanult férfiú, hanem kitûnő vitázó is, rendkívül jól ért hozzá, hogy a konkrétumok veszélyes közegéből hirtelen visszahúzódjék a jól körülpáncélozott általánosságok mögé): Az egész világon rágalmakat terjesztettek a mi vallásunkról. Leggonoszabb valamennyi között a türelmetlenség vádja. Gondolod, ha mi valóban türelmetlenek vagyunk, életben maradt volna a kalifák évszázados birodalmában akár csak egyetlenegy keresztény? Mit tett uralmának első évében a nagy szultán, aki Sztambult meghódította? Kiûzte talán birodalmából a keresztényeket? Mi? Nem, felállította a görög és örmény patriarkátust, és felruházta hatalommal, fénnyel, szabadsággal. És mit tettek a tieitek Spanyolországban? Ezrével dobták a tengerbe, és máglyákon égették el a muzulmánokat, akiknek ott volt a hazájuk. Mi küldünk hozzátok misszionáriusokat, vagy ti küldtök hozzánk? Csak azért hordjátok magatok előtt a keresztet, hogy a Bagdadi Vasút és az Olajtársaságok nagyobb osztalékot jövedelmezzenek.
Az öreg sejk: A nap uralomra vágyó, a hold szelíd és békés. A türbedár sértő szavakat mond, de ez rád, a mi vendégünkre nem vonatkozik. Meg kell értened, hogy a mieinket is elkeseríti a vallásunkat ért igazságtalanság. Tudod, melyik szó díszíti Isten neve után a legtöbbször a Koránt? Béke! És tudod, mit mond a tizedik szúra? ,,Az emberek egy hiten voltak, s csak azután lettek egyenetlenek, s ha urad szava másképp nem határozna, egyenetlenségük tárgya rég eldöntetett volna.? Mi is ugyanarra törekszünk, amire ti, keresztények, az egység, a szeretet birodalmára. Mi sem gyûlöljük ellenségeinket. Gyûlölhet egyáltalán a szív, amelyben Isten megfogant? A mi szerzetünk egyik legfontosabb kötelessége, hogy békét teremtsen. Nézd, a türbedár, aki olyan keményen beszél, a mi legbuzgóbb békeköveteink egyike. Még nem is tudtunk rólad, s ő már akkor is régen az elûzöttekért dolgozott. És nincs egyedül. Még a tényleges katonák között is vannak békeköveteink? (Magához inti a gyalogsági századost, aki, valószínûleg mint a legfiatalabb és legtökéletlenebb rendtestvér, a legtávolabbi gyékényen ül.)
A százados (félénken helyet foglal az öreg sejk mellett. Nagy, gyöngéd szeme van, arcvonásai finomak, s csak hatalmas, gondosan ápolt bajusza kölcsönöz neki daliás külsőt).
Az öreg sejk: Felkerested megbízásunkból az örmény deportáltak táborát Keleten.
A százados (Johannes Lepsius felé fordult): Annak a törzsezrednek a tisztje vagyok, amely a te nagy honfitársad, Goltz tábornagy, török pasa főparancsnoksága alá tartozik. A pasa szívét is gond és bánat tölti el keresztény hittestvérei miatt. De igen keveset tehet ebben az ügyben a hadügyminiszter akarata ellen. Jelentkeztem nála, és szabadságot kaptam tőle, hogy elvégezhessem feladatomat...
Az öreg sejk: És merre jártál utazásod folyamán?
A százados: A legtöbb deportálttábor az Eufrátesz partján fekszik. Deir ez Zor és Meszkene között. Több napot töltöttem a három legnagyobb táborban.
Az öreg sejk: El tudod mondani, mit láttál?
A százados (elkínzott pillantást vet Lepsiusra): Szívesebben hallgatnék az idegen előtt?
Az öreg sejk: Hadd értse meg az idegen, hogy a mi ellenségeink gyalázatáról van szó. Beszélj!
A százados (a földre bámul, szavakat keresgél. Nem tudja leírni a leírhatatlant. A halvány, szakadozott mondatok nem érzékeltetik a szagot és a képeket, amelyektől undor fojtogatja): A csatatér iszonyú? De a legnagyobb csatatér is semmi Deir ez Zorhoz képest? Senki sem tudja elképzelni?
Az öreg sejk: És mi a legborzalmasabb?
A százados: Már nem emberek? Kísértetek? De nem emberi kísértetek? hanem majmok kísértetei? Csak lassan halnak meg, mert füvet esznek, és hébe-hóba kapnak egy-egy falat kenyeret? A legborzalmasabb azonban az, hogy már nincs erejük, hogy a tízezernyi hullát eltemessék? Deir ez Zor a halál iszonyú árnyékszéke?
Az öreg sejk (hosszú szünet után): És hogyan lehetne rajtuk segíteni?
A százados: Segíteni? Az lenne számukra a legjobb, ha egyetlen nap alatt agyonvernék őket? Körlevelet intéztem testvéreinkhez? sikerült több mint ezer árva gyermeket elhelyeznünk török és arab családoknál? De ez olyan keveset jelent.
A türbedár: És mi lesz a következménye, hogy ezeket a gyermekeket gondosan és szeretettel felneveljük családjaink körében? Az európaiak szidalmazni fognak, hogy elraboltuk, hogy meggyalázzuk és bántalmazzuk őket.
Az öreg sejk: Ez igaz, de mindegy. (A századoshoz): Ezek a szerencsétlenek csak az ellenséget látták benned, a törökben, vagy meg tudtad nyerni a bizalmukat?
A százados: Embertelen nyomorúságukban már nem tudják, hogy ki barát és ki ellenség? Ahányszor bementem valamelyik táborba, falkákban nekem rontottak? Többnyire csak nők és aggastyánok, valamennyien csaknem mez­telenek? Üvöltöttek az éhségtől. A nők a lovam ürülékében meg nem emésztett zabszemek után kotorásztak? Később majd széttéptek bizalmukban? Tele vagyok megbízásokkal és kérésekkel, amelyeket nem tudok elintézni? Itt van például ez a levél? (Elővesz a zsebéből egy piszkos cédulát, és megmutatja Johannes Lepsiusnak.) Ezt egy olyan keresztény pap írta, amilyen te vagy. Felesége temetetlen holtteste mellett ült, amely már három napja ott feküdt. Nem lehetett elviselni? Egészen kis emberke, már alig maradt belőle valami. Harutjun Nokhudjannak hívják, és valahová a szíriai partvidékre való. A földijei felmenekültek egy hegyre. Megígértem neki, hogy ezt a levelet eljutattom az övéihez. De hogyan?
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-06-11: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás