Bizony, igen-igen gondba esik, elszomorodik az ember, amikor halálhírét hallja olyan középkorú férfinak, akinek sok éve lenne még nyugdíjba vonulásig. Sok-sok elrendeznivalója e nem éppen paradicsomi, földi életben! És többszörösen szomorú a gyásznak híre, amikor ép, egészséges, negyvenen alig túli ,,térdel meg? az őt és családját érintő sorscsapás súlya alatt. Mert a jó mesterség és munkahely mellett az utcára került sokadmagával. S ezt a váratlanul rászakadt traumát nem tudta feldolgozni, elviselni! Gyötrődött: mert honnan, mivel szerezze meg a mindennapi betevő falatot, honnan s mivel teremtse elő az élettársnak, a gyermekeknek szükséges napi pénzadagot?! S mivel fizeti ki a lakást, gázt, villanyt, vizet, tévét, telefont, s mivel fizeti majd vissza a kényszerûségből felvett bankkölcsönt?! Miből? mert már nincs becsülete a néhány évtizede Háromszéken is megkapaszkodott gépgyártásnak, elektrotechnikának. Nincs becsülete a precíz, érzékeny szerszámgépkezelő-szakmáknak Sepsiszentgyörgyön, egyáltalán a megyében! Mert ezen a tavaszon-nyárelőn őshonos székelymagyar családok váltak földönfutókká egyik napról a másikra! S amelyik családfő nem roppan össze idegileg a munkahelye megszûnésének és a súlyos anyagi gondok terhe miatt, az messzi idegenben próbálkozik előbb egyedül, majd családostól elhagyni szülőföldjét. Mert itthon valakik megadták a kegyelemdöfést egy országos és nemzetközi tekintélyû, sokáig jól menegető, néhány száz embernek munkát-megélhetést biztosító cégnek! Kiütéses győzelmüket ünneplik valakik (Bukarestben, a megyében?), akik kitervelték ördögi üzelmeiket: Háromszéken ne legyen munkahely, boldog családi élet, gondtalan felnőtt- s gyermekkor!
És nem omlik rájuk az ég, nem fogja az utcára kerültek átka a ,,dolce vitás?, magas falakkal körülbástyázott palotáikban. Nem fáj nekik a munka és bér nélkül maradottak sorsa! A vezetésre, az ország sorsát irányítani felkent oligarchia tagjai meg szégyellik bevallani lopással, sikkasztással, ügyeskedéssel, csalással, a törvények kijtszásával megszerzett hatalmas vagyonukat, s csak azt ismerik el, azt írják alá, ami látszik, amiről tud a plebejus. Kocsi, ház, nyaraló?
Egy hét alatt az IAME két volt munkatársát temették el, akik összeomlottak a hirtelen rájuk szakadt felelősség súlya alatt, s számukra a könnyebbet, a halált választották megoldásnak! És ez az utcára kerülésnek, a munkanélküliség következményeinek szomorú kezdete. Ezután jönnek a mindennapos civakodások, veszekedések, tettlegességek. A családi cirkuszok, válások, szülők, gyermekek sorstragédiái! Mert élni kell, élni kellene valamiből. Fel kell nevelni leánykát, legénykét, etetni, iskoláztatni. Miből, ha nincs munkahely, nincs előleg, elszámolás?! A közelmúltban két férfi nem talált megoldást e nehéz kérdésekre. Az öngyilkosság sokak szerint a könnyebbik megoldás. De akik ezt választják, miért nem gondolnak a hátramaradt szülőre, élettársra, gyerekre? Az életet önként eldobók csak megnehezítik hátramaradt szeretteik sorsát! De kit érdekel manapság a család, a családok tragédiája Erdélyben, a Székelyföldön, a román parlamentben?
Ferenczy L. Tibor
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.