Létkultúra: A Nagyszoros elégiája

2005. június 18., szombat, Archívum 2003–2007

Falum torka, ó, Nagyszoros,
voltam fakardos királyfi benned,
mennybe buggyanó kacagás, sírás kisfia voltam,
pici-pici falum torokban dobogó szíve;
csiklandozott főzelékszagú vacsorák füstje, gondtalan
szükség, amint köröttem feltüremlett
tenyérnyi égre, kertekre, tanorokokra.
Nagyszoros, ó, Nagyszoros, belőled szakadtak föl
piros pirkadatokba szépapáim, szorgos hangyák,
nyeltél, ökrendeztél ganés-, szénásszekeret,
megkötött kerekek, hórukkok, ostorcsattogások
véreztek föl,
imává csüggedt a káromkodás, míg rajtad át a mélyből
fényre ért
Falum torka, ó, Nagyszoros,
voltam én fakardos királyfi benned,
kapaszkodó, katánggal, csalánnal hadakozó,
s hintáztam égerágakon
fennakadt szénaszálakon,
táncolt a harangszóra talpam alatt ádámcsutkád:
árnya a toronygombnak szilajjá játszadoztál, karmossá karmolgattál,
fiúcskává csiklandoztál,
mire jött értem a szerelem, értem jött, igen,
Zsuzsanna képiben - -
Mert jött Zsuzsanna, jött a Szoroson szépek
kicsi szépe, lábujjai között feltarajlott a sár,
fénylett mennyei-lilás bőre a faepertől,
orrát piszkálva jött a szekér után,
közelgett, mintha mesékből,
pici bokáját körbecsobogta
a keréknyomban aláhabzó lóhúgy melegen,
jött Zsuzsanna, átkelt a kérges tehénlepényeken,
aranylott hajában kósza szalmaszál,
királynővé vált hirtelen,
csakhogy lehessek király - - - -
Zsuzsannának akkor még nem volt haja színe,
ajka sem volt még, szeme sem bármihez hasonlatos.
Pici bogyókkal, sárgolyóbisokkal dobált az édes,
sûrû hajába kaptam, elpityerült, s én ijedten
ígértem neki madárkát, aranytollút,
mélyfüvû árokba csaltam
árvacsalánok, ménták közt kacarászni.
Szekerek jöttek, ostoros, hórukkos gazdák,
s lámcsak: suttogások is laknak a lapulevelek
alján - fénylettünk egymásra szentjánosbogárló tekintetekkel, mint kik nem sejtik még,
de már félik a titkot. Veszélyek múltán Zsuzsanna
ugrott, elillant volna, s én - ki tudja, mért? kérleltem: játsszuk: eső is eshet!
S óvón rája feküdtem hasmánt. Moccanni mertem
a látott hágó csődörök, bikák mozdulatával,
s kerekült szép szeme kérdőn tág karikákra,
lepke-lehelete verdesett szeppent árvacsalán közt istenem, mily szuszogás! Honnan sejthettem volna,
hogy ez a hang majd felnő, magasztosul,
mint zokogássá a csecsemősírás?!?
?S mint csönddé a béke, ha hurutos huzat kél,
s mennybe sodor föl életet, álmot - engem e földgömbnyi tájra -, s kis falum torkát, nyelni se tud
már,
megköti rom - - Piroslik még haloványan a Nagyszoros alján a fuldokló élet, s csupáncsak zászlónak, Zsuzsanna kockás
pici szoknyája, hajdani szûz-tisztaságunk
szent lobogója
csattog, leng idefönt - - - - - - Farkas Árpád
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-06-18: Archívum 2003–2007 - :

Létkultúra: Latin szerelem

2005-06-18: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás