A szegény emberekről szóló mesék általában úgy kezdődnek, hogy annyi gyermekük volt, mint a rosta lika, még eggyel is több, aztán olyan szegénységben éltek, hogy alig akadt betevő falatjuk. Az Oltszem határában élő cigányokról is lehetne mesét írni, habár helyzetük, életkörülményeik közelről sem mesések. A bodoki polgármester, Fodor István tavaly ősszel pályázott egy kolozsvári roma alapítványnál azzal a szándékkal, hogy a harminchárom toldott-foldott, nejlonnal bélelt viskó helyébe szociális házakat tudjanak építeni. Pályázatát elutasították.
Az idegenek érkezésére összefut a kis telep otthon levő lakossága: mezítlábas gyermekek, idősebb és fiatalabb asszonyok karon ülő kicsikkel, néhány férfi. A kíváncsiság és a remény hajtja őket. Dima Géza ,,főnök? elmondja, száznyolcvannyolc személy tengeti életét a falu szélén. Seprû és kas készítéséből, napszámból élnek. A seprûket a falu között elhordozzák, most nejlon lábtörlő készítésébe fogtak, kapnak érte 20 000- 30 000 lejt. Nyáron gombát szednek, abból éldegélnek. Ha nem lenne ?a néptanácstól? kapott segély, felkopna az álluk. Cserébe közmunkáznak, előkészítik az útjavításhoz a gödröket. Vannak tizenöten-húszan, akik szeretnének dolgozni, de nincs ahol.
Körbefognak, egyszerre zúdul rám a sok panasz, aztán megértik, hogy sorjában mindenki szóhoz jut. Segíteni én sem tudok rajtuk, csak megmutatni a nagy nyomorúságot. ,,Jöjjön, nézze meg, naccsága, hogyan élünk mi, dől ránk a ház.?
- Egy négyszer négyes lakásban lakunk, öten vagyunk benne. Ha nem esik, nem foly bé a víz hozzánk, ha pedig esik, akkor nyakig vízben vagyunk. Nagyon szegénységben vagyunk, szeretnénk, ha valamit továbbítana, hogy segítsen rajtunk valaki - panaszkodik Mocsel Tünde.
Kozák Simon 22 évet dolgozott a málnásfürdői likőrgyárban, és dolgozna még valahol, ha lehetne. Mert nagy a szegénység. Hetedmagával 2,9 millió lej szociális pénzt kap havonta, abból nehezen lehet megélni.
Kozák Mihály Szárazajtáról került Oltszemre 1985-ben, azóta egyebet nem látott, csak a szegénységet, a nehézséget:
- Olyan is volt, hogy a rendőr az út szélén felrúgta a keservesen gyûjtött gombánkat. Megkérem szépen, amiből lehet, segítsenek, hogy mi is valahogy úgy tudjunk élni, mint a többi nép. Mert megkötünk egy seprût, bevisszük a faluba, megkérjük az árát, egy kenyeret sem tudunk venni. Sokszor kikergetnek a kapun: ,,meddig jösztök koldulni?? Pedig mi csak próbáljuk eladni az árunkat. Cipőnk sincs, ruhánk sincs, amivel a gyermekek iskolába mennének. Münköt nem segít senki sem. Azért kérjük a segítséget, mert vannak olyan öregek, mint a 77 éves Ida néni, akinek gyógyszerre nincs pénze, nagybeteg: vérnyomása van, nem tud már menni sehova, sem a mezőre kapálni, mert fáj a szíve.
Máthé Béla a katonaságnál veszítette el a fél lábát hatvannyolcban: ,,Nem kapok semmit, csak egymillió lejt. Abból hogy éljek meg??
Rúzsa Piroska egyedül neveli gyermekeit:
- Öt esztendeje, hogy az uram meghalt. Van öt gyermek. Isten tudja, hogy neveltem őket, naccsága - válik síróssá a hangja. - Járnak iskolába a gyermekek, de nincs, mit együnk. A szocsiálpénzt, amit kapunk, azt egy nap alatt elköltjük. Hát én mondom magának, hogy erőst nüncsetlenségben vagyunk. Erősen sokat éheznek a gyermekek, sokszor szédülünk, bolondulok meg, hogy mit adjak nekik enni. Megyünk a faluba, hogy adnak-e a népek egy kicsi kenyeret, vagy adnak öt-hat pityókát. Hazajövünk, megfőzzük s megesszük. Az iskolából éhesen jönnek haza. Azzal a kiflivel is csak felbolondítsák magikot. Délben nem tudom, mit adjak enni, disznót nem vágunk, az eső öl meg, tiszta csavaró vizek voltak az ágynemûk, s úgy kellett felkeljünk?
Oltszemen 509 református és 20 katolikus személyt tartanak nyilván. Egyed Sándor református lelkipásztor tizedik éve szolgálja a gyülekezetet. Neki az tûnik furcsának, hogy a romák között nincsen vezető ember, mindig más a főnök. Úgy látja, hogy próbálnak felzárkózni a magyarokhoz, de ez nem a ruházatukon, hanem a szokásaikban látszik meg. Például megtartják a katonabúcsúztatót, s utána reggelig báloznak.
A tiszteletes szerint az oltszemi református cigányok nagyon jó igehallgatók. Nem járnak templomba, de keresztelőkor, temetéskor nagyon átélik, amit hallanak, sőt, bele is szólnak a beszédbe, helyeselnek. Vagy harminc gyerek iskolába jár, de körülbelül a fele nincs megkeresztelve. Ez rendszerint azért marad el, mert a keresztelő után nagy mulatságot akarnak tartani, akár a magyarok, de nincs rá pénzük. Aztán olyan is van, hogy a gyermekeket egyszerre keresztelik meg. Sok esetben azért kérik a keresztelést, mert beteg a kicsi, s azt tartják, hogy a keresztvíztől helyrejön. Különleges szokás, hogy rögtön a keresztvíz után minden keresztanya feláll és megérinti a gyermeket, több keresztszülő van (öt-hat pár). A temetési szokások különböznek a magyarokétól: pénzt, cigarettát, pálinkát tesznek a koporsóba a halott mellé. Nemrég egy kisgyermek temetésén egy zsákot is elföldeltek, melyben a ruhái voltak. Jól tudnak énekelni a romák, hajnalig is virrasztanak.
Az iskolások 80- 90 százaléka roma, jelenleg a kisegítő iskolába járnak, mert most épül az új iskola, a régi használhatatlanná vált. Mosolyogva említi Egyed Sándor, hogy az oltszemi cigányok a magyar egyházakhoz tartoznak, magyar igazolvánnyal rendelkeznek, és elrendezték a húszezer forintos magyarországi támogatást is?
A roggyant házikók között három mesebeli, használható kenyérsütő kemence húzódik meg. Az egyikből épp akkor szedték ki egy fateknőbe a frissen sült kenyereket, illatuk bejárta a dombokat. Egy vékonyka asszonyság megveregette a tetejüket?
Józsa Zsuzsanna
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.