A múlt héten Sepsiszentgyörgyön megrendezett EU-s konferenciáról készült összefoglalónk első részében a magyarországi tapasztalatokat, ottani szakemberek jó tanácsait ismertettük, ám kiderült, igen keveset tudunk a hazai realitásokról és hiányosak ismereteink a román kormány által kialkudott, mezőgazdaságot érintő csatlakozási feltételekről. A fejezet lezárását követően ezt annyira agyonhallgatták, hogy nemcsak az átlagemberek, de még a politikusok túlnyomó többsége sem tudja, mire számíthatnak a romániai mezőgazdasági kis- és nagytermelők.
Pete István szenátor, az RMDSZ egyik mezőgazdasági szakembere arra próbált rávilágítani, milyen potenciáljai vannak jelen pillanatban a román mezőgazdaságnak, no meg arra, mi vár ránk. Az uniós országok többségében a lakosság kevesebb, mint tíz százaléka foglalkozik mezőgazdasággal, Romániában a hivatalos adatok szerint az ágazatban dolgozók aránya 36 százalék, de vannak szakemberek, akik 50 százalék körülire becsülik. ,,A vidéknek át kell rendeződnie, jelentős hangsúlyt kell kapnia a vidékfejlesztésnek. Ez nagyon hosszú folyamat, és nagyon sok pénzre lesz szükség? - fejtette ki a szenátor. Példákkal illusztrálta, hogy vannak EU-országok, ahol jól átgondolt tervekkel sikerült megvalósítani egy-egy régió gazdasági átrendezését. Ehhez persze koncepció kell, és erről egyelőre nagyon keveset hallani. Románia 9,3 millió hektáros szántóföldterületével a hetedik legnagyobb a 27 EU-s ország közül, nagy befolyással lehet az uniós termelésre. Ha nem így történik majd, nagyon nagy bajok lehetnek. Az országban ötmillió hektár legelő van, félmillió hektáron termesztenek gyümölcsöt, illetve szőlőt. 6,7 millió hektárt erdők borítanak. A tavalyi adatok szerint Románia 338 millió dollár értékben exportált és 932 millió dollárért hozott be mezőgazdasági termékeket, ez azt jelzi, az agrárium ma nem áll valami fényesen, a mezőgazdasági területeket vagy nem használják ki kellőképpen vagy exportra nem alkalmas árut termelnek.
Pete István szerint a csatlakozás időpontjáig több, fontos célkitûzése kell, hogy legyen a mezőgazdasággal foglalkozóknak. A termelékenység, illetve a bevétel csak a gépek modernizálásával, a területek összevonásával növelhető. Ma a mezőgazdasági termékeknek nagyon alacsony az ára, egy hektár gabona termesztése 18 millió lejbe kerül, hogy ez megtérüljön, legalább 6000 kilót kellene hektáronként termelni, ezt pedig alig néhány nagygazda tudja elérni. Át kell szervezni a mezőgazdaság jelenlegi struktúráját. Ma Romániában alig 2,4 millió hektáron zajlik nagyipari termelés, 10 900 ilyen gazdasági egység mûködik, 227 hektáros átlagos területen. A kis magántermelők száma négymillió, és tízmillió hektárt mûvelnek meg, átlagosan 2,5 hektár föld áll egy-egy gazda rendelkezésére.
Az előző kormány által kialkudott vagy különösebb alku nélkül elfogadott feltételek számbavételénél kiderül, többnyire nagyon rövid idő áll a rendelkezésre, számos esetben a szakember szerint sem teljesíthetőek a határidők. Románia öt évet kapott az átmeneti belső piacvédelemre, ám erre tíz esztendő is kevés lenne - véli Pete István. Négy év áll rendelkezésre a szőlőültetvények felleltározására, pontos nyilvántartásának elkészítésére, e téren nagyon rosszul áll az ország, nemcsak a szőlősökre, de minden négyzetcentiméternyi termőföldre el kell készíteni a mûholdas, digitális nyilvántartást, hisz az uniós támogatások csak ezek alapján hívhatóak le. ,,Ennek 2007-ig nincs, ahogy elkészülnie, és ennek hiányában itt is gazdatüntetésekre számíthatunk, mint Magyarországon, hisz hiába állnak majd rendelkezésünkre jelentős pénzügyi alapok, ha a kifizetések nem történhetnek meg. Hatalmas hátrányhoz vezet majd, hogy a francia, angol gazda megkaphatja a támogatást tavasszal, a romániainak pedig esetleg őszig kell majd várnia? - vázolta az igen sötét jövőképet a szenátor. Rendkívül kevésnek tartja a sertéspestis oltásának megszüntetésére, a vágóhidak, tejüzemek korszerûsítésére kapott három esztendőt is. ,,Nagyon rossznak tartom, hogy csak 28 tej- és húsipari vállalatot finanszíroz az EU, ennyien kapnak hároméves haladékot, hogy technológiájukat pontra tegyék, és sok kis vágóhíd, kis tejüzem nagyon nehéz helyzetbe kerül, megítélésem szerint sokat már az idén be fognak zárni? - fejtette ki.
