Gyarapodó magyarokRiport: Itt nem támogatják, hanem felügyelik az agrár szakembert

2005. június 22., szerda, Archívum 2003–2007

2.
A nem akármilyen agrárpotenciállal rendelkező Uzon egyik legnagyobb gazdasága a Szabó Györgyé, e szintről már átfogó kilátás nyílik a megyei és országos dolgokra, összefüggésekre is. A nagyszabású tehenészetnek és nagytáblás növénytermesztésnek, a vetőburgonya előállításának tulajdonképpen sok előnnyel kellene járnia, hiszen a hivatalos gazdaságpolitika éppen e gazdaságtípust támogatná kiemelten, ha hiszünk a szavaknak. Szabó György mégis inkább panaszkodik: a komoly nexusokkal bíró ember szerint a baj az, hogy nem mûködik a rendszer. Mit ért ezen?
A hasznavehetetlen nyaklánc
- A rendszer egy nyaklánchoz hasonlítható, amelyet azonban nálunk nem lehet feltenni, mert hiányzik a végéről a kapocs. Ezért mondom, hogy nem mûködik. Az 1990-es évek elején megcsinálták az agrárreformot, amin aztán évente módosítanak, s ha nem évente, akkor minden választás után. A reformot fent intézik, és állítom, hogy kormányszinten sokszor nem tudják, mi a reális helyzet lenn, tehát az országban. Mégpedig azért nem, mert az érdekvédelmi szervezetek, melyeknek közvetíteniük kellene, nem mûködnek, mi több, maga a rendszer hibás volta miatt nem tudják betölteni rendeltetésüket. A törvényhozás is olyan, hogy akadályozza az egyesületek mûködését.
Elébe menve az uniós elvárásoknak, Románia olyan jogszabályokat hozott az utóbbi évtizedben, melyek megszabják: a gazdáknak érdekvédelmi egyesületekbe kell tömörülniük ahhoz, hogy az állami támogatásokat megkaphassák. Ezért döbbenetes, amit a gazda mond:
- Ott van a 164 éves múlttal rendelkező Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, melyet az RMDSZ partnereként ismert el. Ezzel kormányszinten is kellene hát számolniuk. Nos, április 13-ig, mikor tárgyalásra felutaztunk Bukarestbe, Gheorghe Flutur szakminiszter nem tudott róla, illetve csak hallomásból valamit, de se taglétszámát, se erejét nem ismerte. Nem volt fogalma arról, hogy mi ernyőszervezet módjára építettük fel, tagjai közbirtokosságoknak vagy például a szarvasmarhatartók egyesületének is tagjai lehetnek. Megjegyzem, az embereket azért nem sikerül kívánságunk szerint összefogni, mert a törvényhozást maga a kormány sem veszi komolyan. Egy példa: a tej utáni és a hústámogatás a törvény szerint csak azoknak jár, akik egyesületi tagok. Igen ám, de az állami intézmények nyilvántartása hiányos, és mivel a rendelet elégedetlenséget váltott ki, úgy döntöttek, a támogatásért azok is folyamodhatnak, akik nem egyesületi tagok. Na most, ezek után érdemes-e egyesületbe belépni, a kötelezettségeket vállalni? Az RMGE lépten-nyomon eme akadályokba ütközik, de Szatmár, Beszterce, Zilah, Arad stb. térségében azért sok gazdára kiterjedő és mûködő hálózatot hozott létre.
Kovászna Megyei Magyar Gazdák Egyesülete?
Nem tekinthető viszont sikertörténetnek, ami Háromszéken történt:
- Tavaly összehívtam a Kovászna Megyei Magyar Gazdák Egyesülete alakuló ülését. Azóta eltelt egy év, és ez nem volt elegendő ahhoz, hogy be tudjuk jegyeztetni. Tavaly augusztusban felvállalta pár RMDSZ-képviselő, alapszabályzatot, minden papírt leadtunk, novemberben érdeklődtünk, azt felelték, folyamatban van, s mikor decemberben véletlenül Bukarestben jártunk, és a minisztériumban utánanéztünk, azt mondták, semmilyen dokumentáció nincs letéve háromszéki magyar gazdák részéről. Mi vettük kézbe a dolgot, hol ez a papír, hol amaz hiányzott, olyan válaszlevelek jöttek, hogy hiányoznak akták, habár iktatószámmal adtuk le őket!
Szabó György nemrég parlamenti tárgyalásokon vett részt Bukarestben az RMGE képviseletében.
