
I. Eddig lőn szónk a testről közönségesen, tudni illik annak természetiről és módjairól, következik már, hogy szóljunk annak részeiről. 1. A testes dolgoknak igen apró részei jóllehet legelőször gömbölyegek nem voltak, mivel több gömbölyeg szabású testek az egyberagadott tágasságot bé nem töltik, idővel mindazonáltal gömbölyegek lettek, minthogy sok, külömb-külömb kerületes mozgásik voltanak, úgyhogy ha mi szegeletecskéik voltak is, a forgás közben a többiben ütközvén lesúroltattak és aztán gömbölyegen maradtak. 2. A testnek akkori apróbb részecskéi vagy küsebbek és vékonyabbak vagy nagyobbak és temérdekebbek. 3. A küsebbek első vagy második rendbéliek. 4. Az első rendbéliek az elsúrlódott szegeletecskékből álló részek, melyek a gömbölyeg-szabásuk közt hagyattatott helynek nagy sebességgel való bétöltésére illendők. 5. A második rendbéliek a sebes súrlódás közben maradt iszonyú apró golyóbiskák. A nagyobbak és temérdekebbek azok, melyek sok kicsidebbekből csoportoztatnak egybe és a sebesen mozgásra nem olyan alkalmatosak. 6. Mivel penig a küsebbek igyenesen elé a mozgás közbe nem mehettek, hanem egymásba ütközvén kerületesen kellett forganiok, a?lött, hogy külömb-külömb egyenetlen örvényekre osztódtatnak, melyben a temérdekekből álló dolgokat is béragadták és magokban hömpölygetdegélik. 7. Ezeknek az örvényeknek penig forgások vagy egymás közt megegyezők vagy ellenkezők. 8. Megegyezők, midőn egyik egyfelől s másik másfelől jövén egyfelé tartnak. Ellenkezők, midőn szembemennek egymással és osztán egyik erre s a más tova tart. 9. E két rendbéli részecskéknek az örvényekben való forgások közbe az apró golyóbiskák a kerületesen forgó örvény szénére sietnek mind ki, a többinél ők keményebbek és erősebbek lévén. 10. S mivel penig az elsúrlódott részecskék többek, hogynem amennyi a gömbölyegek közt maradt tágasság bétöltésére szükségesek volnának, annak okáért ők az örvény közepett maradnak, és ott szörnyû sebességgel forogván, magokon világoskodó állatok lesznek. Mert a világosság semmi sem egyéb, hanem az örvénybe legbelső és legkicsinyebb részecskéknek sebes forgások, melyek a körül levő égi golyóbiskákot (kik az egész világot bétöltötték és melyekből az ég állatja vagyon) igyenesen a kerület széne felé tolják. 12. Kik egyik örvényekből (a forgási tengely végektől messzebb való s legserényebben forgó részeken) másokba (ezeknek forgási tengelyvégekhez közelebb való s későbben forgó részeken) kitologattatnak (üzettetnek) és szüntelen az ő közepek felé tartanak és azon által-általjárnak. 13. Melyek az égi, a magok tengelyek körül szüntelenül és sebesen forgó golyóbiskák háromszegeletû ürességin bujdokolván által, ha többen ragadnak egymásba, sutus szabásúak [csavarszerûek] lésznek. 14. Az égi golyóbiskák penig nem mehetnek úgy által, mivel a több örvények tengelyvégein belől a mozgás igen késő, azokon kûvül penig igen sebes. 15. Ha penig történik, hogy igen sokan ragadjanak egymásba, a világoskodó állat szénére gyûlnek, mint valami tajték és annak fényes világoskodását elfogják. Melyek, ha a világoskodó állattól vagy elszéjjesztetnek, vagy elnyelettetnek, vagy a világoskodó dolognak új részeitől fellyülhaladtatnak, fáklyákká lésznek. 17. Ha penig leénd, hogy ezek a szennyek oly sokak és temérdekek lesznek, hogy a világoskodó állat az égi golyóbiskákot magától nem elég erősen ûzheti el és így az ő forgásában meglassul, a körülötte lévő örvényektől elnyelettetik és végezetre a benne lévő világoskodó állat minden fényét elvesztvén, más örvénybe hömpölyög, holott a középben forgó világoskodó állatnak fényét visszaveri.
XXI. 1. Eddig a csillagos égbeli dolgokról, következik a mü egünkbéliekről, mely mindent, valami a csillagos ég alatt vagyon, magában béfoglal. 2. Ennek köllő-közepiben vagyon a nap, ki az ő maga tengelye körül való iszonyú sebes forgásával a mü egünköt minden bennelevő állatokkal egyetemben éppenséggel forgatja. Ez mindenfelé egyaránt tündöklik, mivel az égi golyóbiskáknak a nap útja tájatt levő keményebb nyomatások a tengelyvégek tájatt is kitoldatik az azokon által s meg általjáró vékony állatoktól, melyek az égi golyóbiskákot mindenfelé elégségesképpen nyomják. 3. Amely részei ennek az égnek a naphoz közelb vagynak, leggyorsabban forgattatnak őtőle, amelyek távulabb-távulabb, azok későbben-későbben, amelyek penig a csillagos éghez közel vannak, azok az ég szénének egyenetlensége miá (melyet a sok külömb-külömbféle körüllevő örvények szereznek) megserényülnek, mivel a szegleteknek megszorításaiban a legvékonyabb részecskéknek mozgása is meggyorsíttatik.
XXII. 1. A mü egünkben a nap körül levő dolgok vagy a mü földünk vagy csillagok. A csillagok vagy maradandók vagy kiforgók. A maradandók bujdosó (bolyongó) csillagoknak neveztetnek. Ezeknek az eredeteket lássuk meg legelőször, osztán állapotokot, utolszor magokot. 2. Eredetek ez, hogy: midőn a harmadik rendbéli lételadó állatnak (e világ temérdekebb részeinek) részei a két elsőktől kereken forgattatnának, a gyorsabbak a lassúbbakot elérték és a mellettek elfolyó s igyenesen mozgó (menő) első lételadó állatnak részeitől a mellettek közel levő részecskék egybegyúrattattak és lassan-lassan nagyobbak-nagyobbak lettek. 3. Melyek az ő keménységéhez képest a naphoz közelebb vagy őtőle távolabb forganak. 4. Mert amelyek keményebbek, messzebb, a nem oly kemények penig nem annyira messze ûzettettek és midőn az oly égi golyóbiskákhoz értek, amelyeknek ővele egyenlő keménységek vagyon, vagy a túl s innen való égnek mozgási sebessége úgy alkalmaztatott, hogy egyik a másikot fellyül ne haladja, annakutánna az ő forgásoknak helyét megtartották és onnan verik müreánk a napnak fényét vissza. 5. Ezeknek keménységek penig nemcsak a részeknek temérdekségétől és sûrûségétől vagyon, hanem a formájától is és kiváltképpen a szénnek kisebbségétől. Továbbá ezek eredetet attól is vehettek, hogy az örvénye elnyalatott és megsetétedett világosító állat, ha nem igen kemény volt, minekután más örvényébe forgott bé, annak köllő-közepe felé nyomult alá és ottogyon az őszeréntek való sietségû égi golyóbiskákban a nap körül forogdálnak és annak fényét müreánk visszaverik.
