Élő múlt: A bûnösöket felelősségre kell vonni

2005. július 5., kedd, Archívum 2003–2007

Beszélgetés Emil Constantinescuval (Tizenöt év után)
n Elnök úr, tizenöt év telt el azóta, hogy a kommunista diktatúrák sorban megbuktak Európának ezen a részén. Románia volt az egyetlen ország, ahol ez a történelmi fordulat vérontással járt. Mi több, a diktátor halála után is több ízben került sor erőszakos utcai megmozdulásokra, amelyek során többen meghaltak, sokan megsebesültek. Ezek az események annak idején bejárták a világsajtót, arról nem igazán érkeztek hírek, hogy e véres események, gyilkosságok felelőseit megbüntették volna. Romániában sem ismerik az igazságot, nem derült fény arra, kik álltak az erőszakos cselekmények hátterében?
- Ezek olyan kérdések, amelyek a személyes érintettség okán engem sem hagynak nyugodni. Magam is közvetlen részese voltam a kommunizmusellenes népfelkelésnek 1989. december 21-én és 22-én. Utána is az utcán maradtam, úgyhogy én a másik oldal perspektívájából ismertem a történteket. Az igazságra nem derült fény, mert egy államcsíny szervezői kaparintották meg a hatalmat, és egy olyan oligarchikus rendszert hoztak létre, amely az állami közigazgatást, a politikumot és a gazdaságot is egy szûk csoportnak rendelte alá. ?k tulajdonképpen már Ceau?escu idején eltervezték, hogy a hatalomváltás után miként fognak hasznot húzni az új helyzetből. Még akkor is, amikor 1996-ban sikerült elérnünk, hogy engem Románia elnökévé válasszanak, négy éven keresztül állandóan arra kényszerültem, hogy nagyon gyors és kemény döntéseket hozzak ama súlyos válságok megoldására, amelyeket éppen az államcsíny kitervelői és haszonélvezői hagytak ránk vagy provokáltak ki. Úgyhogy elnöki ténykedésem után tudtam visszatérni azokhoz a kutatásokhoz, nyomozásokhoz, amelyeket az én mandátumom idején kezdtek el a különböző hatóságok, elsősorban az igazságszolgáltatás, hogy ezek eredményeit egy könyv lapjain összegezzem. A könyv címe: Az igazság Romániáról. Pontosabban az igazság Romániáról az 1989 és 2004 közötti időszakban.
n Mi történt 1989 sokat emlegetett decemberében? A románok milliói abban a hiszemben éltek (és a külföld is úgy tudta), hogy itt népfelkelés volt. Az emberek utcára vonultak, mindenki forradalomról beszélt. Később törvények is születtek, amelyek a tévében az 1989. decemberi forradalomként utaltak erre az eseményre. Most pedig, akárcsak az említett könyvben, mégis államcsínyről beszél. Mi történt akkor valójában?
- Mind a három kifejezésnek, amelyet az akkori események megnevezésére használnak, a népfelkelésnek, az államcsínynek, a forradalomnak is van igazságtartalma. Létezett egy népfelkelés, amely megdöntötte Ceau?escu rendszerét. ? ezt megpróbálta először vérbe fojtani. Temesváron és Bukarestben is rengeteg ember meghalt, megsebesült, és ez egyedülállóvá teszi Romániát Közép- és Délkelet-Európa országai között. Létezett egy államcsíny is, amelyet a KGB által beszervezett összeesküvők egy csoportja készített elő, és amelyhez egy másik, a Szekuritáté által szervezett összeesküvés is csatlakozott, természetesen, a kommunista nómenklatúra és a katonaság egyes vezetőinek a részvételével. Az sem helytelen, hogy forradalomról beszéljünk, mert egy olyan szélsőséges diktatúra felváltása, mint amilyen a Ceau?escué volt, egy neokommunista rendszerrel, amely ha csak a látszat kedvéért is, de meghonosította a demokrácia bizonyos elemeit, nos, ez is kimeríti bizonyos fokig a forradalom fogalmát. Lehet, hogy furcsának tûnik, de Romániában valóban olyan sajátos események zajlottak le, amelyekre mindhárom fogalom használható.
n Ki és hogyan készítette elő azt az államcsínyt, amiről ön beszél?
- Az államcsínyt összeesküvők egy csoportja készítette elő, amelynek tagjai a KGB és a GRU, vagyis a szovjet hadsereg titkosszolgálata által beszervezett kémek voltak. Eredetileg 1984-ben akarták végrehajtani, Ceau?escu egy külföldi látogatása alkalmával, de nem sikerült, ám a csoport tovább szervezkedett, és szinte valamennyi tagját megtalálni utóbb a Nemzeti Megmentési Front vezetőségében, amely 1989. december 22-én alakult. A bukaresti népfelkelés nyomán, mikor már abszolút mindenki elárulta, a központi bizottság, a kormány is, a Szekuritáté, a hadsereg is, Ceau?escu elhagyta a hatalmat. December 21-én éjszaka még vérbe fojtotta a lázadást, de másnap, amikor félmillió ember vette körül a központi bizottság székházát, már nem lehetett a tömegbe lövetni. Tulajdonképpen ezt is akarták elérni az összeesküvés szervezői, mert ők semmilyen kockázatot nem vállaltak. Szerették volna Ceau?escut eltávolítani a hatalomból, szerették volna megőrizni a kommunizmust egy másik formában. A parlamenti bizottság előtt később eskü alatt tett vallomásban az összeesküvők mindegyike megemlíti Ion Iliescut mint leendő vezetőt és elnököt. Egyedül ő nem ismeri el, hogy részt vett az összeesküvésben, csak úgy hirtelen hatalmi ûr keletkezett, és emiatt két érdek került előtérbe. A szovjetbarát összeesküvőknek azon érdeke, hogy legitimálják megszerzendő hatalmukat, mivel addig nem tettek semmit, otthon ültek és nem cselekedtek, szükségük volt valamire, ami legitimálhatja őket. No meg a hadsereg vezetőinek az érdeke, akik egyébként maguk is tagjai voltak a kommunista nómenklatúrának. St?nculescu, Chi?ac és Voinea tábornok, a bukaresti helyőrség és a szárazföldi erők parancsnoka, ezek tisztára akarták mosni magukat, el akarták valamiképpen leplezni a gyilkosságokban való részvételüket. ?k ugyanis embereket öltek meg, szükségük volt valamilyen akcióra, amiben kitûnnek. És így került sor arra a tragikus és véres manipulációra, amelyet úgymond a Ceau?escu hatalmát védő orvlövészek, az úgynevezett terroristák ügyének neveztek el Romániában. Tulajdonképpen terroristák nem léteztek, csak gyilkosok, akik kezdeményezték, vezették és végrehajtották azt a mûveletet, amely 942 ember halálával és 3467 ember súlyos sebesülésével járt. Háromszor annyi embert öltek meg, mint Ceau?escu, és mindezért annak a Nemzeti Megmentési Frontnak a vezetői felelősek, amelyet az összeesküvők, a Szekuritáté és a hadsereg hozott létre. Hasonlóképpen a katonai tanácsot is felelősség terheli a történtekért. Ugyanis Romániában - ellentétben azzal, amit az emberek hisznek erről - tulajdonképpen egy katonai rezsim jött létre, amely az 1990-es esztendő derekáig hatalomhoz jutott.
n Elnézést, elnök úr, de azt hiszem, sokan sértve érzik magukat, ha azt mondja nekik, hogy csak egy államcsínyről volt szó. Mi a helyzet a temesvári népfelkeléssel, akik akkor az utcára vonultak, úgy tudják, azért mentek oda, hogy a rendszer ellen tüntessenek, és nem azért, mert Bukarestben egyesek összeesküvést szerveztek.
- Nem, nem, hiszen éppen ezt mondom én is, és olyanként mondom, aki részt vett a népfelkelésben. A népfelkelés valódi volt. Az döntötte meg a Ceau?escu-rendszert. Az összeesküvők csak találkozgattak egymással, szervezkedtek, de nem cselekedtek. Azoknak, akik a nómenklatúra, a Szekuritáté és a hadsereg soraiból a diktátor leváltását készítették elő, nem volt bátorságuk ezt megtenni. Az utolsó pillanatig Ceau?escu mellett maradtak, és gyilkosságainak bûnrészeseivé váltak, tehát a népfelkelés valódi volt. Az áldozatok is azok, a népfelkelés döntötte meg Ceau?escut.
n Akkor milyen szerepük volt a titkosszolgálatoknak? Ön a KGB-t és a Szekuritátét említette. Volt szerepük a népfelkelés kirobbantásában, esetleg a helyszín vagy az időpont kiválasztásában?
- Először is tisztázzuk a Szekuritáté szerepét. A Szekuritáté tudott arról a korábbi összeesküvésről, amelyet a KGB és a GRU készített elő. A Szekuritáté-csapatok parancsnokhelyettese révén részt is vettek. A Szekuritáté előkészítette saját változatait a hatalomátvételre, például a Mazilu-változatot. Dumitru Mazilut akkor mindannyian egy ellenzéki figurának hittük. Eljátszották azt a jelenetet is, hogy bilincsbe verve hozzák elő. De ő tulajdonképpen a Szekuritátéakadémia egykori parancsnoka volt. Korábban vallatótisztként is mûködött, csakhogy a Szekuritáté előkészített egy ellenzéki életrajzot neki mint ENSZ-tisztviselőnek, és ő december 22-én már a kiáltvány előre megírt szövegével érkezett. A Nemzeti Megmentési Front kiáltványát ő fogalmazta meg. Az utolsó pillanatban azonban Ion Iliescu került előtérbe, mert őt preferálta a hadsereg. Ion Iliescunak az volt a legnagyobb érdeme december 22-én, hogy sikerült békét teremtenie, no nem a nép számára. A népre gyilkosság és öldöklés várt. Hanem sikerült összebékítenie a KGB-csoportosulást, Ceau?escu kommunista pártnómenklatúráját, a Szekuritátét és a hadsereget. A hadsereg elfogadta Iliescut mint vezetőt. Ez egy kulcsfontosságú pillanat volt, és ezt kell megérteni. A Ceau?escu által emlegetett külföldi kémek (agenturile) valóban léteztek. Romániát valóban behálózták a KGB-ügynökök, köztük a bevetési egységek harcosai is, de abban a pillanatban, amikor közvetlenül Ceau?escu bukása után gyakorlatilag alig két órán belül bejelentették, hogy Ion Iliescu vette át a vezetést, és a hadsereg elismerte a hatalmát, felhívták a varsói szerződés, illetve a szovjet hadsereg parancsnokát, és közölték ezt a szovjet tábornokkal, és St?nculescu a hadsereg nevében elismerte hatalmát, már nem volt, miért közbelépniük, mert a céljukat elérték. Visszatérve Temesvárhoz: a dolgok hasonlóképpen játszódtak le. A Szekuritáté uszítani próbált először Jászvásáron, majd Temesváron, végül pedig Bukarestben, szóval, gerjeszteni próbálta egy népfelkelés kirobbantását, amelyet aztán irányíthatott. De a népfelkelés valódi volt, akik akkor Tőkés lakása elé mentek, valódi lázadók voltak, olyan emberek, mint a néhai George ?erban parasztpárti képviselő, akiről éppen a Szekuritáté feljegyzéseiből tudjuk, hogy nem volt ügynök, nem nekik dolgozott. Az ott kirobbant népfelkelés, ami később aztán kiterjedt, az teljességgel valódi volt.
n Mi szükség volt akkor arra a véres felvonásra az úgynevezett terroristákkal? Ha jól értem, akkor már megtörtént a hatalomátvétel, persze, azelőtt is sokan meghaltak, de az áldozatok túlnyomó többsége Ceau?escu menekülése után vesztette életét.
- Legitimálniuk kellett a hatalmukat. Szükségük volt arra, hogy Iliescu elnök a Nemzeti Megmentési Front és a katonai tanács élén harcolhasson valaki ellen. Ártatlan embereket kiáltottak ki terroristáknak, hogy a hadsereg különböző egységeit vezényeljék egymás ellen. Katonai és Szekuritáté-alakulatokat küldtek szántszándékkal ugyanarra a helyre, hogy tüzet nyissanak egymásra. Ez ma már teljesen nyilvánvaló. Ezenfelül megrendelt gyilkosságok is voltak. Militaru tábornok, a KGB ismert ügynöke, aki akkor a fegyveres erők minisztere volt, a védelmi minisztérium épülete elé rendelte azokat a tiszteket, akik a korábbi összeesküvés idején a Corbu 1- és a Corbu 2-ügyben nyomoztak. Ezek olyan dossziék voltak, amelyeket Ceau?escu Szekuritátéjának KGB-ellenes osztálya állított össze, Militarura és az összeesküvés többi résztvevőjére vonatkoztak. Militaru parancsot adott arra, hogy ezek vonuljanak a minisztérium elé, és arra is parancsot adott, hogy ágyúval lőjék porrá őket, mert nekik meg kellett halniuk. A másik két tábornokot, aki annak idején részt vett az ellene folyó vizsgálatban, és mindazokat, akik a KGB ellen dolgoztak, beültették egy helikopterbe, amit aztán a hadsereg vezetőinek parancsára lelőttek. Ezek tehát leszámolások voltak. Regénybe illő dolgok történtek, nincs a kémregényeknek, a krimiknek, a politikai thrillereknek bevett fordulata, ami ne történt volna meg ezekben az években Romániában.
n Ezek valódi gyilkosságok, elnök úr. Igazi halottakról és gyilkosságokról beszélünk. Egy krimiben, hogy az ön hasonlatával éljek, a végén kiderül az igazság, és felelősségre vonják a bûnösöket.
- A hálózat megkaparintotta a hatalmat, és 1996-ig rejtegette a bûnösöket. Csak a politikai büró tagjai ítélték el Ceau?escut, ugye megölték egy színlelt tárgyalás nyomán, a politikai büró tagjait elítélték, börtönbe is kerültek, de aztán csendben kiengedték őket, nem ültek többet egy-két évnél, pedig olyan is volt köztük, aki életfogytiglanit kapott. Visszahozták őket a gazdasági szférába, ma nagy üzletemberek. Ceau?escu egykori politikai bürójának valamennyi tagja jól menő vállalkozást vezet, ha nem ő maga, akkor a fia vagy a veje. Ezek a mai Románia legnagyobb üzletemberei. ?k vezetik a romániai oligarchikus rendszert a nómenklatúra és a Szekuritáté többi tagjával együtt. Amikor elnök lettem, Voinea ügyész tábornokra bíztam a katonai főügyészség vezetését, aki irdatlan mennyiségû nyomozati anyagot gyûjtött össze erről. Egy-egy ügyirat megtöltene egy ilyen szobát. Ezek a dossziék vallomásokat, bizonyítékokat tartalmaztak, amelyekből kiderül, mit hogyan szerveztek meg. A lényeg, hogy nem volt egyetlen igazi terrorista sem, viszont voltak olyanok, akiket ilyen címen öltek meg. Nagyszebenben például ezzel az ürüggyel kínzott meg és ölt meg ártatlan embereket ez a hálózat. Jelezni szeretném továbbá a katonai hírszerző szolgálat, a DIA szerepét, amely az arab államokba és a harmadik világ országaiba irányuló, St?nculescu tábornok által felügyelt fegyvercsempészetet patronálta. Ez a katonai titkosszolgálat kommandósai révén szintén benne volt ezekben az ügyekben, és abban is, ami utána következett. Mert ugyanők szervezték meg később a bányászjárásokat is.
(folytatjuk)
Kérdezett: Baranyi László
(Duna TV)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép