
(folytatás tegnapi lapszámunkból)
Nem kényszer, hanem jog
Ennek megfelelően alakul nálunk a nyelvi jogokról kialakított általános szemlélet is. Tapasztalatom szerint, ha (erdélyi) magyarok azt hallják, hogy ,,nyelvi jogok?, akkor legelőször az anyanyelv szabad használatára, az anyanyelvû oktatásra, illetve a kétnyelvû feliratokra gondolnak. Politikusaink nagyobb része sem képez kivételt. Így aztán eszükbe sem igen tud jutni, hogy a román nyelv megfelelő szintû elsajátításának lehetősége, illetve ennek biztosítása szintén a nyelvi jogaink körébe tartozhat.
Pedig bizony oda tartozik. Az, hogy az országos hivatalos nyelvet mindenki megfelelő szinten elsajátíthassa, és ehhez az állam minden szükséges intézményi keretet, eszközt és feltételt biztosítson számára, még akkor is oda tartozna, ha az alkotmány nem írná elő a 13. cikkelyben, hogy ,,Romániában a hivatalos nyelv a román?. De ha még elő is írja, akkor ebből még inkább következik, hogy ennek a nyelvnek az elsajátítását, illetve ennek lehetőségét és feltételeit igenis biztosítani kell, mert különben a romántól különböző anyanyelvûek elkerülhetetlenül hátrányos helyzetbe kerülnek, érvényesülési esélyeik jóval kisebbek lesznek, és óhatatlanul nyelvi diszkrimináció áldozataivá válnak. Ennek egyik következménye pedig a fiatalok kivándorlása lesz, amit pedig nagyon is meg szeretnénk állítani.
Ennek azonban politikusaink mindeddig mintha nem tulajdonítottak volna különösebb fontosságot. A jelenlegi jogfosztó helyzet súlyosságának felismerését az is nehezíti, hogy általában meglehetősen célszerûtlenül fogalmazzuk meg magát a problémát. Itt van például mindjárt az, hogy a VIII. osztályt lezáró képességvizsgáról (meg egyáltalán a magyar gyerek tantárgyairól) nagyjából mi is a szerint a séma szerint gondolkozunk, amit a tanügyi törvény 22. cikkelyének megfogalmazása sugall (,,A gimnáziumi tanulmányokat egy országos [...] képességvizsga zárja román nyelv és irodalomból, matematikából és a románok történelméből vagy Románia földrajzából. A nemzeti kisebbségekhez tartozó tanulók, akik gimnáziumi tanulmányaikat anyanyelvükön folytatják, anyanyelv és irodalomból is vizsgáznak?). Tehát:
Ha a két oszlopot összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy az 1. és 3. pontja betû szerint ugyanaz mind a kettőben, a 2. pedig pontosan megfeleltethető egymásnak. Ezért aztán még a magyar szülők és pedagógusok körében is általánosnak mondható az a hiedelem, miszerint a magyar és a román gyerek pontosan ugyanazokat a tantárgyakat tanulja, és ugyanazokból is vizsgázik, de a magyar gyereknek van egy plusztantárgya, mégpedig a magyar nyelv és irodalom, hiszen ennek a bal oldali oszlopban nincs megfelelője. Pedig ez semmi más, csak egy elég sok kárt okozó érzéki csalódás. A való helyzet ugyanis nem a fenti, hanem lásd:
Ez a két táblázat annak szemléltetésére is jó, hogy a tények bizonyos elrendezése a felismerhetetlenségig elrejti, egy másik viszont szinte magától megmutatja, miről is van szó tulajdonképpen. Itt először is az látszik meg, hogy az a nevezetes plusztantárgy, amely miatt a magyar gyermeknek elkerülhetetlenül nagyobb az iskolai megterhelése, bizony nem a magyar, hanem a román nyelv és irodalom: hiszen mindegyik tanulja a maga anyanyelvét és az ahhoz tartozó irodalmat, a magyar gyereknek azonban még románt is kell tanulnia. De ugyanakkor az is rögtön látszik, hogy ez nem ugyanaz a tantárgy, mint amit a román gyermek ugyanilyen néven tanul. Hogy össze ne tévesszük mi is ezt a kettőt, nevezzük Román-1-nek azt, amit a román gyermek tanul, és Román-2-nek azt, amit a magyar.
Egy tantárgy - egy másik tanterve szerint tanítva
A Román-1 ugyanaz a román gyereknek, mint ami a magyarnak a magyar nyelv és irodalom. Ugyanazért is tanulják ezeket: egyrészt ismerkednek a saját kultúrájukhoz tartozó irodalommal, megtanulják az irodalomolvasáshoz szükséges mûfajelméleti alapfogalmakat és hasonlókat, másrészt anyanyelvtudásukat is fejlesztik. Ez utóbbi azonban nem nyelvelsajátítást jelent, hiszen az illető nyelv mindegyiknek anyanyelve, amelyet már az iskoláskor kezdetén ismernek otthonról a koruknak megfelelő szinten. Itt a nyelvi nevelés inkább azt jelenti, hogy a gyermek megismerkedik anyanyelvének olyan szókincsrétegeivel, amelyek a hétköznapi társalgásétól különböznek. Ez nem annyira a különböző tudományok terminológiáját jelenti, hiszen azok elsajátítása az illető szaktantárgyak keretében történik, az anyanyelvi órán inkább a ritkábban előforduló régies vagy tájnyelvi, illetve az emelkedettebb stílusréteghez tartozó szavak, kifejezések kerülnek előtérbe, mivel a gyermeknek ezekre is szüksége van/lesz, ha irodalmat akar olvasni, vagy ha választékosan, igényesen szeretné magát kifejezni bizonyos helyzetekben. A tanterv pedig természetesen ezekhez a didaktikai célokhoz igazodik.
A Román-2 teljesen különbözik az előzőtől. Nem anyanyelvi tantárgy, és teljesen mások a céljai: ezt csak az a gyerek tanulja, akinek nem anyanyelve a román, de mivel ismeretét nem nélkülözheti, ezt neki második nyelvként el kell sajátítania, a román gyerek feladataihoz képest többletmunkával, ami nem is kevés, hiszen mint tantárgy a Román-2 sokkal igénybe vevőbb, mint a Román-1 (illetve Magyar-1). Az ehhez a tantárgyhoz tartozó tanterv ehhez a didaktikai célhoz kellene hogy igazodjék, az eredményességnek pedig alapfeltétele lenne az is, hogy a Román-2 tanítása megfelelő tankönyvek alapján történjék, és ezt olyan oktatók tanítsák, akik szakmailag fel vannak készülve a román nyelv második nyelvként való tanítására.
Az érvényben levő tanügyi törvény 120. cikkelye azonban azt írja elő, hogy a román nyelvet és irodalmat a magyar gyerek az első négy osztályban külön tanterv és tankönyv alapján tanulja, az V-VIII. osztályban azonban a románokéval azonos tanterv, de külön tankönyvek alapján. Ez utóbbinak mellesleg semmi értelme, mert ha a tanterv ugyanaz, akkor a tankönyv legfeljebb csak egyszerûsített lehet a románokéhoz képest (mintha a magyar gyerek szellemi fogyatékos lenne!), de nem lényegesen más is. A líceumban pedig a tanterv is, a tankönyv is ugyanaz, mint ami szerint a román anyanyelvûek tanulnak. Ez egyszerûbben mondva azt jelenti, hogy az ötödik osztálytól kezdve a magyar gyereknek van egy olyan tantárgya, a Román-2, amelyet egy másik tantárgy tanterve szerint tanítanak neki! Ezek után nincs mit csodálkoznunk azon, ha a Román-2 tantárgy didaktikai céljai nem teljesülnek, vagyis ha a végén a magyar gyerek - ahogy a románok szokták mondani, és ez itt majdnem szó szerint értendő, tekintve a Román-1 didaktikai céljait - legfeljebb annyit fog tudni románul, amennyit a románok elfelejtettek. A helyzet teljesen abszurd: a törvény azt írja elő, hogy a második nyelvet anyanyelvként tanítsák. John Baugh amerikai nyelvész szerint ez nem más, mint pedagógiai mûhiba. Ráadásul a képességvizsgán a magyar gyerek tudását nem a Román-2-re, hanem a Román-1-re szabott követelmények szerint minősítik, mikor pedig ő azt a tantárgyat nem is tanulta! ? a Román-2-t tanulta, de egy ennek tanítására teljesen alkalmatlan tanterv alapján.
Amire szükség lenne
Ha azt nézzük, mire is lenne szüksége ténylegesen a felnövő magyar gyereknek, akkor világos, hogy mit kell sürgősen megváltoztatni. Először is a tanügyi törvény 120. cikkelyét, mert amíg az hatályos, addig lehetőség sincs a helyzet érdembeli javítására. Ezt pedig úgy kellene mielőbb módosítani, hogy a román nyelv tanítása első osztálytól a líceum végéig ne a Román-1-re, hanem a Román-2-re kidolgozott tantervek szerint történjen, végig a nyelvelsajátítás szempontjait követve. Ez nemcsak azért fontos, hogy a magyar gyerek tudjon megtanulni románul, hanem azért is, hogy a várható haszon legyen arányban a többletráfordítással. A törvénymódosítás után pedig rögtön ki kell dolgozni a modern nyelvoktatás elveit követő, szakszerû tanterveket, és megírni az ezekhez tartozó korszerû és hatékony nyelvtanítási módszereket követő tankönyveket.
Ebből azonban semmi sem lesz, amíg mitőlünk legfeljebb annyi telik ki, hogy ezentúl minden júniusban összegyûjtünk 220 aláírást, és pótvizsgát követelünk, nem pedig azt, hogy ezt az abszurd helyzetet azonnal szüntessék meg. (Ehhez pedig az érintett családoktól már tavaly nem 220 aláírást, hanem 220 000-et is össze lehetett volna gyûjteni, ha másképp nem tudunk előrelépni.) Mert hát miért is buknak meg a magyar gyermekek románból évről évre? Olcsó válasz lenne az, hogy ,,azért, mert nem tudnak románul?, de még az is, hogy: ,,mert az oktatási rendszer diszkriminatív?. Mindegyik igaz, de a magyar gyerek mégsem ezért bukik meg. Hogy valójában miért, arra Simó Erzsébet már tavaly megadta a választ a Háromszék 2004. július 19-i számában (de vajon olvasta-e valaki azok közül, akiknek kellett volna?): azért, mert ,,nem sikerült e majdnem másfél évtizedes időszak alatt azt sem elérni, hogy a politika, a nemzeti kizárólagosság avítt elve távol maradjon az oktatástól. Hogy a magyar, de szlovák vagy török, tatár, illetve ukrán gyermekeket a modern pedagógia és módszertan eszközeire támaszkodva tanítsák meg a román nyelv és irodalomra, az ország történelmére és földrajzára, ne talpig trikolórba öltözött honatyák habókos elképzelése szerint. A sokat vitatott tanügyi törvényt az elmúlt hat-hét esztendő alatt az RMDSZ meg sem próbálta megváltoztatni, a magyar egyetemekért folyó küzdelemben elveszett az igazi cél: minőségi oktatás az elemi, általános és középiskolákban, valamint a fiatal magyar értelmiség újratermelése a felsőfokú képzésben. A minőségi oktatás helyett pótvizsgaszesszióért harcolunk, közben szolgasorba taszításunkról siránkozunk, s nem vesszük észre, hogy mi, szülők sem álltunk a helyzet magaslatán, képviselőinktől nem követeltük meg, hogy módosíttassák az elavult törvényeket, gyermekeinket nem tanítottuk meg arra az egyszerû igazságra, hogy tanulniuk kell, kétszer-háromszor annyit, ha érvényesülni akarnak, mint román társaiknak.?
Hát ezért kell a magyar gyerekeknek halomra bukniuk románból.
Miből vizsgázik a román gyerek? Miből vizsgázik a magyar gyerek?
1. Román nyelv és irodalom (románul) 1. Román nyelv és irodalom (románul)
2. Matematika (románul) 2. Matematika (magyarul)
3. A románok története 3. A románok története
vagy Románia földrajza (románul) vagy Románia földrajza (románul)
4. Magyar nyelv és irodalom (magyarul)
Miből vizsgázik a román gyerek? Miből vizsgázik a magyar gyerek?
1. Anyanyelv és irodalom (= román) 1. Anyanyelv és irodalom (= magyar)
2. Matematika (anyanyelven) 2. Matematika (anyanyelven)
3. A románok története 3. A románok története
vagy Románia földrajza (anyanyelven) vagy Románia földrajza (nem anyanyelven)
4. Román nyelv és irodalom (románul)
Szilágyi N. Sándor