XXIII. 1. Eddig a bujdosó csillagoknak eredetekről, következik állapotjok, mely avagy az ő mozgások avagy erejek. 2. Mozgások: a bujdosó csillagok, ha vagy az ő keménységeknek vagy egyenetlenségek vagy valami egyéb ok ellent nem áll, afelett, hogy a nap körül esztendőnként forgattatnak, az ő tulajdon köllőközepek körül is minden nap egyszer fordulnak el. 3. Ez az ő forgások lesz attól, hogy: az égi golyóbiskák ezeknek nemannyira nap felől való részekben, mint az attól távul-valóban ütköznek meg. 4. Innen osztán az ég szomszéd részeinek sebességes mozgások bétéríttetik és így a nagy örvényben más küsebb is lészen, melyben ezen úton és módon más, magoknál kisebbeket is kavarítottanak be. 5. Akármely részében legyenek ezek az égnek, az ő tengelyek végei mindenkor azon álló csillagokra néznek, mivel az ő kerületek noha magokban gondoltatván nagyok, az állandó csillagoknak messzeségére nézve mindazáltal csak annyi, mint egy pont. 6. Ebben az ő forgásokban mivel különbözni láttatnak, mondatnak megállóknak (mind a felső s mind az alsó részében az ő kerítések temérdekségének) avagy hátramászóknak. 7. Megállók akkor, mikor valamely meghatározott végre érkezvén az ő másfelé fordulásokkal futásokot megcsögötik (megcsomózzák, meghurkolják), minekokáért mintegy mozdulhatatlanoknak láttatnak. 8. A kerítés szélessége (temérdeksége) felső része a bujdosó csillagok golyóbisának legfelsőbb helye, melyre midőn elérkeznek, feljebb nem mehetnek, és a földtől legmesszebb vagynak. 9. A kerítés szélessége alsó része az, amelynél azok alább nem ereszkedhetnek, minekokáért mühozzánk legközelebb lenni láttatnak. 10. Visszamászók lesznek azok, midőn az ő állásokból kimozdulván, nem arra láttatnak, amerre elindultak vala, hanem az elment útnak valami részét meg visszamenik. 11. Mindezeknek oka az ég szénének egyenetlensége, honnan vagyon, hogy a mü egünk apró részei igen egyenetlen mennek (folynak), ismét a legvékonyabb részeknek (testecskéknek) a körülálló igen egyenetlen örvényekből a napba ki- s béfolyások sat.
XXVI. 1. A mü egünkből kitûnő (enyésző) állatok üstökös csillagoknak neveztetnek. 2. Ezeknek a mü egünkben feltetszéseket és kitûnéseket lássuk meg először, osztán ábrázotjokot. 3. Az első így lesz: Midőn valamely magán világoskodó csillagnak örvénye a körülötte valóktól elnyalattatott és az ő keménysége nagyobb, mint az égi golyóbiskáké, kik a mü egünknek közepitől elégséges távol vagynak, és mindnyájan egyenlők, elsőben imide-amoda vitettethetik ugyan úgy, ahogy a naphoz hol közelebb, hol távulabb járuljon, azoknak az örvényeknek állapotjok szerént, amelyeknek szomszédságokból kiment, mivel azokból sokképpen tartóztattathatik avagy mozgattathatik, sőt az ő maga keménységéhez képest is, mely mennél nagyobb, annál inkább ellenáll, hogy valamely dolog őtöt abból az útjából, amelyre elindult, el ne térítse. 4. Mindazonáltal nem igen nagy erővel mozgattathatik a szomszéd örvényektől, mivel ennekelőtte ezek mellett nyugott, és annakokáért nem is mehet a nap örvénye mozgása ellenébe, hanem aszerént, holott elvégtére oly pontra kell érni, melyben az a vonás, kit ő az ő mozgásával csinál, megérjen egyet azok közül a kerületek közül, melyek szerént az égi dolgok a köllőközép körül forognak, és midőn oda elérkezett, úgy igazgatja tovább az ő menését (mozgását), hogy hovatovább a köllőközéptől mindinkább-inkább eltávozzék, míg abból az örvényből másba költözik. 5. Ábrázatjok, üstökök abban áll, hogy: Mivel az ő világosságok (melyet a naptól vettek) a nagyobb golyóbiskákon a kicsinyekre bocsáttatik, nemcsak igyenes vonásokra megyen igen nagy sebességgel, hanem midőn nagy golyóbiskák egyszersmind több kicsiny alattok és körülöttök valókat nyomnak oldalokkal, oldalfélt is megtetszik, és gyengébb sugárok által. 6. Honnan a szemnek abban a kerületben levő állására nézve az üstökös csillag avagy farkas avagy üstökös avagy gerendás. 7. Melyben az igyenes és erős sugárok mindenkor a fejét, a szegettek penig és a gyengébbek annak egyéb részeit mutatják.