- Miért nem mûködnek az egyesületek? Mert a 26-os törvény egyik artikulusa szerint, ha közpénzeket igényel az egyesület saját fenntartásához, akkor felszámolása esetén a vagyona átszáll az államra. Ezt felvetettük a szenátus agrárbizottsága előtt is, ahol az RMGE február 28-án Kolozsváron elfogadott, 33 pontos zárónyilatkozatát ismertettük. Ebben leírjuk a mezőgazdaság nehéz helyzetét és az ebből való kikászálódásra tett javaslatainkat. A nyilatkozatot elküldtük a pártok parlamenti csoportjainak, a kormánynak, a szenátus és a képviselőház agrárbizottságainak, a miniszterelnöknek, az RMDSZ elnökének, érdemben csak a szenátustól és a képviselőháztól kaptunk választ. Erre utaztunk le április 13-án, a szenátusnál fogadtak, és azt mondták, jó ötletekkel jöttünk. Utána másfél órát a mezőgazdasági miniszterrel is tárgyaltunk. ? még készülő, ,,nyers? törvényeket adott át, hogy észrevételeinket megtehessük.
- Ezekről tehát még nem nyilatkozhat. De az érdekképviseletre visszatérve: vajon csak a magyar nem hatékony? Az RMGE egyáltalán részesül-e valamilyen támogatásban, ha még csak nem is tudnak róla?
- Egyezményt írtunk alá viszont a magyarországi földmûvelésügyi képviselettel. Ezt ismertettük az itteni agrártárcával, azt felelték, rendben, de ők rólunk annyit sem tudtak, hogy létezünk. Most beilleszkedtünk a Mezőgazdasági Termelők Szövetségeinek Ligája (Liga Asocia?iilor Produc?torilor Agricoli - LAPA) ernyőszervezetbe, elnökünk, Sebestyén Csaba ennek lett egyik alelnöke.
- Marad a kérdés: mûködik-e ez a liga?
- Mint minden egyéb az országban: nagy tamtam, de amikor tényleges érdekekről van szó, sehol semmi. Ebben 10 000-20 000 hektáros gazdák is benne vannak, és valamennyi agráregyesületet össze kellene fognia. Ebből rengeteg van, én például a cukorrépa-termesztők, a búzatermesztők, a burgonyatermesztők vagy a szarvasmarhatartók egyesületének is tagja kellett hogy legyek, de a mindent megbénító információzárlat miatt nem sok haszonnal. Márpedig a 454-es törvény szerint e szervezetek tagjainak könnyebben hozzá kellene jutniuk a vissza nem térítendő állami támogatásokhoz is istállóépítésre, állatvásárlásra, gépbeszerzésre, mint másoknak. Nem így van, nincs ugyanis információ.
- Van viszont bizonyára egyéb: például protekció, kivételezés, soron kívüli juttatás. Igazam van?
- Egy példát mondok: ha az állam kiutal pl. 260 millió lejt üszővásárlásra, az huszonnégy órán belül elfogy. Amíg a Kovászna megyei szakigazgatóságra eljut a hír, amíg a Háromszék hasábjain megjelenik, s ha másnap nyújtom be igénylésemet, akkor is már régen késő: a pénznek bottal üthetni a nyomát, elfogyott. Az enyém mint magburgonya-termelő üzemgazdaság van nyilvántartva, az ilyeneket az igazgatóságnak kiemelten kellene kezelnie. Nem így van. A 2003-as uzoni agrártüntetésen is többek közt azt kértük, hogy az agrárhitelt tegyék hozzáférhetővé, változtassák meg a törvényt. Abban egy paragrafus szerint ugyanis a bank annak ad hitelt, akinek éppen akar. Mivel az állam nem nyújt fedezetet, az agrárhitelt a bank a saját pénzéből adja, az állam az inflációval egyenlő részt, 5-15 százalékot térít meg, ha a kölcsönt egy éven belül törleszted. Mi azt kértük, hogy az agrárhitel elérhetősége végett építsenek ki egy számítógépes nyilvántartást, melyben a gazdát földterület, állatlétszám stb., stb. és főleg a jövedelmezőség alapján tartsák számon, hogy a hitel jóváhagyása ne egy hónapig tartson, mert ez nem gépipar, ahol a masinát leállítom, hanem vegetáció, élet, mely nem várhat, itt azonnal kell lépni.
Szabó György úgy látja, két év után talán most hajlandó, ha igaz, a szaktárca javítani a hitelhez jutás feltételein.
