
A csernátoni szervezők - önmaguk következetes tisztelete jegyében - idén is a mûvelődés, a mûvészetek jegyében szervezték meg a falunapokat. Nem mintha máshol nem lenne erre törekvés, de a csernátoniak évek óta bizonyítják, hogy a nagy flekkenes-cirádás önünneplés előtt nyújtanak valami szellemiekben is lényegeset falusfeleiknek. Kiállításokkal, író-olvasó találkozókkal, parádés táncbemutatókkal, népi hagyományok megidézésével. Ilyen Csernáton, s így van ez jól.
Kezdeném Haszmann Júlia Réka képzőmûvészeti tárlatával. A Petőfi Sándor Mûvelődési Otthonban megrendezett kiállítás igazi reveláció, egy rendkívül érzékeny és tehetséges mûvész önfelmutatása. Az ő plasztikai világa azért fogja meg a szívet, lelket, azért hódítja meg az elmét is, mert egy hagyományos létérzésből indulva, azon túllépve az új század és évezred vallató kihívásaira próbál feleleteket találni. Tiszteli a múltat, ragaszkodik is ahhoz, de tudván tudja, hogy azon úgy kell túllépni, hogy voltaképpen ne váljunk meg tőle, hanem örökségünk örökös érvényét elismerve, valamit hozzáadjunk ahhoz mai mivoltunkból.
Reveláció, mondom, mert a reveláció ott kezdődik, ott is ér véget, amikor egy nagyon fiatal alkotó bátran belevág új témák, új mondandók megfogalmazásába, s azok kibeszéléséhez meg is találja az eszközöket. Ilyenkor teheti fel önmagának a kérdést a krónikás vagy mûbíráló: honnan hozza a bátorságot e vidéki gyermek a világról fogalmazott ítéletek és kinyilatkoztatások kibeszéléséhez? A válasz egyszerû: az ily megnyilatkozásokhoz gyökerek kellenek. Tudd, hogy honnan jöttél, akkor azt is tudhatod, merre is tartasz?
Salamon Ferenc ex libris-kiállításáról, a múzeumban tartott író-olvasó találkozóról nem szólok külön, hiszen egy gyûjteményt látni kell, egy találkozón pedig részt kell venni ahhoz, hogy hangulatát, üzenetét átérezzük. Annyit mondanék el, hogy Farkas Árpád új kötetét és a moldvai csángómagyar Duma András könyvét, Albert Ernő tanár úr könyvbemutatóját nagy szeretettel és beleérzéssel fogadta a csernátoni publikum.
A Napok egyik ,,fénypontja? mégis az a szerény kiállítás volt, amelyen a Csernátoni Népfőiskola ,,diákjai? mutatkoztak be. Ezúttal csak a csernátoniak! Természetes, hiszen ha falunapok vannak, akkor a faluban élőknek és alkotóknak kell önmagukat megmutatniuk. Egy népmûvészeti kiállítás értéke, az alkotó szellemiség bizonyításának rangja a sokszínûség és az eredetiség.
Erről annyit mondhatnék, hogy semmivel sem maradtak adósaink, s bár nem akartak ,,monstre-tárlatot? bemutatni, a népi fafaragástól a bútorfestésen a nemezelésen, a csuhakészítésen, a hímzésen-varráson, a horgoláson át majdnem mindent láthatunk itt, ami itt és most élő népmûvészetet jelent. Csernátonban, Felső-Háromszéken. Hol másutt?!
Ideírom a neveket - a munkákat látni kell! -: Kocsis Klára, Haszmann Éva, Réti Zoltán, Haszmann Ágota, Rákosi Margit, Haszmann Júlia Réka, Radu József, Haszmann Gabriella, Bartók Enikő, Csáki Enikő, Bartók Irma - ők a mai csernátoni szépteremtők.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.