Az unió a pontosan kidolgozott kvótarendszerrel próbálja szabályozni az árutermelést, így igyekeznek megfékezni, hogy bizonyos termékekből túl sokat dobjon piacra egy-egy tagország. Az egyezség értelmében Románia évi hárommillió tonna tejet termelhet és értékesíthet. Mivel a jelenlegi rendszer nem felel meg az uniós elvárásoknak - nincs megszervezve a fejés, begyûjtés -, várhatóan nem tudja majd teljesíteni a kvótát, és megtörténhet, hogy csökkentik azt, hisz folyamatosan követik, kinek mennyit sikerül teljesítenie. Ha az ország elveszíti tejkvótája egy részét, utána hiába sikerül a rendelkezéseknek megfelelően megszerveznie a termelést, nehéz lesz ismét nagyobb kvótát elnyernie. ,,Nem sikerült Romániának semmit elérnie a zöld- és száraztakarmány kvótájából, erre nagy szükség lenne, a kaszálókat érintené, kevésnek tartom a gyümölcs- és a zöldségkvótákat, a szükséglet a kialkudott nyolc-tízszerese lenne, azt hiszem, ezen a területen gondok lesznek. Jónak tartom azt, hogy sikerült kiharcolni olyan kvótát, ami nem befolyásolja az olajos növények termelését, és nincs megkötés a gabonatermelésre, hanem meghagyták az összterületet, amelyen különböző növények termeszthetőek, nem szûkítették a kört? - sorolja Pete a különböző területek kvótáit. A tehénállományt 150 000 főre, a vágómarhát 1,2 millióra, a juhállományt 5,9 millióra szabályozták, ma Romániában nincs meg ez az állatállomány, hogy mi lesz a jövőben, az még kérdés.
A 2007-es, esetleg 2008-as csatlakozás előtt még számos jelentős feladat vár Romániára. Rendeznie kell a tulajdonjogot, erre a múlt héten elfogadott törvénycsomag esélyt teremt, ám vannak, akik szerint még nagyobb káoszhoz vezethet. El kell készítenie a kataszteri és az állatállomány nyilvántartásait, ki kell dolgoznia a támogatási rendszert, és létre kell hoznia az adminisztrációs és ellenőrző szerveket. Mindez csak néhány az állam tennivalói közül. Sorolni is nehéz, mennyi feladatuk lesz a kis-, illetve a nagyobb termelőknek, hogy ne vesztesként kerüljenek ki a csatlakozásból. Az már bizonyos, és erre magyarországi, illetve hazai szakemberek egyaránt felhívják a figyelmet: társulás, szövetkezés nélkül nincs esély a megmaradásra. ,,Nem kell félni a modern szövetkezeti rendszertől, ennek teljesen más alapokon kell mûködnie, mint a ma is riasztó kommunista termelőszövetkezeteknek - véli Pete István. - Nálunk is jól alkalmazható a dán, illetve a holland szövetkezeti modell, ezekbe a tagoknak nem kell bevinniük a vagyonukat, földjeiket, eszközeiket. Nagyon fontos az értékesítés, a begyûjtés megszervezése, ez mind sokkal hatékonyabb lehet, ha társulnak a gazdák. Keveset beszéltünk eddig róla, de kiemelt szerepe lehet az érdekvédelemnek. Az erdélyi magyarságnak ebben eddig igen kis szerep jutott, nem vagyunk jelen az országos érdekvédelmi szervezetekben, terméktanácsokban. A magyar gazdáknak ott kellene lenniük az országos vezetőségekben, el kell menniük a választási ülésekre, nem szabad kiengednünk a kezükből ezt a lehetőséget, nem hagyhatjuk, hogy mások tárgyaljanak sorsunkról. Aki a mindenkori kormánnyal tárgyal, annak van lehetősége korrigálni a hibákat. Ezt felhívásként is mondanám a gazdáknak, tömörüljenek, hogy a termékeiket, de egyéni gazdálkodó érdekeiket is meg tudják védeni.?
A szakemberek közt is vita folyik arról, hogy a nagy földterületeken, ipari méretekben termelőké a jövő, illetve sikeresek lehetnek azok is, akik kisebb területeken próbálkoznak hiánycikkek előállításával. Nincs egyértelmû válasz arra, hogy mûködőképesek lesznek-e az önfenntartó, kis gazdaságok. Pete István erről így vélekedik: ,,Nehéz gazdasági jövő vár azokra, akik kistermelők maradnak, néhány ár földdel, egy-két állattal próbálnak boldogulni. Sajnos, az Európai Unió és a globalizáció nem kedvez a kis gazdaságoknak. Mégis úgy gondolom, ha megerősödnek a családi vállalkozások, nem egyéni gazdaként, hanem családi összefogással, közös munkával próbálnak boldogulni, túlélhetik a csatlakozást. Kis integrált rendszereket kell kialakítani, ami azt jelenti, hogy a növénytermesztés mellett van egy kis állattenyésztés is, részben feldolgozzák a termelt termékeket, és magasabb szinten értékesítik. Családi vállalkozásban kis termelőüzemek is létrehozhatóak, meglátásom szerint ezeknek van jövőjük, és van esélyük a nagy gazdaságoknak is. Véleményem szerint két lehetőség van: vagy családi vállalkozást kell létrehozni, amely erősödik, vagy szövetkezni kell. Az idő kevés, nem most, a tegnapelőtt kellett volna elkezdeni, de még nem késő.?
Az idő valóban nagyon kevés. Ötletekkel, javaslatokkal érkezhetnek segítő szándékú barátaink, ám a döntéseket nekünk kell meghoznunk, nekünk kell lépnünk. Változásokra lesz szükség kis és nagyobb gazdák számára egyaránt, és ezt a konzervatív beállítottságú Székelyföldön nem könnyû elfogadni. Ha sikerül okosan igazodnunk az új helyzethez, van esély arra, hogy erőre kapjon ez a régió, összefogva, társulva, hagyományaiból építkezve, ügyelve visszaszerzett földjeire. Még nincs késő!
Farkas Réka