
l Épül a bekötőút l Eladta legelőjét a közbirtokosság l Egyengetik a földvagyont
l Egy magyar, a többi roma l Megdőlt a templom
Az utca hangja
- Ne: közelednek az úttal, s a bolt előtt az átfolyó nincsen kidugva, ha esik az eső, el fogja mosni az új utat, mert most is az utca közepén folyik a víz! - így az egyik ott téblábaló, idős férfi.
- Jaj, be jó, hogy jött - fogadják a riportert a központi üzlet előtt. - Írjon erről a nyomorúságról, ami ebben a faluban van. Mi nem tudjuk, hogy miért, de itt semmi sem megy simán. Nő a nyomorúság... Kapálás ideje van, most eszik még a cigány egy jobbacska ételt... de azután...?
- Nézze meg, beteg és öreg vagyok - panaszkodik a 78 éves Jákó Margit. - Másfél millió lejes nyugdíjból élek, java része orvosságra fogy el. Van-e ezeknek az országvezetőknek Istenük az égben?
- Hogy hívnak?
- Attila.
- Hány éves vagy?
- Várjon?sza, számítsam?sza ki... nyolc!
- Tudsz-e írni?
- Az egy kérdés: igen, igen - feleli a tömött roma gyerek.
- Hány testvéred van?
- Álljon meg, számoljam?sza ki - számolgat az ujjain. - Ejsze annyi, ahány ujjam van...
- Mit ettél ma?
- Faszulykát.
- Te cigány gyerek vagy?
- Én magyar cigány vagyok!
Hurok a faluban
- Nálunk még a bekötőút építése sem megy simán - mondja Lőrincz István tanácstag, falufelelős.
A Román Fejlesztési Alapnál pályázta meg ugyanis - még annó dacumál - az elszigetelt település bekötőútjának a rehabilitációját Feldoboly volt református lelkipásztora, t. Borbándi András. Ha későn is, de a pénz megérkezett. Megalakult az a helybeli csoport, amely tartja a kapcsolatot az alappal, a tervezővel és a kivitelezővel, s köze van az elszámoláshoz. A dobolyiak is megtalálták az erre alkalmas embert, a faluban lakó Bacsó László a borosnyói polgármesteri hivatal pénzügyi szakembere. A munkálatok gyors ütemben folynak, ottjártunkkor az IFCOR cég csoportja a falu között tartott a hengerelt út építésével. Azt mondják az építők, hogy egy hurkot írnak le a faluban: felmennek a Felsőutcán, és visszatérnek a templom tájékán a főútba kapcsolódó Alsó utcán. A Középső utcát - mert ez tart a falu iskolája-óvodája felé - nemrég megkavicsoztatta a borosnyói önkormányzat.
- Mi az akkor, ami nem megy simán? - kérdeztük a községi képviselőt.
- A munkálat teljes értékének egy bizonyos százalékát, az ún. önrészt a borosnyói önkormányzat, ebben az esetben mi, a falu kellene hogy állja. Pénzről szó sem lehet, mert abból van a legkevesebb. Így agyalta ki a főnökség, hogy a pénzösszeg értékében lehet munkát végezni, és az ne legyen más, mint éppen a sáncok-vízlefolyók kiásása. Nagyon jól hangzik, mert ki ne tudná, hogy a sánc menti az út életét?! Nos, itt van a baj, szinte szégyellem is elmondani, már jó előre kételkedtem, hogy mellém fog-e állni a falu. Úgy látszik, hogy Feldobolynak az út kell, de a sánc ásása gondot okoz. A bekötőút melletti szakasz szélén a sáncot a szociális segélyesekkel kell kiásatni, mert ott nem lakik senki. Ezek zömében romák, s most van a kapálás, kaszálás ideje, napszámba járnak, nehéz őket összeszedni. Ez talán még nem is volna annyira nagy baj. A baj az, megneszelték valahonnan, hogy a nyári időben az állam talán nem folyósítja a szociális segélyt! Ez lefékezte akaratukat. Nálunk most 24 ilyen személy van, s ez erő. A sánc egy részét ki is ásattam velük. A többi rész a lakosságé: mindenkinek ki kell ásnia a bennvalója előtti megfelelő szakaszt. Félek, hogy nem fog simán menni...
