
Az elszakított nemzetrészek nevében szót emelő személyiségek a magyarországi parlament köztársasági elnökválasztását igen sikeres és biztató eseménynek látják. Erdély-szerte az elnökválasztásra reagáló szószólók inkább a civil szervezetek és az egységes magyar nemzetben gondolkodók képviselői voltak, számukra volt győzelem a civil világhoz tartozó Védegylet jelöltjének, Sólyom Lászlónak a győzelme.
Hivatalos érdekképviseletünk nem üti el a lábujját, előbb konzultál a bukaresti kormánypártok vezetőivel, és csak azután nyilatkozik, miután konszenzusra jutnak.
Tőkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke, amikor kijelentette, hogy Sólyom László személye begyógyíthatja a nemzetpolitikán december 5-én ütött sebeket, és hogy személyére a határon túli magyarok föl tudnak nézni, az erdélyi érzület hangján szólott. Innen nézve a nagy, parlamenti megmérettetés a december 5-i felállást juttatja eszünkbe, amikor az akkor győztes és most bukott tábor az önérzetünkben bántott meg helyrehozhatatlanul. Akkor még senki sem gondolta, hogy Hiller István MSZP-s pártelnök lesújtó nem, nem és nem-je az elnökválasztás három fordulójában megismétlődik, ezúttal a megkerülhetetlen koalíciós partnere szájából. Az előbbi nemek levét mi, a határontúliak ittuk meg, utóbbiakét Szili Katalin és az egész kormánykoalíció.
Az Országgyûlés elnöke, az MSZP frontembere már nagyon rég készült a Sándor-palotába. Talán éppen MSZP-sugallatra a népszavazás ügyében nem a fagyos nemet képviselte, hanem a nyájtól elcsatangolva a langyos lelkiismereti szavazást. Belátták, hogy a magyar nemzet egységére adott nemekkel kikövezett úton nem lehet a Sándor-palotába besétálni. Mire elnökjelöltté cseperedett, Szili Katalint nemzeti Katinak kezdték látni az emberek. Annyira hatékonyak voltak, hogy egy budapesti újságíró már leírhatta róla: ,,? olyan aranyos és rendes, még templomba is jár.? Az istenfélő, keresztény emberek a templomba imádkozni szoktak járni, nem kampányolni. A pécsi MSZP-s polgármester egyenesen ,,vitéz kiállású?-nak tartja. Az elnökválasztási kudarcuk a retorikában is változást hozott, már nem Szili Katalint emlegetnek még a hívei sem, hanem csak Katit, Katót, odáig jutva, hogy az MSZP-s kongresszuson ki is fütyülték. De ő ezt nem hallotta, mert ,,zárt ülés volt?. A pártelnök sem maradt István, csak Pista és Pisti.
A Védegylet civil szervezet jelöltjének győzelmében igen sokan osztozunk a történelmi Magyarországon. Összjobboldali siker is lehetne, ha az MDF is tudna örvendeni saját jelöltje győzelmének, csakhogy bennük dühöng az immár hagyományos FIDESZ-ellenesség. Az európai viszonylatban közepesen erős magyar államelnöki mandátumot egy örvendetesen dinamikus és temperamentumos, széles körben elismert jogász nyerte el. Magyarország megérdemel egy ilyent, és úgy érezzük, nekünk is jut belőle, mert a sólyom a Kárpátokban nagyon magasan száll, a határok fölött, és nem kapkod legyek után. A Kárpát-medencei sebzett magyar nemzeti morálnak, hogy fölemelkedhessen a ,,sólyom szárnyán három hegyen túl?, a kudarcok sorozata után sikerélményre van szüksége, és Magyarország új köztársasági elnöke éppen azon van, hogy szívünket fölemeljük. Azt a bûnösnemzet-tudatot, amit az elcsatolt területek lezüllesztői hosszú évtizedeken át belénk sulykoltak, nem könnyû kiküszöbölni. Tarthatatlan, hogy amikor Kárpátiában valaki magyarnak nevezi magát, mintha egy halk ,,elnézést kérek?-et is mondana. Ez a viselkedés tőlünk történelmileg és genetikailag is idegen.
Sólyom László győzelmének hírére a parlamentben a jobboldali honatyákból egyszerre tört fel az Isten, áldd meg a magyart, ami Székelyföldön is sok száz tévékészülék előtt vigyázzállásba késztette a benedvesedett szemû, meggyötört székelymagyarokat. Még egy csodálatosan gyönyörû perc, amikor Trianon érvényét vesztette.
Európa bármely országában el lehet képzelni baloldali kormányzó pártot, csak Magyarországon nem, mert nálunk ez posztkommunista, öncsonkító gárda. A szovjet-orosz bakancsoktól és tankoktól egész Európában éppen a magyar nemzet szenvedett a legtöbbet, és ?56-unk is csak nekünk volt, és Európa legszétszaggatottabb nemzete is mi vagyunk. A december 5-i seb Sólyom László győzelmével már csak azért is gyógyulni látszik, mert ez egyúttal a magyarországi jobboldal győzelme is, ami igen jó esélyt teremt a 2006-os kétharmados többség eléréséhez, ami ahhoz kell, hogy a magyar parlament meghozhassa a nemzetet egyesítő törvényeket. Ezért igen fontos, hogy ne általánosítsunk, ne hagyjuk támadni az egész politikai elitet, mert Áder Jánosék a Nemzeti Fórummal együtt igen derekas munkát végeztek, amit siker koronázott.
Győzni jó.
Zonda Attila
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.