Él még a Gutenberg-galaxis

2005. június 18., szombat, Archívum 2003–2007

A megyei könyvtár testi-szellemi megújulásáról szerettünk volna elbeszélgetni Kiss Jenő igazgatóval, aztán óhatatlanul oda lyukadtunk ki, ahová minden könyvszerető ember előbb-utóbb: hogy kimúlóban-e a Gutenberg-galaxis, a felpörgetett életvitelû, az információ századának nevezett korunkban van-e helye s jövője a könyvnek. A fizikai valóságában kitapintható, emberi testrészekkel ,,ellátott?, a polcról leemelhető papírkollekciónak. Kanyargós úton jutottunk el a - annyit megelőlegezhetek: - megnyugtató végkövetkeztetéshez, merthogy az igazgató beszélgetésünket akként kezdte: a centralizáció nem sérti a demokráciát. Örökös - és jogos - bánata ez Kiss Jenőnek: a könyvtárak szervezése mifelénk nem igazán szolgálja az olvasás javát. A megyei könyvtárak ugyanis nem szólhatnak bele a települési könyvtárak mûködésébe, csupán tanácsadó szereppel bírnak. S ha városokon nincs is ezzel semmi gond, a községekben annál számosabb.
Falun néhol könyvtáros sincs, másutt csak félnormás, aki amúgy a községházán hivatalnokoskodik, s bibliotékai feladata csak nyûg, bár keresetkiegészítő. Háromszéken a legkirívóbb példa Nagyborosnyó, ahol immár másfél évtizede nincs könyvtáros. Hogy nem lenne igény a falusi könyvtárakra, állítják a vidéki illetékesek, holott azt maguk is tudják, nem így van. Bosszantó ez a tehetetlenség, panaszolja Kiss Jenő, bántja szakmailag, mert a könyvtárak állománya nem hasznosítódik (és természetesen romlik is), de bántja magyar kultúremberként főként, hiszen épp a mûvelődés lehetőségétől fosztják meg a vidékieket. A szerencsés az lenne, ha a könyvtáros a helyi mûvelődési ház vezetője is lenne, na és persze alkalmas is a közösség mûvelődési életének szervezésére-irányítására. Olykor egy megspórolt fél fizetésen múlik csak. Egyedüli lehetőségük a metodikai segítségnyújtás, amit úgy és akként töltenek meg tartalommal, amint azt a mindenkori helyzet kívánja.
Belefér ebbe a vidéki könyvtár átrendezésétől a könyvállomány bővítéséig sok minden, hiszen az is súlyos gond, hogy a községi bibliotékák gyarapodására igen keveset áldoznak. A múlt esztendő végén módosított könyvtári törvény kétszeresére emelte az évente beszerzendő új könyvek számát, most ezer lakosonként félszázzal kellene bővülniük az állományoknak. A beszerzést pedig az önkormányzatoknak kell finanszírozniuk. És kevés az a község, amelyik áldoz a könyvvásárra, és akkor ott van még a szelekció kérdése, mert az sem mindegy, milyen könyveket vásárolnak meg. Persze, a könyvtárak gyarapításának más útjai-módjai is léteznek, a megyei könyvtár például tavaly 1700 új kötetet vásárolt, de emellé még összeszedett Magyarországról majd? kétszer ennyit, s egyféle mecenatúra is mûködik: a jászvárosi Polirom Kiadó éppenséggel 1500 saját kiadású új könyvet adott a könyvtárnak. Hogy az erdélyi magyar kiadók tesznek-e hasonló felajánlásokat? Nemigen. Újabban, mióta úgynevezett báziskönyvtárrá léptették elő, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kötelezi az általa támogatott könyvekből példányok leadását a Kovászna megyei könyvtárnak is. Újabb lehetőség, egyelőre még nem látványos gyarapodáshoz vezető, de reményekkel feljogosító.
A szervezési, beszerzési nehézségeknél viszont sokkal fogasabb kérdés a közkönyvtárak helykeresése. Liberális szolgáltató jellegét ugyan megőrizte a könyvtár, de egyre kevesebb az olyan könyvtárlátogató, akire régebb a bibliotékák alapoztak: aki azért ment be, hogy a könyvtáros ajánljon neki valami olvasnivalót. Az információrobbanás nehezen enged tervezni, némi bizonytalanság ugyan lebeg a könyvtárak feladatát illetően, bár az bizonyos: mindig is lesznek, akik nem engedhetik meg maguknak a könyvvásárt (és egyre többen!), számukra kell biztosítania az olvasás lehetőségét a könyvtárnak. De közösségi térként is jelen kell lennie, a legkülönfélébb megnyilvánulásoknak helyet adnia. A Kovászna megyei könyvtár ilyen szempontból szerencsés helyzetben van a Gábor Áron Terem ,,birtokosaként?, de épp most rendeznek be egy kisebb termet, ahol bármilyen szûkebb körû baráti-szakmai-közéleti összejövetelre nyújtanak lehetőséget.
Aztán ott van a konkurencia kérdése. Kétségtelenül a tévéadók gombamód elszaporodása kemény csapást jelent a könyvtáraknak, az olvasás mennyisége határozottan csökkent az utóbbi években - de ez még nem jelenti azt, hogy lenyugvóban a könyvkiadás csillaga. Legalábbis egyelőre semmi jel sem mutat erre, nyugtázza Kiss Jenő, és sorolja is érveit: Sepsiszentgyörgyön az 1990 előtti időkhöz képest nem csappant a könyvesboltok száma, a kiadók nem álltak rá az igénytelen kivitelû, olcsó könyvek nyomtatására. Igaz, ma már nem vásárolnak méterre könyvet. Azonkívül - és ez a legnyomósabb érv - a könyv többet tud, mint a film. Ennek ellenére a tévét nem szabad kihagyniuk a könyvtáraknak sem számításaikból. S ha okosan fogják meg, maguk lehetnek a tévé konkurenciája. Például olyan filmek vetítésével, amelyeket kulturális adók késői időpontokban tûznek mûsorukra. Erre is megteremtették a lehetőséget a Kovászna megyei könyvtárban, beszereztek már egy vetítőgépet. És számos más tervük is van, többé vagy kevésbé a hagyományos értelemben felfogott könyvtárral összefüggőek. Ilyen például az internetezési és elektronikus postai alapismeretek elsajátítására nyugdíjasoknak szervezendő foglalkozás vagy a Könyvet házhoz program. Szóval, jócskán átértékelődött a könyvtár szerepe, s ehhez igyekeznek is alkalmazkodni a megyei könyvtárnál. Nem csupán szolgáltatásaik bővítésével és változatossá tételével, de például a könyvtár és az informatika összeházasításával: azon túl, hogy most már teljes állományukról számítógépes adatbázis készült, a kölcsönző könyvei is vonalkódosak, s hamarosan a gyerekrészleg könyvei is azok lesznek.
Zajlik tehát a kulturális intézet eszmei-anyagi felértékelődése, olyképp, hogy a közösség javát szolgálja. Kifogásunk csak egy lehet: egy ilyen jóféle és jófelé irányuló könyvtárnak miért nincs becsületes neve?
Váry O. Péter
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép