JegyzetKözélet: Maradjunk a kaptafánál

2005. június 24., péntek, Archívum 2003–2007

Kérem, én mindent bevallok és beismerek, és máris bûnhődöm, csak attól tartok, hogy mindez hiába, ettől sem a világ, sem a saját személyem nem lesz tökéletes, és mindig marad ok az elégedetlenségre. Ezt pedig jobb kimondani, mert a visszanyelt érzések is cigányútra vihetik az embert, legalábbis ezt állította Freud, akinek könyvét laikusként is bátorkodtam elolvasni és megérteni. Később tudtam meg, hogy ezért a pszichiáterek esetleg megorrolhatnak rám, és idővel talán azt is megbánom, hogy az ábécét megtanultam. Mert aki a betûket ismeri, az olvas, és aki olvas, annak véleménye van.
Valószínûleg nem meglepő, hogy ez a vélemény a magas országvezetőkre nézve nem nagyon hízelgő, tekintve az állapotokat - mindent azonban mégsem lehet rájuk fogni, és ebből adódóan az ember a saját környezetével is könnyen konfliktusba kerülhet. A szülő például sehogy sem érti, hogy gyermeke miért nem tanul meg az egyik tanárnőnél angolul, sőt, miért felejti el még azt is, amit tavaly a másiknál megtanult? Ha szóvá teszi, akkor elmagyarázzák neki, hogy nem is értheti, nem lévén (a legtöbb szülő) angoltanár. Egyéb magyarázatot aztán nem is kap, legfeljebb egy kioktatást: hogy nem kell ilyen rosszindulatúan nézni a dolgokat, minden iskola jó, a szülők szubjektív szempontjai szakmailag semmiképp sem elfogadhatóak. Vélhetően a vétlen gyereket vegzáló tanár is hivatása magaslatán áll... Ugyancsak rosszindulatról és hozzá nem értésről tanúskodik az az üzletember, aki sokallja a fûtésszámlát (hja, a tervező nem mondta, utólag s mintegy véletlenül tudta meg, hogy a kacsalábon forgó, kiugrókkal és beugrókkal ékes ház több hőt fogyaszt, mint egy összeszedett tömegû épület), de még az informatikus is, ha sérelmezi, hogy a lakásban nemrég felszerelt, korszerû fûtésrendszer felmondja a szolgálatot. Nem ért hozzá, nyilván ezért hasadt ki a cső (a szavatosság lejárta után két nappal). A gázszerelő azt nem érti, hogy miért penészedik a fal a termopán ablak beszerelése után - a vállalkozó ugyan óvakodik felvilágosítani róla, de a Kossuth Rádióban meghívott szakértőtől hallja, hogy azért a lakás megfelelő szellőzését biztosítani kell (ezt majd pár év múlva fogják a szakcégek busás áron pótolni, noha a külföldi példákból már tudjuk, hogy ez a ,,spórlás? sok allergiás megbetegedést okoz). A vásárló nem tudja (mert többnyire nem eladási szakember), hogy miért tûnt el az olcsó és finom hazai kukoricapehely a méregdrága külföldi termékek mellől, és hogy miért megy tönkre még a szezon lejárta előtt a minőségiként árult, új lábbeli. Nem ért a gyalogláshoz, ez csak nyilvánvaló? A beteg nem érti, hogy miért telik az egészségbiztosítónak új bútorra, drága autóra és fölös személyzetre, amikor a kórházban nincs egy kényelmes ágy, elavultak a mûszerek, és olykor emberhiányon múlik az élet. Az autóvezető nem érti, hogy a mûhelyben miért a jó féket javítják meg a beragadt rossz helyett, az egyszerû járókelő egyszerûen nem érti, hogy miért építenek ma is csúfabbnál csúfabb épületeket (a használhatóságukról fennebb) a szocializmus idején elrondított városainkban, falvainkban - azt viszont az építész nem érti (néhány kivétellel), hogy miért merészel egy nem szakember véleményt mondani arról, amiben él. Ezek után az sem egészen világos, hogy gazdálkodó nagyapáink miért tudtak minden szakképzettség nélkül ízléses és lakható házakat építeni saját erejükből, és hogy miért szilárdabb ma is egy házilag készült öreg szék, mint annak korszerû gyári másolata. A mai nagymamák pedig - nem lévén élelmiszeripari oklevelük - szemüvegük mögül hitetlenkedve olvassák, hogy a lekvárt vízből, cukorból, aromákból, színezékekből, tartósítószerekből, ízfokozókból és állományjavítókból készítik, semmiképp sem friss, válogatott gyümölcsből. Biztosan ők is merő rosszindulatból mondják az unokáiknak, hogy ne egyél, fiam, abból a szemétből. Logikus tehát az lenne, ha a gödrökről csak az utászok nyilatkozhatnának - de ezt csak halkan mondjuk, mert a honatyáknak esetleg megtetszik az ötlet, és törvénybe iktatják.
A szakértők szempontjából valóban roppant sajnálatos lehet, hogy a különféle tájékoztatási csatornákat (például a sajtót vagy az utcasarki tapasztalatcseréket) nem lehet néhány szigorúan ellenőrzött információra korlátozni, nehogy a más szempontok ismerete megzavarja a fejeket, és válaszokra kényszerítse az illetékeseket. Ámbár a sajtó jobb helyeken illetékes bírálónak számít, annak ellenére, hogy ritkán közöl szakértői tanulmányokat, inkább csak felhívja a figyelmet bizonyos jelenségekre.
Most éppen arra, hogy errefelé csakis az tekinthető elfogadható bírálatnak, ha az ember lelkendezik, agyba-főbe dicsér mindenkit, magasztalja emberi hozzáállását és szakmai tudását. Mert érdekes módon soha egyetlen elégedett ügyfelet (ilyenek is vannak) sem legyintenek le azzal, hogy á, ugyan, ne mondja, nem ért hozzá.
Valaki hitesse el velem, hogy így lesz jobb mindenkinek. Ezt a feladatot kénytelen vagyok áthárítani, mert sajnos nem értek hozzá?
Demeter J. Ildikó
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-06-24: Archívum 2003–2007 - :

Közélet: Antrax (Glossza)