Bocsárdi László vendégrendezéseiKultúra: Kölcsönösség és kihívás

2005. június 25., szombat, Archívum 2003–2007

Az 1990 után jelentkezett rendezőknek szervezett buz?ui színházi fesztivál nagydíját Bocsárdi László nyerte el a bukaresti Nottara Színházban készített Pirandello-darabbal. Bocsárdinak nem ez az első vendégrendezése román színházaknál, a Craiovai Nemzeti Színháznál - az egyik legjobb román társulatnál - immár kétszer dolgozott, előbb 2000-ben rendezte A nyugati világ bajnokát, aztán tavaly A fösvényt - ez utóbbi főszereplője az idén a férfialakítás Uniter-díját nyerte el. Idén két bukaresti társulatnál is dolgozott, a Nottaránál rendezte a Nem tudni, hogyan címû Pirandello-darabból készült előadást, illetve a román főváros talán legerősebb színházánál, az Odeonnál Shakespeare-től a Cymbeline-t, melynek bemutatójára ősszel kerül sor.
Hogy hogyan került a román színház világába? Fesztiválokon látva munkáit, a színházigazgatók - és nem csak az említett társulatoké - megkeresték. Hogy kihívás volt számára elfogadni a felkérések némelyikét, nem is vitás. De annál több is, olyan tapasztalatszerzésre lehetőség, amit saját társulatánál értékesíthet. A két színházi világ különbözőségeiről, kölcsönhatásairól beszélgettünk Bocsárdi Lászlóval, a romániai új generációs rendezők legjobbikával.
- Van-e a színháznak nemzetisége?
- Amennyiben nagyon erősen kötődik a lelkiségünkhöz. A színházcsinálók érzékenysége nemzetiségi szempontok szerint is különbözik, más a temperamentuma egy román színésznek, és más egy magyarnak. Ez meghatározza a színpadon való energia minőségét és mennyiségét is. Másfajta színházat lehet csinálni egy másfajta érzékenységû színésszel. Az előadás megszerkesztése az elmélyült figyelemnek lesz az eredménye - a rendezőnek a legértékesebb tulajdonsága a színészre és a közönségre való figyelni tudás -, a munka során a színészre figyelve bonyolítom, alakítom át, vagy árnyalom a koncepciómat.
- Lehet-e, kell-e elkülöníteni a román színházat és az erdélyi magyar színházat?
- Nagyon közel állnak egymáshoz. Az igazán jó erdélyi színészek érzékenysége nagyon hasonlít a jó román színészekéhez. Az erdélyi színházi kultúra nagyon sokat merített és merít a román színjátszásból, amely az egyik legszínvonalasabb Európában. Bizonyos dolgokban követelnem kellett a román színészektől nagyobb elmélyülést, nagyobb pontosságot, és azt is tapasztaltam, vannak dolgok, amelyekben járatlanabbak, mint a szentgyörgyi színészek. Nyilván, ez szubjektív, hiszen a szentgyörgyi színészekkel régóta dolgozom, ők pontosan értik, mire gondolok, amikor kérek valamit. A román színészek technikai tudása bizonyos összefüggésekben akadozik, például a tárgyakkal való játékban vannak gondok, türelmetlenebbek, amikor tárggyal kell dolgozniuk, ők az állapot kifejezésében erősek. A lélektaniságot sem annyira mélyítik el, ami nem baj, mert a színháznak nem szabad nagyon lélektaninak lennie. A kölcsönhatás egy ilyen munka során elindul, számukra is élmény volt dolgozni velem, mert más megközelítésben láttak meg dolgokat, amiket egyszerûnek láttak, azokat időnként megpróbáltam több összefüggésből megvilágítani, és kértem is tőlük, többféleképp közelítsenek, s ezt a gazdagságot próbálják is visszaadni az alakítás során.
- E tapasztalatok után óhatatlanul adja magát a kérdés: melyik társulattal szeretsz leginkább dolgozni?
- A legjobban a szentgyörgyivel tudok dolgozni, a legmélyebbre ásást velük tudom elvégezni. Az, hogy elmentem máshová, abban segített, hogy felmérjem az itteni erőket, amelyek nagyon nagyok. Nagyobb kitekintésre adtak lehetőséget a vendégrendezések, és nagyobb önbizalmat is adtak. Akkor bizonytalan az ember, ha nem tudja pontosan, mit akar mondani, vagy nincs mondanivalója. Ha nem létkérdés az, amiről beszélek egy előadás kapcsán, akkor nem tudom jól megcsinálni. Ugyanúgy ha egy színésznek nincs mondanivalója, nem érdekli a világ, vagy tökéletesen meg van elégedve a dolgok menetével, nincs, amit kezdeni vele. Olyankor a rendező megpróbálja ráébreszteni, hogy drámaian viszonyuljon különböző élethelyzetekhez, de ha erre nem képes, akkor a színpadon felszínes, technikai, langyos marad. Csak az tud hatni a nézőre, ami szenvedéllyel jelenik meg. Ami puha, azt a néző észre sem veszi.
*
Mielőtt teljesen szakmai síkra terelődött volna beszélgetésünk, további vendégrendezéseiről faggattuk még Bocsárdi Lászlót. Craiovára, Bukarestbe is visszahívták, de a budapesti színházi világ is ostromolja meghívásokkal: ősszel az Örkény - volt Madách Kamara - Színházba megy Elektrát rendezni, és rendkívül izgalmasnak ígérkezik a Tamási Áron Színháznak a Nemzeti Színházzal való jövő évi együttmûködése: Lear király mindkét helyen, kettős szereposztással, két változatban, nagyjából egy időben, Sepsiszentgyörgyön októberben, Budapesten decemberben bemutatva.
Váry O. Péter
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép