
Maréknyi gyermek búcsúztatta tegnap a tanévet Szépmezőn, Sepsiszentgyörgy eme kihelyezett nyomornegyedében, ahol 14 máladozó tömbházban mintegy 150 család él, jórészt a semmiből. Aki teheti, Magyarországon dolgozik, mások a környező falvakban napszámoskodnak ilyenkor, a nem is olyan régen még jól menő farm ugyanis a magánosítás után bebukott, és már csak szegényes hajlékot kínál egykori alkalmazottainak, munkahelyet, megélhetést nem. Innen még a városba való költözés is nagyon keveseknek sikerült - néhányan a valamikori falujukba, a Gyímesekbe tértek vissza, és olyan is van, aki rövidebb-hosszabb vargabetû után újra csak itt kötött ki.
A gyermekek zömét azonban beviszik a városi iskolákba, Szépmezőn csak egy csokornyi tanuló marad, tíz a magyar, három a román tagozat összevont osztályában. De az ünnep itt is ünnep, megadják a módját: a virágokkal, nyírfaágakkal, színes rajzokkal díszített, aprócska teremben hosszú és zökkenőmentes mûsort mutattak be a jelen levő szülők örömére, s ha Szőke Kovács Jolán tanítónő - aki nem pusztán betanította diákjait, hanem egy rövid szerep erejéig maga is együtt játszott velük - nem mondja, a kívülálló talán észre sem veszi, hogy a kis közösségben több fogyatékos gyermek is tanul, akiknek bizony az elégséges bizonyítvány is olyan eredmény, amelyért jutalomkönyv jár (adományból való). Sütemény és kávé is került az asztalra, a bemutatott lakodalmas játékhoz, no meg a ritka alkalomhoz illően.
Hétköznap ebédre sem telik, a szépmezői iskolásoknak a Caritas segélyszervezet küldi a mindennapi meleg ételt, a kormány által biztosított ingyenes tej és kifli mellé olykor az Agrochem szalámigyára juttat még valamit. Ruhát is nagyrészt segélyből kapnak, lelkigondozásukat pedig, lévén az itt élők zöme katolikus, Hajdú János plébános látja el, aki az évzárón is megjelent.
A szépmezői gyülekezet legemlékezetesebb eseménye még viszonylag friss: húsvétkor a Menyhárt család egyszerre hét gyermekét keresztelték meg, ők adják a magyar osztály felét. A háromfős román tagozatot pedig két csángó kislány gazdagítja, és a sepsiszentgyörgyi magyarverések után nagyon megnyugtató látni, hogy magukban mindhárman énekelgették a magyar dalokat is. Az ünnepre kicsípett kisdiákok közül csak egy gyerek távozik az ötödik osztályba, az utánpótlás - az ugyanazon épületben mûködő óvoda - jelenleg 25 fős, 18 gyermek jár a magyar csoportba és 7 gyermek a román nyelvûbe. A mûsort ők is végignézték-tapsolták, és az önfeledt arcokból ítélve biztosra vehető, hogy azok, akik itt maradnak, szorongás nélkül lépik át az iskola küszöbét.
De most a nagyvakációnak örül minden gyerek, ami nemcsak a kis munkástelep szûkös szabadságát, gyér szórakozási lehetőségeit jelenti, hanem egy-két hetes táborozást is a zabolai Csipkésben, ahova egy másik segélyszervezet, a Máltai Szeretetszolgálat viszi őket nyaralni, játszani, jó levegőt szívni.
A segélyek tehát megoldják a pillanatnyi gondokat, de mindez valószínûleg nem elég ahhoz, hogy a gyermekek ne termeljék újra a telepen rekedt családok meglehetősen kilátástalan sorsát. Átgondolt és hosszú távú tervekről pedig Szépmezőn nics szó. 150 család nem éri meg?
(demeter)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.