Brüsszel soha nem volt ennyire zavarodott és tanácstalan, mint ma. Az eurobürokraták valamit ugyancsak elrontottak, mert az alkotmányos szerződés francia és holland leszavazása után nem is tudnak igazán érvényes kibontakozási alternatívákat felmutatni. A brüsszeli csúcs a közös gondok megoldása helyett a nemzeti köldöknézés fórumává degradálódott, s túl azon, hogy belátható időn belül nem lesz elfogadott kontinentális alkotmány, az is valószínûsíthető, hogy 2007-2013-as költségvetés sem lesz. Ennek kárát pedig elsősorban a tíz, frissiben csatlakozott ország - köztük Magyarország - látja, hiszen a mostani befizetési-visszaosztási rendszer szabályai szerint őnékik az eddiginél is kevesebb jut. Nem csoda tehát, hogy a gazdag nyugat-európaiak után a keletről csatlakoztatott országokban is felütötte a fejét az euroszkepticizmus. Vegyük csak Magyarország példáját. Orbán Viktor szerint a mai támogatottság és a magyarországi gazdasági fejlődési ütem ,,fényében? anyaországunknak kerek ötvenkét esztendő kellene ahhoz, hogy felzárkózzék az unió átlagának szintjéhez. Riasztó prognózis, de még riasztóbb, ha elgondoljuk, mennyi kellene ugyanehhez Romániának!? Azt már a dédunokáink sem érnék meg valószínûleg.
Számunkra még nagyobb bajnak tûnik, hogy az elsietett és elnagyolt tízes csatlakoztatás után az ,,alapítók? már nyíltan beszélnek arról, véget kell vetni a további bővítésnek: az eddigi is túl sok volt. ?k tudják, lehet, hogy igazuk is van, de minékünk ez valóban létkérdés, és jövőnk erre, avagy amarra való igazítója lehet e döntés. Ennek az országnak nem lehet más útja, mint a csatlakozás, hiszen kelet felé már nem lehet igazán tájékozódni, önmaga zsírjában pedig Románia süllöghet ugyan, de meg nem él. Illetve megélhet, a mostaninál is rosszabb körülmények között, s feltehetően a nacionalizmus ködeibe szédülve. Ez a legrosszabb, ami történhet.
Ugyancsak Orbán Viktor - az Európai Néppárt alelnöki minőségében - mondta el, hogy az alkotmányos szerződésről most már le kell mondani, s a lényeget, a megtarthatót, a közösen elfogadhatót kell átvinni, más néven, más minőségi besorolással, hogy mégis legyen valamiféle chartája az egyesülendő Európának.
Az elemzők igencsak szkeptikusak: most döbbennek rá, hogy Európa azért csak a nemzetállamok és a nemzeti érdekek Európája marad, s nem igazán veheti fel a versenyt az Egyesült Államokkal és az ázsiai óriásokkal, Kínával például. S nem is veheti fel, ha nem határozza meg magát tisztán és visszavonhatatlanul. Ennek egyik záloga az lett volna, hogy az alkotmányos szerződésbe bekerüljön - elvi szinten legalább! - Európa keresztény gyökereire való hivatkozás, ha úgy tetszik, a keresztény-zsidó örökségre, de ez elmaradván, a liberalizmus önmaga ellen fordult. S az egyik kutya éppen itt van elásva: Európa tetemes része visszatetszéssel, sőt ellenérzéssel kezeli Törökország csatlakoztatását, nem is beszélve a volt szovjet tagországok, többnyire muzulmán entitások esetleges későbbi befogadásáról. Okoskodni lehet, ám a realitásokkal szembe kell nézni. A realitás pedig az, hogy a legnagyobbak, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, sőt Olaszország között is komoly ellentétek merültek fel, s ilyenkor mit számítanának a speciális magyar érdekek, de - ezen jóval túlmenően! - Románia uniós álmai?! Baj van.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.