A vezérigazgató úr
A szakigazgatással való viszony ápolása egy ekkora gazdaság esetében komoly előnyök forrása kellene hogy legyen. Szabó György elégedetlensége azért nem megalapozatlan, mert úgy látja, a hivatal inkább felügyel, mint támogat:
- Húsvét másodnapján rendelt be a vezérigazgató úr vizsgázni, mikor a törvény szerint csak egy szóbeli interjúra van szükség, és kiadható az elismervény, miszerint dolgozhatunk mint szakemberek. Előfordult az is, hogy a burgonyatermesztésben doktorandus gazdának be kellett ülnie és válaszolnia egy olyan személy kérdéseire, aki érettségivel volt igazgatósági alkalmazott. No de a nagy vitám akkor támadt, amikor az üzemgazdaságot kellett bejegyeztetnem. Az akkori kormány azt állította, a birtoklevelek 90 százalékban ki vannak osztva, ami persze nem felelt meg a valóságnak. Uzonban például azokra a földekre adták volt csak ki a birtoklevelet, melyeket régebb osztottak ki. Én hiába kaptam a polgármesteri hivataltól igazolást arról, hogy ennyi földem van bérben, az igazgatóság a birtoklevelek másolatát is kérte, amivel nem szolgálhattam. Emiatt abban az évben nem iktatták jogos kérésemet, emiatt az eladott terményeim után járó több tízmillió lej állami támogatástól estem el. És nem egyedüli voltam. Ezért állítom, itt nálunk a törvényeket átértelmezik, ellenünk alkalmazzák. Bukarestben a minisztériumban azt mondották nekem: Kovászna megye mindig az utolsó, mert itt az agrár szakembert ahelyett, hogy segítenék, inkább felügyelik! Tegyük hozzá: vannak ügyek, melyeket telefonon is el lehetne intézni, ehelyett hatalmas dossziékat követelnek, ami annyi időt rabol a vele járó hivatali sorban állással és kilincseléssel, hogy az már valóban akadályoz az irányításban, a gazdálkodásban.
A riporter ehhez csak annyit tehet hozzá: a nyilvántartás pontossága biztosan csak korrekt iratokkal fedezhető - de itt másról is szó van. Hogyan mûködnek hivatalaink? Vajon kellően ügyfélbarát módon-e? Vajon nem az ántivilágból öröklött elidegenedettség-e az, mely rányomja bélyegét az ügyintézésre? Ahol az információáramlást nemhogy gyorsítanák, hanem fékezik, ott - ráadásul egy ilyen országban, ahol a protekciósok mindennek a javát már a fővárosban szétkapkodják - a vidéki és kivált magyar gazdát kétszeres hátrány átka sújtja. Egy székelyföldi szakigazgatóságnak ezért nem a többiek mögött kellene állandóan kullognia, hanem épp ellenkezőleg: minden közmondásos agyafúrtságunkra szükség lenne ott, ahol még a központi hatóság gazdasági nacionalizmusán is ki kell fogni ahhoz, hogy bár ami különben kijár, azt megkaphassa a megye. Szabó György hasonlatát ezért találónak érzem: ne az itteni rendőrség vagy erdészet fonák mûködése legyen a modellje a mezőgazdasági igazgatóságnak, hanem a természetes érdekvédelem rendje. Csak az a hivatal a mienk, mely nem a mások vagy a saját, hanem kimondottan a mi javunkat szolgálja. Különösen, hogy miként a gazda szavaiból kitûnik, további hivatalok is inkább élősködői a gazdálkodásnak, mint támogatói.
- A Sapard-program az első perctől kezdve érdekelt. Persze, az önrészt nekem kellene állnom. Nos, egy 50-60 férőhelyes marhaistállót felépíteni, infrastruktúráját megteremteni olyan hatmilliárd lejbe kerül, én adnék hármat. Nem olyan nagy pénz, de kérdem én, mikor térül meg 5000-6000 lejes tejár vagy a 22 000 lejes kényszervágási ár mellett? Tudni kell, hogy a környezetvédelem csak úgy köszön reggel, hogy ,,25 millió lej?! Miért? Mert trágyalétartót követel, és számon kéri az istállón is az uniós előírásokat. Ezek szerint fél évre kilenc köbméter trágyalétartó szükségeltetik egy számosállatra! Amikor tehát nincs hitel, a Sapard sem mûködik, az alacsony árak miatt pedig rentabilitásról sem lehet beszélni! A gazda csak a fejét foghatja. Állami intervenciós árak, garantált árak nélkül e kártyavár csak összeomolhat. Miként mondottam: a törvények egymást gáncsolják el, a rendszer az, mely nem mûködik.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép