Gyarapodó magyarokRiport: A három József

2005. július 5., kedd, Archívum 2003–2007

Aki a Székelyföldön ma párját ritkító, kiválóan karbantartott gyorsforgalmi országúton erre suhan el Brassó vagy Moldva irányába, az út szélén kínált finom kürtőskalácsairól emlékezhet Szantivánlaborfalvára. A helységben az utóbbi évtizedben jó két tucat család számára jelent bevételt a cukorral bevont, őrölt dióval megszórt jóféle sütemény, székely hungaricum, együtt a pityókás kenyér sütésével és árusításával. A környéken különben mûmalmáról nevezetes ikerfalu lakosságának zöme persze mezőgazdaságból él, és ifjabb Szőllősi József gazdát faggatva legelőbb az itteni piacra járás előzményeit firtatom: a nagyobb városok vonzáskörzete lendített-e az itteni zöldségtermesztésen - a Feketeügy termékeny lapálya predesztinálná erre -, illetve az állattenyésztésen?
Szentiván
- a piac felől nézve
Az 56 éves, ereje és vállalkozó kedve teljében lévő, közel harminc hektáron gazdálkodó Szőllősi József nagyobb szabású zöldségtermesztésről nem tud beszámolni, de tavaly 94 éves korában elhunyt édesapja a nagy vásárjárók és piacra termelők közé tartozott. Tette ezt annak ellenére, hogy az eltelt fél évszázad minden egyébnek, csak épp a paraszti árutermelésnek nem kedvezett.
- Itt piacra nemigen járnak, a kapu előtt árulják a virágot legfeljebb. Mi még a ?70-es és ?80-as években vetettük a fehér és sárga János-retket, aminek a magját egy Marosvásárhely mellőli faluból hozta édesapám, barátja adta, akivel a 21-es gyalogezredben együtt voltak katonák a magyar világban. Azt Brassóban árultuk. Akárcsak a lucernát, amit az ?50-es években a konfliskocsisok, a gyárépítésre homokot hordó szekeresek vettek. Apámék idejében még inkább jártak Brassóba, vitték a tyúkot, a tojást, mert jött húsvét, jött karácsony. És nagy számban árulták a háztájiban nevelt disznókat. Én is, mikor hazakerültem a téeszbe sofőrnek a ?70-es években, megfogadtak a népek, és egyszerre szállítottam tizenöt-húsz sertést Brassóba a piacra. Akik a tömbházakban laktak, megvették, és ott vágták is le nyomban. Szentgyörgyre is jártak be gabonával s tejjel, de most nem látok egy szentivánit sem az ottani piacon. Még Uzonból inkább menegetnek be. Miért van ez így? Sok a nyugdíjas, a malomban egy időben nyolcvannál is többen dolgoztak, azok most a nyugdíjukból élnek, s ha van egy-két hektár földjük, inkább saját használatra termesztgetnek ezt-azt.
A kisparcellás gazdálkodás jó része önmagába záródó, befelé forduló rendszert alkot, az önfenntartás céljával mûvelik a föld jó részét, ha mûvelik, ráadásul megöregedett, megfogyatkozott erejû időskorúak. Még jó, ahova ipari nyugdíjat hoz a postás. Szőllősiéknél minden pénzjövedelem a gazdálkodásból származik.
- Van öt tonna árpám, nem tudtam még értékesíteni. Talán egy sörgyárral, ha fel tudnám venni a kapcsolatot. Ha nem, meghagynám még, jó helyre van elraktározva. A piacon nem veszik, próbálkoztam vele. Egy ismerős mesélte a szentgyörgyi piacon, hogy ők viszonteladók, brassói lerakatokból veszik az árut, ahova a regáti románság, akinek nincs ideje árulni, hordja be nagyban.
Úgy látszik, a szentgyörgyiek zsebe megbírja - vagy meg kell hogy bírja? - a viszonteladás költségeit is!
Az önállóság ára
Szőllősi József nagygazda családból származik, a kulákbélyeggel járó minden hátrányból, sőt üldöztetésből kijutott a famíliának, e léthelyzetből való kitörés volt neki és testvéreinek a fő törekvésük. Ketten városra kerültek, a gazdálkodás közelében ő maradt egyedül, de életrevalóságát ő is egy radikális váltással igazolta: a bakról mindjárt a traktor nyergébe ült át. Az egyéni életút megválasztásának jogáért és lehetőségéért a szocializmus általános ,,visszajobbágyosodása? közepette persze külön meg kellett harcolnia. Tanulmányairól, munkába állása, katonáskodása éveiről meséli:
- A hároméves ún. traktoriskolát végeztem, az iskoláztatás ingyenes volt, de utána köteles voltál három évig ott dolgozni, ahova kihelyeztek. Én a szászhermányi gépállomás alkalmazottja lettem, s még 1967-ben áthelyezett a gépállomás Hosszúfaluba az ottani téeszhez. Egy U 27-es traktort kaptam, kabin nélkülit, nyáron mindjárt az aratással kezdtük. Kosztot és kvártélyt a kollektív biztosított, az belekerült havi 200 lejbe. Voltunk nyolcan, ebből öten katonaság előttiek, még gyerekek. Egy társunkat, segesvári magyar fiút odaütötte a traktor, ott halt meg, felborult vele a gép, s odanyomta. Besoroztak, s attól kezdve az foglalkoztatott, mi lesz velem. Sofőriskolába toboroztak jelentkezőket, én tudtam, a hadseregben a gépkocsivezetőknek jobban megy soruk. Jelentkeztem hát az iskolába, de megkérdezték: hol dolgozom? Hozzak papírt! Mondom, az lehetetlen, nekem ott három évre szóló szerződésem van, nem engednek. Egy aldobolyi barátommal mégis összeegyeztünk, s az egyik brassói poliklinikán megcsináltuk az összes orvosi papírt. Beadtam, de hiányzott a munkahelyi igazolás. Végül így is felvettek, a szentgyörgyi IRTA-nál (megyei szállítási vállalat) elintéztem, Hosszúfaluból meglógtam, és Szebenben kötöttem ki a sofőriskolában. Ez 1969 februárjában történt. Édesapámnak megmondtam, hogy fognak keresni a gépállomásról, de nehogy megmondják, hova mentem. Szerencsém volt, az osztályunkból - hat hónapos volt a sofőriskola - két fiút visszahívatott, erőszakkal visszavitt a korábbi munkahelye. Rólam nem tudták, hol vagyok. Édesapámat, igaz, behívatták, megszidták. Az iskoláztatási költséget végül valószínûleg azért nem kellett megtérítenünk, mert volt még fel nem vett kétezer lejes prémiumom a gépállomáson, azt sose kaptam meg. Lefoglalták. Na, levizsgáztam, megkaptam kicsi autóra és teherautóra is a jogosítványt. Bejöttünk az IRTA-hoz praktizálni. Mikor lejárt, azt mondták, most nincs kocsi, menjünk, amerre akarunk. Nem kellett a szerződést ledolgozni. Beálltam a dohánygyárhoz, de egy hónap múlva elvittek katonának. Még a sofőriskolában megkaptam a behívót, munkaszolgálatra vittek volna, akkor elhalasztották az iskolára való tekintettel. Számításom bevált, a hadseregben jól ment sorom, végül Rozsnyón szereltem le.
A saját portán
Ifjabb Szőllősi József téeszsofőrként dolgozott 1992-ig, akkor a visszamagánosítás rendjén beállt saját gazdaságába, az átnyergelés szinte zökkenőmentes volt, hisz soha el nem szakadt a háztájitól és a komoly munkától. Ma képzett gépészként, jól felszerelt gazdaság élén állva, a falu megbecsült portája az övé, a család által visszakapott 28 hektárt mûveli. Meglepődve hallom, hogy birtoklevele viszont még nincs. A háromszéki prefektúra két évvel ezelőtt, Grama idejében jelentette, a birtoklevelek 90 százalékát kiadta - hogy ez mennyire nem felel meg a valóságnak, bizonyítja a szentivániak esete is. Igaz, itt egyéb szabálytalanságok is történtek, ezért az új polgármester nekilátott a határ újbóli kimérésének. A Szőllősiéknek járó további hektárok, valamint a birtoklevél kiadására csak azután kerülhet sor. Most azon dolgoznak, hogy megállapítsák, ki mennyit használ és hol, azt számítógépes nyilvántartásban rögzítik. Van, aki többet használ, mint amennyi jár neki, mások nem a topográfiai szám szerinti parcellát mûvelik, egyesek a tíz hektárt sem kapták mind ki, volt, akinek többet mértek, másnak kevesebbet? A megrövidítettek abban bíznak: ,,előkerülnek az eltûnt földek?, sikerül rendet tenni a határban, s aki ,,a szépmezői jó földeken kapta ki a magáét, holott eredetileg a rosszabb, vízen túli részen feküdt az övé?, arról most kisül a turpisság.
No de hogy folyik a gazdálkodás azon, amivel már rendelkezik?
- A krumpli az idén nem ment, kaptam viszont pénzt az állatokból, eladtam négy tehenet, kettőt kicsi borjúval, amit most befektettem vegyszerbe, mûtrágyába, újfajta vetőburgonyába, répakapálásába, hátha őszre megtérül. Vetéskor felosztottam: van kalászos 11 hektár, cukorrépa 1,2, 5 hektár pityóka, lucerna 1,7. Pillanatnyilag öt fejőstehenet tartunk, kettő borjúzni fog, lesz hét. Nevelek még hét borjút, s ott a kanca a csikóval. Nevelek két malacos kocát, azonkívül hat disznót is tartok, szóval nyolc a sertés és tizennégy a malac. Előbb a malacokból adok el, utána majd a disznókból is. A tejet a kökösi tejgyárnak adjuk, az itt begyûjti a faluban. Most csináltam meg az első termés lucernát, az már a csûrben van. Nem a legjobban találtam el a sok eső miatt, nem tudtam teljesen kiszárítani, de mégis szerencse, hogy behordtam, másnap megint zuhogott. Itt a kertben is alighogy megcsináltam a szénát, megint elromlott az idő. Hogy Svájcban a csûrben szárítják? Hallottam, unokatestvérem látta is, ahogy turbinával levegőt nyomatnak bele - ott még nem tartunk. Minden munkát én végzek a fiammal. 14 éves, kemény legény, nagy kedve van a gazdálkodáshoz, ő a jobbkezem, és tartunk még egy embert, aki segít. Időnként napszámosokra is szükség van. A 35 tonna takarmányt úgy lekaszáltuk, felszedtük és elraktároztuk a minap hárman, hogy!
Gépek: az U 650-es mellett van egy kisebb, Fiat 450-esem is, aztán eke, tárcsa, vetőgép, kultivátor, pityókapergető és egy szalmaprés. Legújabb szerzeményem a tavalyról egy szénafelszedő Ladewagen s egy forgó gereblye a kicsi traktor után. A kicsi traktorral lekaszáltuk a füvet ketten, akkor a fiam összeverette, én szedtem fel, hoztuk be, s az saját magát leürítette. Kettőnkön kívül egy ember kellett még, aki segítsen. Kombájnom? Az nincs, nem is számítok rá, ahhoz kevés a gabonám, sokba is kerül, s ha ócskát veszek, azzal csak mérgelődöm.
Az idén a baj az, hogy a pityóka nem kell, nálam is a drága magot a disznók s a tehenek eszik fel. Meg a takarmányrépát. Pityókát mégis ugyanannyit ültettem, mint tavaly, megmaradt a magom, s hátha az idén kelendőbb lesz. Tavaly 6000-ért mind elvitték volna hazulról, az idén 3000-ért is alig kell. A munkálatok nagy részét családilag elintézzük, kapáláskor és betakarításkor kell az idegen munkáskéz.
Fóka kerül
- az eszkimó kevés
Talán így lehetne összefoglalni a képtelen helyzetet, amit a tavalyi relatív túltermelés idézett elő, s amit csak bonyolít a parcellák elaprózódottsága. A gazda szavaival:
- Kaszálóm is legalább nyolcfelé fekszik, egy az Alsóréten, egy a Pázsinton, az Eprésalján, akkor a Hosszúszegen, van a Kicsiteleken és a Nagyteleken, a Simonkútnál. A Komollói széjjen lenne az első osztályú, de azt a Feketeügy szabályozásakor kettévágták, gáton kell keresztülmenni, így 50-60 árakban fekszik az egész. Ezért is nem kaszálják sokan, legalább 20 százaléka ott maradt kihasználatlan. Megfogytak a tehenek is, három éve még 150 járt ki, most alig van száz a csordában. Sok öreg kihalt, nincs, aki tehenet tartson s földet mûveljen. Azért mondom: itt föld kerül. A gazda kevés. Mert a dologgal - édesapám is örökké azt mondta - a legtöbb baj van. Itt a földek sokaknak nem hoznak semmit. Akik a kicsi nyugdíjukat beleteszik, de nem veszik ki. Ottmaradt tavaly a sok kaszáló kihasználatlan. Nekem sincs, hol tárolnom az egész szénafüvet, másnak még annyira sem. A takarmányrépa is rothad el. Ha kimegyünk a mezőre, a kanálisokban vagy a szemétdombon mindenütt csak krumpli hever, rothad el, hordják ki az emberek, dobják el. Nincs mivel feletetniük sem.
A szentiváni gazda képtelen helyzetnek minősíti, hogy saját földjei is huszonvalahány darabban fekszenek, s tagosításról, míg az újramérés tart, szó sem lehet. A birtoklevelek kiállítása kitolódott, azok kézhezvétele után indulhat be valamelyes biztonságos földforgalom.
Ígéretes vállalkozása viszont, hogy ún. családi gazdaságként tartják nyilván a megyénél a portát, állatai törzskönyvezettek. Ennek folytán tavaly három előhasú tehenéért még kapott egyenként hárommillió támogatást. Hasonlóképpen, bár kevesebbet, a borjakért. A disznókért is kapott az áron felül a nagy vágóhídon 8000 lejes pótlékot kilónként - ezeket elégtétellel számolja össze, bár hogy ésszerûen tagosított és kiszámítható jövedelmû családi farmja mikor lesz, megjósolni sem tudja.
Meglenne pedig sok előfeltétel hozzá, s amivel kevesek dicsekedhetnek, a harmadik József személyében az is lenne, aki a nyomába lépjen - ha valaki, e gazda megérdemelné, hogy bízhasson a jövőjében!
Ui. Idősb Szőllősi József életútjáról Zitával és Záporral a zivatarban címû riportunkban számoltunk be a Háromszékben 2003-ban.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-07-05: Archívum 2003–2007 - :

Hírsaláta

2005-07-05: Archívum 2003–2007 - :

Gazdakör: Seregszemlére fel!