Mezőgazdaság és EU-csatlakozásAz unió előtt: Mibe lépünk?

2005. június 15., szerda, Archívum 2003–2007

Az uniós csatlakozás kezdeti eufóriája, az ideális világ téveszméje, amelyhez tartozni maga a megvalósult Kánaán, mára szétfoszlani látszik. A politikusok, önkormányzati elöljárók, szakemberek vagy éppen civil szervezetek egész hada ugyan még mindig az előnyöket taglalja, ám egyre több szakmai, sőt társadalmi csoport látja: a gazdasági érdekközösség kiterjesztése egyelőre beláthatatlan változásokat hoz. Az optimistábbak, a vállalkozó kedvûek kihívásnak nevezik, a szkeptikusok pedig az újabb, immár a gazdasági fennhatóság kényszereit helyezik előtérbe. S vannak persze, akik igyekeznek a legmesszebbmenően kihasználni az általános bizonytalanságot.
A rendkívül sokrétû megközelítésre bőven ad okot az egy esztendeje már csatlakozott tíz ország tapasztalata. Mit lehet hasznosítani ezekből? Hogyan lehet minél szélesebb körben ismertetni a lehetőségeket? Milyen ellenérdekeltségek, illetve tényezők szabnak gátat az információk gyors és pontos áramlásának? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések iránt érdeklődtünk Illyefalván, az uniós ügyekben járatosak, na meg fiatal gazdaemberek között.
Kényszerek és lehetőségek
- Az uniós lehetőségek általában meglepetésszerûen érik a gazdálkodókat. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy a csatlakozás lehetőségei és ne a veszélyei jussanak el a gazdatársadalomhoz?
Ángyán József, igazgató, Gödöllői Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet:
- Az európai közösség sokféle lehetőséget kínál, különféle érdekkörök érdekeit próbálja összehangolni. Alapvetően attól függ, hogy mi jut el egy országba, hogy a nemzeti politika mit tart fontosnak, milyen értékeket képvisel, milyen irányba gondolja a társadalom fejlődését továbbvinni. Ha egy olyan nemzeti politika valósul meg, amely a helyi közösségek, a gazdatársadalom érdekei mentén válogatja az európai eszközöket, és ezekről a lehetőségekről tájékoztatja a gazdákat, kiképzi őket ezeknek a felhasználási módjára, akkor a romániai, székelyföldi gazdák is hozzá tudnak jutni a szükséges támogatásokhoz. Az itteni gazdák ugyanis nem rosszabbak, mint európai társaik. Azt még Magyarországon is próbálták elhitetni, hogy a magyar gazdák alkalmatlanok lennének arra, hogy igénybe vegyék az uniós forrásokat. Nem igaz, a gazdák nagyon találékonyak, és ismerik azt a területet, melyet mezőgazdaságnak hívnak. Minden azon múlik: megismertetik-e azokat a lehetőségeket, amelyeket az átalakuló európai agrár- és vidékpolitika vidékfejlesztési jogcímen nyújt. Ugyanis ez egy minőségi szerkezetváltásnak az eszközrendszerét teremti meg, a gazdálkodási rendszerek mentén egy jövedelembiztonságot adó kifizetési rendszert valósít meg a gazdák számára, és stabilizálja a vidék társadalmát. Ha a nemzeti politikának az a célja, hogy stabilizálja és megerősítse a vidék társadalmát, és a helyi közösségek hosszú távú fejlődését biztosítsa, a kis- és közepes méretû családi gazdaságok megerősítésén ügyködik, akkor ehhez megtalálja a megfelelő eszközöket az európai közösségben.
Kolumbán Gábor egyetemi tanár, Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem:
- Azt kell megértetni minél hamarább a gazdákkal, hogy azt az életformát, ami évszázadokon keresztül itt ennek a közösségnek a fennmaradását biztosította, ami a néhány állat tartásán és a kisparcellás területek mûvelésén alapult, az Európai Unió támogatni fogja. Van egy sajátos vidékfejlesztési támogatási rendszer, amely az önfenntartó gazdálkodásokat támogatja. Nyilvánvaló, hogy lesznek olyan gazdák, akik megerősödnek, és tizenöt, harminc vagy akár száz marhát fognak gondozni, és megpróbálnak a piacgazdasági versenynek is megfelelni, de mindig lesznek olyan gazdák, akik számára ez nem elérhető. Azt kell látni, hogy az önfenntartó gazdálkodás tulajdonképpen egy olyan társadalmi, szociális gondot vesz le az Európai Unió és az ország nyakáról, amiért érdemes lesz támogatni. Székelyföldön erre még hangsúlyosabban kell odafigyelni.
Néhány állat
- Van-e esélye fennmaradni a néhány állatot tartó gazdának?
Pulugor Gyula gazdálkodó, Illyefalva:
- A néhány állatos gazdát annyira korlátozza a mostani helyzet, hogy csak az önfenntartást, a saját használatot lehet biztosítani. Nekem a kecsketartás úgymond mellékmesterségem, mert ezelőtt három évvel arra kényszerültem, hogy a piacra termeljek. A brassói piacra járunk, zöldségtermesztéssel foglalkozunk. Nem lehet néhány állattal - például kecskével is százon alul nem rentábilis -, nem hozza ki, hogy megéljen a család belőle. Szerintem vegyesen, növénytermesztéssel és állattenyésztéssel együtt biztosan van jövő. Most azt hangoztatják, hogy nem lehet így, hogy Nyugaton az a divat járja, ha valaki kecskét tart, csak azzal foglalkozik. Itt nálunk még nem lehet úgy megoldani, hogy például én csak zöldséget termesszek.
Váncsa Zoltán fiatal illyefalvi gazda hét fejőstehenet, két bikaborjút tart, két ló segíti a gazdálkodásban, a malacos gőlye, a südők sem hiányoznak, s mintegy 12 hektáron termel.
- Ebből a nagyságú gazdaságból meg lehet élni?
- Meg lehet élni, ha tudnánk legalább ennyiben értékesíteni a tejet. Fizetik rendesen, most adnak 8500 lejt egy liter tejért. S így még megéri. De ha azoknak a követeléseknek meg kell felelni, az istállót kifajanszozni, azt a tejpénzből nem tudjuk megcsinálni. Esetleg fejőgépet tudnánk venni, de egyebet nem. Úgyhogy ez a csatlakozás elég súlyosan érint minket, mert az állam semmivel nem segít, ha valamink van, azt nem tudjuk értékesíteni, ha valamit akarunk venni, olyan drága minden, vetőmag, gépezetek? Ha kölcsönt akarunk felvenni, akkor a kamatokat nem tudjuk fizetni. Ha az állam valami segítséget nyújt, akkor fenn tudjuk tartani a gazdálkodást, de másképpen nem.
Ellentmondás és ellentét
- Érzékelhető egy alapvető ellentmondás. Az integráció egy globális folyamat része, a helyi közösségek, a gazdatársadalom önfenntartása viszont ellentétes folyamatnak tûnik. Hogyan lehet, lehet-e egyáltalán egyeztetni ezeket az érdekeket?
Ángyán József:
- Nem kell összekeverni a piac feladatait az államéval. Az államnak épp az a dolga, hogy a helyi közösségek szempontjából szabja meg azokat a játékszabályokat, amelyek segítségével ezek közösségek tudnak maradni. Akkor van baj, ha egy nemzeti politika tőkeérdekeket szolgál, vagyis beleavatkozik abba a folyamatba, amit a piacnak kéne szabályoznia. Az államot nem erre hozták létre. A közpénzeket pedig nem arra szedik össze, az európai közösségben sem, és a saját nemzeti forrásainkat sem, hogy a tőkemegtérés hatékonyságát növeljék, hanem arra, hogy olyan típusú programokat indítsanak, amelyek megerősítik a társadalmat. És olyan szolgáltatásokat vásároljanak a vidéki, a gazdatársadalom számára, amelyek a megerősödésüket szolgálják. Ez alapvetően egy más felfogású politikát is jelent, s az európai közösség nagyon erőteljesen ebbe az irányba indult el a közpénzek elköltése tekintetében. Ha a nemzeti kormányok fölfogják az ebben rejlő lehetőségeket, akkor komolyan tudnak tenni a helyi gazdaközösségek, és ezzel az egész vidék megerősítése érdekében. Arra is rájött Európa, hogy ha a vidéket erősíti, ezzel a város is erősebb lesz. Nem akar egy dél-amerikai fejlődést az európai közösség, ahol a vidék kiürül, ahol a családok kénytelenek elhagyni a területet, ahol esetleg évszázadokon keresztül gazdálkodtak, nem akarja, hogy ezek a földek, a vidéki tájak nagy tőkebefektető társaságok több tízezer hektáros birtokaivá váljanak, mert ennek katasztrofális következményei lesznek. Ezt a folyamatot szándékszik megelőzni az európai közösség új vidékfejlesztési politikája. A nemzeti kormányokon múlik, hogy élnek-e ezekkel a lehetőségekkel vagy sem, és akarnak-e segíteni a gazdatársadalomnak, hogy hozzájussanak ezekhez a lehetőségekhez.