- És ki ássa ki a sáncot a hétvégi házak előtt? - kérdeztük Tegző Gábortól.
- Van nekem egy névsorom. Közel félszáz személy szerepel rajta, ezeknek kellene tudomásul venniük, hogy ebben az esetben feldobolyi lakosok. Alkalomadtán igyekeztünk-igyekezünk tudtukra adni, hogy sáncot kell ásni, és alá is íratjuk a névsort tudomásulvétel végett. Sajnos, nem mindenkinek tudjuk a hivatalos címét, mert - ha hajlandó volna a polgármester, ugyanis a bélyeget sem adják ingyen - levélben is értesítenénk őket.
Az eladott legelő
- Eladta - simán - teljes legelővagyonát a dobolyi közbirtokosság a nagypatakiaknak, pedig a falu legelőhiánnyal küzd. Nekünk, a községi tanácsnak kellett a sajátunkból legelőt biztosítanunk - hozza tudomásunkra a tényt Bartha László, Nagyborosnyó község polgármestere.
- Így van - erősíti meg a hírt Lőrincz István. - Hála a kövér időjárásnak, mert ellenkező esetben az a legelő, amit a tanács adott, nem lett volna elég az itthoni tehéncsordának. Arról volt szó, hogy a tehenenkénti 200 000 lejes legeltetési díjból még kaszálót kell vásárolni a gazdáktól. Én vitatkozni nem akarok, de van a Gyertyánosban egy olyan 15 hektárnyi legelő, amely telekkönyv szerint feldobolyi tulajdon. Ezt levágták a hivatalosan megállapított dobolyi legelőtestből. Itt van a térkép! - mutatja Lőrincz. - Miért? Tudom, hogy enélkül is megvan az a 150 hektár, ami a közbirtokosságé, de mint tanácstag szeretném tudni, hogy azt ki birtokolja, milyen jogon? Erre a kataszteres szakemberek sem tudtak nekem választ adni, de szándékomban áll tisztázni az ügyet...
A válaszért Dobolyi Ernőhöz, a közbirtokosság elnökéhez fordultunk.
- Mi a közbirtokossági legelőt a tanácstól hivatalosan visszakaptuk. Ezt a vagyont értékesíteni kellett, mert azt mi kihasználni egészében nem tudtuk volna. Pontos számot nem tudok mondani, de úgy gondolom, hogy a falunak 250-nél több juha nincsen. Ezért határoztunk úgy, hogy 150 hektárt eladunk, és el is adtuk a nagypataki községi tanácsnak. Ami megmaradt, az elég a falu állatainak. A birtokosságnak kell a pénz, mert nagyok a kiadások, osztalékot is kell adni a tagoknak. A legelő árának egy részét már meg is kaptuk, és az utolsó részt augusztus 15-én fogják kifizetni. Hál? istennek adósságunk nincsen az erdészettel szemben. A tavalyra osztottunk kb. 650 000 lej értékû fát/jussot. Idén is számíthatnak erre a tagok. 350 köbméter fánk már le van bélyegeztetve. Ami a tanácstag által reklamált 15 hektáros területet illeti - csodálkozom, hogy ő nem tud róla, de azt a polgármester odaadta a kisborosnyóiaknak!
Hol van a csont elásva?
A volt faluháza - ma kultúrotthon - egyik szobájában Lőrincz István tanácstag jelenlétében Barabás Lajos nyugalmazott kataszteres megbízott a még zûrösnek mutatkozó parcellák helyzetét tisztázta: ,,ezek még a 18-as törvény simításai?. Kinn az utcán a feldobolyiak beszélték, hogy erősen bőkezû volt kezdet kezdetén a helyi földosztó bizottság. A csont ott van elásva szerintük, hogy boldog-boldogtalan kapott földet, így jutott oda a falu, hogy most nincs egy darabka tartaléka, amiből kielégítsék azokat az igényeket, melyekhez jogosan ragaszkodnak az egykori tulajdonosok.
- Mi lesz azokkal, akiknek a 2000/1-es törvény értelmében kellene még földet kapniuk?
- Nem vagyok kompetens a feleletre - mondta a megbízott. - Azt sem tudom, hogy pontosan hány dosszié volt ennek a törvénynek az értelmében leadva. Annyi bizonyos, hogy kiosztani való föld nincsen, és hogy ezek az igénylők bizonyára kárpótlási listára kerülnek, vagy már fel is vannak téve...
- Mit, mennyit kapott eddig Feldoboly a nagyborosnyói községi költségvetésből? - kérdeztük a tanácstagot.
- Nálunk a költségvetést nem osztják le falvakra... az nem úgy megy! Ahol a legtöbb a baj, ahol menteni kell a menthetőt, oda megy a pénz. Ki ne tudná, hogy szûkös a költségvetés? Mi kértünk még valami kavicsot, de azt felelték, hogy az idén a pénz a kispataki út kijavítására kell. Reméljük azonban, hogy legalább a közvilágítást sikerül javítani, mert mindjárt sötétbe kerül Doboly. Szőcs Levente alpolgármester ígérte, hogy megnöveli a lámpatestek számát, de az oszlopokra csak szakember mászhat fel, ki kell hívni a Renelt. No, ez sem megy simán... A kultúrotthon épületére kellene még egy kevés pénz, mert rendbe kellene tetetni a csatornákat. A polgármester szerint erre pályázni kellene... én ennek nagy eredményét nem látom...
Az iskola sorsa
Volt-e szó a községvezetés szintjén a dobolyi iskola sorsáról? - kérdeztük a képviselőt, mert ez kétszeresen is kérdéses. Ha a helybeli megyebíró, Csoma Sándor más iskolában végezteti a negyedik osztályt kislányával a jövő tanévben, Dobolyban csak egy magyar gyermek marad az iskolában, a többi magyar anyanyelvû roma. Jelenleg 25 gyerek tanul az összevont I-IV. osztályban Ebből öt negyedikes végez, s előreláthatóan heten mennek elsőbe az óvodából. Ez azt jelentheti, hogy még enyhe növekedéssel is számolhatunk. A baj nagyobbik fele az, hogy nagyon lerobbant az iskola épülete, szakemberek szerint javítani nem nagyon lehet. Újat kell építeni. Miből?
- Tárgyaltuk ezt tanácsi szinten - tudtuk meg a községi képviselőtől. - Az önkormányzatnak az lenne az akarata, hogy községszinten maradjon meg minden úgy, ahogyan az volt.
- Én is tudok erről, és a szülők is örvendenek, csak biztosak szeretnének lenni - nyilatkozta Bartos Anna tanítónő, aki egyedül tanítja a 25 nebulót. - Volt itt a borosnyói igazgató, Nagy Csongor László, aki jól ismeri a helyzetet. A szülők egy része már tavaly kérte, hogy alkalmazzanak még egy tanítónőt, hisz a létszám engedné. Ez a tanítási folyamat javát szolgálná, mert a cigány gyerekekkel nagyon nehéz foglalkozni, ugyanis otthon nem kapnak semmilyen segítséget, a szülők egy része analfabéta. Így nekem külön-külön kell mindenikkel foglalkoznom.
És a templomé?
T. Németh Zoltán helybeli református lelkipásztortól érdeklődtünk: mi a hír a csupán 167 lelket számláló eklézsiában, mi lesz a sorsa a meggyengült és már kissé oldalra dőlt mûemlék templomnak? A lelkész elmondta, tervezik a kántori lak felújítását, ugyanis ennek egy szobájában tartják az istentisztelet. A templomban biztonsági okokból megtiltották. A tatarozás alkalmával egy közfalat eltávolítanak, megnagyobbul a gyülekezeti terem. Ez lenne a közeli céljuk. A távlati, természetesen, a templom mentése, de ez meghaladja a kicsiny gyülekezet erejét. Egyelőre 74 millió lej céladománnyal rendelkeznek, amit másra elkölteni nem lehet. Ott kamatozik egy bankban. A kolozsvári főhatóság tud a templom helyzetéről, így az első lépés majd az lenne, hogy tervet készíttessenek a konszolidálására. A többi majd azután...
Kisgyörgy Zoltán