
Háromszéken még az ördög sem olyan, mint máshol. Nem fekete, hanem pepita, ha közelről nézed, ha távolról, akkor szürke, de akkor is szürke, ha elhúzol mellette, vagy ha ő húz el melletted.
De ő ilyent nem szokott csinálni vidékünkön. Amikor hozzánk ér, vége a vándorlásának, lehorgonyoz, lába gyökeret ver, vagy útitársul mellénk szegődik, és ebből nem is tágít, velünk tart már nyolcvanöt esztendeje, de lehet, hogy már jóval azelőtt. Az ördög - fekete, pepita vagy szürke - nem olyan kegyes, mint a házikígyó, mely szinte családtagként viselkedik, megszokja lépteink zaját, jelrendszerével azonosítani képes, és főleg nem bántja a ház népét, nem próbál neki rendet szabni. Hozzátartozóját veszítheti el, aki őt bántja. Még a házidarázs is jobb az ördögnél, tiszteli azt, akit befészkelődésekor itt kapott, nem csípi meg, hanem együtt él vele, sőt, testőrként szolgál neki.
Trianon egy olyan (házi) veszedelem, amelyik azt marja, akivel együtt él, és módfelett barátságos a megszállókkal. Az elcsatolt területeken nem az elszakítottak, a hazátlanná váltak az idegesek, hanem a betelepülők, sőt, ütnek is minket. Megtapasztalták, hogy az ütést nem kölcsönadják, nem kell, de nem is lehet visszaadni. Az áldozatokra rendszerint éppen a saját tábora csap le, elhatárolódnak tőle, mert mindenféle önvédelmi szándék vagy közösségben gondolkodás az egyéni karrier útjában áll.
Mivel Délvidéken a magyarverés slágerrangra emelkedett, most járványként Erdélyországra is átterjedt, és újabban Háromszéken is felütötte a fejét. Itt egyelőre székelymagyar nyaklevesezés a neve. Önvédelem gyanánt behúzzuk a nyakunkat, mert így érezhetően és jelentősen csökkenthetjük az ütési felületet, és még nem is csattan (akkorát). Ez iskolás korunkban is így mûködött, akkor is, most is, a kicsinek a naggyal szemben, ha megoldás nem is, de remény lehet a behúzott nyak. Ezzel párhuzamosan a sepsiszentgyörgyi rendőrség rendkívül operatív, rekordidő alatt azonosította a tetteseket. A magyar nyaklevesezésben érintettek, valószínû, rövid időn belül el fogják nyerni méltó és példás büntetésüket. A román(iai) (i)gazságszolgáltatás hagyományai szerint már csak arra várunk, hogy a törvény hatalma és szigora arra sújt-e le, aki kapta - vagy aki adta a nyaklevest. Mintha hallanám: ,,Na jól van, fiúk, most menjetek szépen haza, és ha máskor még ilyent akartok, előtte szóljatok nekünk is.?
Hivatalos érdekképviseletünk a kisebbségi lét korlátai közt ez ügyben a maximumot adta magából. Antal Árpád András parlamenti képviselő írásban nyújtotta be politikai nyilatkozatát. Figyelmeztet, hogy az eset egy tőről való a tavaly decemberivel, amikor egy betelepült román pedagógus fölhasználta tanítványait egy mindenféle törvényes jóváhagyással ellátott Lósy Schmidt Ede-emléktábla-avatás megakadályozására. A többségében Kárpátokon túli iskolások úgy vélték, hogy tiltakozniuk kell a rájuk nehezedő magyar nyomás és az elmagyarosítás ellen. Az emléktábla elhelyezéséhez rendőrségi segítségre volt szükség. A Kovászna megyei képviselő megjegyzi, hogy ez nem gyerekcsíny, a tanulókat szüleik és tanáraik irányítják. Az ilyen sajátos székelyföldi román szabadságharcosoknak kapóra jött ,,a bunyós Vali? nevére, az iskola címére küldött nyílt levelezőlap, amely ,,a román banda? fejének tartott Valit felszólítja, hogy menjen vissza oda, ahonnan jött, Moldvába, mert ha nem, mind a két kezét, ,,munkaeszközét? levágják, hogy többé magyarhoz ne üthessen. A képeslap fénymásolatával a kezében a románvédő igazgatónő Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere ellen indult hadba. Azzal érvelt, hogy ő már huszonhét öreg esztendeje van Székelyföldön, aminek jogán afféle őshonos. Az csakis rajta múlik, hogy úgy éljen együtt a befogadókkal, hogy a huszonnyolcadikat is velük tölthesse.
A fellendülő székelyföldi fura román szabadságharc egy új (h)arcvonalat alakított ki: román nemzetféltők kontra RMDSZ, hacsak nem a román parlamentbeli politikai kötélhúzás része ez, mivel a szavazók akaratából az egyik kormánypárti, a másik pedig ellenzéki. Éppen az SZDP megyei szervezetének elnöke vállalta föl a többségi kisebbség védelmét. Bánatát, hogy nincs, aki megvédje a székelyföldi (?) románságot, a médiába sírja, ,,neki kell megint a ringbe szállnia?. Nem kis dolog, csakhogy a bokszringben az ellenkező sarokból, egy más színû gatyában egy ellenfél is szokott indulni, akit ezúttal a kíváncsi publikum hiába keres. Az még beleillik a képbe, hogy a pártvezér tiltakozik a Trianon-megemlékezéseink ellen, de a bokszmeccs akkor vált okafogyottá, amikor ,,elégtétellel nyugtázta?, hogy az RMDSZ nem vesz részt a megemlékezésekben. Emiatt csoda-e, ha úgy látjuk, hogy egyazon ringben, ugyanabban a sarokban két - mondjuk sárga - gatyás bokszoló sörözik?
No, ettől pepita az ördög Háromszéken.
Zonda Attila
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.