Kolumbán Gábor:
- Itt feszül egy valódi ellentét, mert az integráció folyamatát a multinacionális cégek meglovagolták, és saját érdekeik szerint fordították. Az Európai Unió politikáját nagyon erősen befolyásolják ezek a nagy világcégek. Hogy csak egy példát mondjak: itt van a Sapard-pályázat, ami két éve Romániában is mûködik, több millió euróig adnak támogatást, de csak az veheti igénybe, aki az ötvenszázalékos önrészt biztosítani tudja. Amikor sorra kerül majd az Európai Unió támogatási rendszerének a programozása, akkor nagyon oda kell figyelni arra, hogy a pénz jelentős része a kisközösségekhez és a kistermelőkhöz is eljusson. Mert vannak ilyen pénzek az EU fejlesztési és támogatási rendszerében.
Mi jut el a gazdákhoz?
- Mit tudnak a gazdák az uniós támogatási rendszerekről?
Váncsa Zoltán:
- Hát a televízióban, amit mutatnak, amit látunk, hogy fejőgép, s az istállót le kell fajanszozni, s ilyesmiket. Mikor volt valami gyûlés, akkor azt mondták, hogy adnak kölcsönt, ha van pénzed, ha nincs pénzed, nem adnak. Ki is hangsúlyozták.
Pulugor Gyula:
- Az uniós feltételekkel nem vagyok nagyon tisztában, amit hallottam, az mind csak elcsüggeszt. Annyit tudok, hogy mint szegény, kisebb gazdáknak nem lesz jó. Ezt kihasználják a gazdag politikusok, a többi nagy ember Romániában. Járunk be például Brassóba a piacra, ott ki vagyunk szolgáltatva a kereskedőknek, mi megtermeljük egy bizonyos áron, ők száz-háromszáz százalékos profitot tesznek rá.
?rizzük meg a földet
- Hogyan tudnak a helyi közösségek hatékonyan bekapcsolódni az elkerülhetetlen folyamatokba?
Ángyán József:
- A legelső alapinformáció, amit el kell juttatni a gazdákhoz: vigyázzanak a földjükre, mert a földhöz fog kötődni minden további lehetőségük. A támogatások jelentős része is földalapon jut a gazdákhoz, tehát ne higgyék el azt, hogy ha kicsi a birtok, vagy ha gyenge minőségû a föld, akkor halálra vannak ítélve, mert csak a verseny létezik. Az új támogatási eszközök épp a versenyt akarják korlátozni, és esélyt akarnak adni a kisebbeknek is. Aki az ellenkezőjét mondja a gazdáknak, az valószínûleg a földjükre spekulál. Kettő: gondolkodjanak az összefogáson. Tudom, akik nem is olyan rég kényszerközösségekben gazdálkodtak, örülnek, ha önállóan hozhatják meg döntéseiket. De csak akkor van esélyük a nagyokkal szemben a megmaradásra, ha egymással összefognak. Nem nagy integrátorokhoz kell csatlakozni, mert az lefölözi a jövedelmüket, hanem jobb, ha egymással kapaszkodnak össze, és úgy érik el azt a méretet, ami a piacon versenyképessé teszi a gazdálkodásukat. A harmadik: meg kell ismerniük azokat az új gazdálkodási rendszereket, amelyeket támogat az Európai Unió. Székelyföld gazdái viszont nagyon jó helyzetben vannak. Azok a gazdálkodási formák, amelyek Erdélyben, Székelyföldön még honosak, támogatható gazdálkodási formák az Európai Unióban. Nem kell mást tenni, csupán korszerûbb formában újrafogalmazni ezeket a gazdálkodási rendszereket. Arra, hogy ezt a hagyományos gazdálkodási kultúrát továbbvigyék és fenntartsák, kapnak segítséget.
Kolumbán Gábor:
- Nagyon fontos tudatosítani azt, hogy átalakul a mezőgazdaság meg egyáltalán a vidék élete. Eddig elég volt nemzedékről nemzedékre átadni a szaktudást, most ennek egy tudatos tanulási folyamattá kell változnia. A gazdálkodáson kívül még meg kell tanulni, hogyan mûködnek a támogatási, a pályázási rendszerek, hogyan kell stratégiákat készíteni, hogy a pénzeket elérjék az emberek. Sokszor azt tapasztaljuk, hogy a nagyvállalatok érdekei abba az irányba terelik a politikát, hogy eltitkolják az emberek elől azt, tulajdonképpen miként lehetne ezekhez a forrásokhoz hozzáférni. Erről szólt például a magyarországi gazdamegmozdulás. Az állam sokszor a saját hozzá nem értését vagy felkészületlenségét leplezi azzal, hogy nem tájékoztatja a polgárokat a valós lehetőségekről, mert abból kiderülne, hogy bizonyos ügynökségek vagy intézmények létrehozása kötelessége lett volna, vagy bizonyos állami társfinanszírozáshoz be kellett volna terveznie a költségvetésbe a saját részét. Az Európai Unió ismérvei szerint az egész Székelyföld egy vidéki jellegû térség, és amennyiben ezt a sajátos gazdálkodási formát át tudjuk fogalmazni mint sajátos tájgazdálkodási rendszert, és ezt meg tudjuk jeleníteni itthon és Brüsszelben, ha el tudjuk mondani, hogy ennek a fenntartását hajlandó ez a közösség továbbra is elvégezni, ehhez pedig közösségi támogatásra van szüksége, a csatlakozás nyertesei lehetünk. Ezek a támogatások a földterülethez kapcsolódnak, és tulajdonképpen a földdel való gazdálkodással vállalt felelősséget támogatják. Nagyon sok játékosnak felelősséget kell itt vállalnia: önkormányzatok, gazdák, különböző érdekvédelmi szervezetek, szövetségek - meg kell szerveződnie a székely társadalomnak. És a vezetők felelőssége, egyházi vezetőké, tanítóké, a hiteles embereké? Mert a másik fél, úgymond, a vidék ellen dolgozik, az a célja, hogy elnéptelenedjen a vidék, a jogos tulajdonosok feladják a földjüket, és spekuláns tőke tegye rá a kezét. ?k már aktívak a térségben. És nagyon fontos dolog, hogy az emberek ne adják el a földjeiket. Azt kell tudni, hogy ma az Európai Unióban egy hektár területnek az ára harmincezer euró, nálunk pedig ezer euró. Gondoljuk meg, milyen haszon van ezen az üzleten! És fognak jönni, a pénzt leteszik az asztalra, elmagyarázzák, hogy milyen hitvány ez a föld, nem jó semmire. De neki bezzeg jó. Én azt hiszem, hogy a földet a jó Istentől kaptuk, tulajdonképpen nem a föld a miénk, hanem mi vagyunk a földé. Erről szól a fenntarthatóság.
Nem félek
Pulugor Gyula:
- Én megteszek mindent, hogy legyen jövője itthon a gazdálkodásnak. Nem vesztem el magamat, nem félek, hogy jaj, Istenem, mi lesz most, ha az unióba bemegyünk. Én azt tudom mondani: még fiatalok vagyunk, előttünk az élet, nem tudom, de nem félek. Lesz, ami lesz.
Ferencz Csaba
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-06-15: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás