
Szentgyörgyi hívei úgy várták Mircea Dinescut csütörtökön délután, mint zsidók a Messiást, de ő, a Megváltóval ellentétben, meg is érkezett, igazán nem tehetett róla, hogy a Bukarest-Brassó útvonalon beállott a délutáni csúcsforgalom, amikor két kocsi között araszolva élénken képzeleghetni a csigafutórversenyről is, miközben a halál, ahogyan a költő állította, újságot olvas?
Dinescu ellentétben az általa versbe szólított halállal - nyolcvankilenc fuldokló telére emlékezve, és az aranykorszak utolsó didergő, setét éveire! -, glosszáiból, pamflettjeiből olvasott, majd olvasói érdeklődő kérdéseire válaszolt, fanyar iróniával, szókimondóan, beavatva mindenkit a Nagy Titokba, ami nincsen, csak egy beteg, felnőni képtelen, állandó forgatókönyveket gyártó, nyomorúságra és mesékre ítélt társadalom képzeleg róla, furtonfurt bûnbakokat keresve. Bûnbakok persze vannak, ha nem is ott, ahol keressük, most éppen a pamflettjeiben nemes egyszerûséggel Nelu bának nevezett volt elnök a bûnbak, aki viszont a költő szerint még ebből a csapdahelyzetből is győztesen kerülhet ki, s új pártot is alapíthat akár, hiszen meghurcoltatása csak a szenvedők glóriáját varázsolhatja epésen mosolygó arca fölé, hogy világítson.
Különben maholnap csak a szentjánosbogarak világítanak, amíg még vannak, négy évtizede, amikor a gyönyörû Itália legalábbis az egy főre eső maffiózók számát tekintve ott tarthatott, ahol mi most, és kiépült az ipari társadalma a tülekvésnek, Passolini azon kesergett, hogy már szentjánosbogárkák sincsenek, örök homályba borítja didergő-élőlámpácskáikat a fogyasztói társadalom szemvakító neonfénye. Vakulj, alattvaló! Még kell egy kis idő, amíg öntudatos polgárrá változol, ha ugyan azzá változol, de hát semmire nincsen garancia, s a mai - Dinescu szerint török típusú - kapitalizmusban, amikor vígan folyik a javak újraelosztása, és görények lepik el a fórumot, semmit sem lehet biztosan tudni, csak azt, hogy szentségekből is bukásra állunk, s a nyolcvankilenc viharában hatalomra kerülő második vonalbeli aktivisták - akik szerinte nea Nicut is meg-megvezették, olybá tûnt közöttük, mint egy szûzlány-Madám a kuplerájban a ringyók között - alig másfél évtized alatt az eredeti román kapitalizmust is lejáratták, a kommunizmushoz legalább negyven esztendő kellett. Mi ez, ha nem a mobilitás jele? Mi ez, ha nem fejlődés?!! Mert itt, idézte az ifjabb Caragiale regényének, az Óvárosi aranyifjaknak a mottóját: Kelet kapujában vagyunk, ahol semmit sem vesznek komolyan. Arra a hírre, hogy az egykor a bányászok vagy bányásznak öltözött kommandósok által félholtra vert Marian Munteanu néhány esztendő múlva - noha nálunk még a damaszkuszi út sem épült ki, hogy végig lehessen menni rajta - államelnöknek jelölteti magát, Dinescu így fakad ki: ,,?alaposan tanulmányozva a macskák szokásait, rájöttem, hogy nemcsak megfogják, hanem olykor élni is hagyják az egeret, mert időnként, miután elcsípik valamelyiket az udvaron, behurcolják a házba, karmukkal kissé megbélyegzik, majd elengedik, megjátszva, hogy hagyják őket körmük közül kiszabadulni és visszasurranni az ágy alá. A mi esetünk valamiképpen hasonlatos: mi sem akarjuk kiirtani az ilyen ökröket, sőt, tenyésztjük őket, mert kár lenne, ha kiveszne a román politikusok írmagja is. Miután ezt kijelentettük, nem marad más hátra, mint keresztényi módon átsegíteni az úton Ion Iliescut a Ci?migiu-park nyugdíjas virágágyásához, nehogy - isten ments! - a negyedik mandátuma elüsse a gyalogátjárón.?
Hát kell ide még kommentár?!
Annyi a kecses kis kötetről* elmondható, hogy Váli Éva jól választott, és bravúrosan kísérelte meg a lehetetlent: a lávát lehûteni, majd egy másik nyelven újra felforrósítani?
A címre visszatérve: nyilván Dinescu másik Mesterére utaltunk, az ő egyik szatírájában így fakad ki egy román politikus: ,,ha árulás, legyen árulás, de tudjunk mi is róla!??
* Mircea Dinescu: Szentségekből bukásra. Fordította Váli Éva, Pallas-Akadémia, 2005
Bogdán László
Beszéd egy kelet-európai állam belépésekor Európába
A templomban
püspöke zsebébe rejti mancsát a szemérmes zsebtolvaj,
meg ne lássa a jó Isten.
A paraszt ráförmed nagy lábú fiára,
dugja már el a csûr mellett felejtett bakancsait,
vendégek jönnek,
s ami azt illeti, bennünk is dagad a nemzeti büszkeség.
Japán turisták érkeznek,
veréblábacskáikon:
tipi! tipi!
Szedegetik a búzát, a napraforgót, van Gogh szemeit.
És egyszerre elérkezik
a municípiumi kórházba is az elgyengülés ideje,
és az alkoholtalanításra ítélt alkoholista
az éjjeliszekrényen feledett egészségügyi szeszt nyalja,
,,ibolyalikőr?-nek becézi.
,,Adio, mama!? ,,Láttalak a sírok között!?
Majd kivágva az ablakot, üvölti:
,,Isten hozott, Fogyasztói Társadalom,
mutasd magad,
amíg még friss vagyok,
csiszolj dobókockát veseköveimből.
Mától seggünket sem nevezzük többé elvtársnőnek,
Önnek szólítjuk,
holnaptól nehezebben rúgtok ki a kocsmából,
mint Shakespeare-t az Enciklopedia Britannikából.?
Fordította: Bogdán László
Mircea Dinescu
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.