Ma az oktatás is csak eggyel több eszköz a karrierista politikusokból álló szakmai csődtömeg személyi és pártérdekeinek érvényesítésében, gátlástalan hatalmi harcában.
A megszámlálhatatlan tanügyitörvény-tervezet közül a legújabb teljesen szétzilálja az amúgy is homoklábakon álló szakmai oktatást, egy tégelybe olvasztja a különböző szintű tanulói kompetenciákat, és újra időszerűvé teszi a régi kommunista szlogent: „az a biztos, hogy semmi sem biztos". Egy célkitűzés azonban mégis az, éspedig a kisebbségi oktatás tudatos, állampolitikai rangra emelt ellehetetlenítése, a több száz éves erdélyi iskolai hagyományok elsorvasztása. Az érdekvédelmi szervezet, a tanügyi vezetők, a szakma és a szakszervezetek hangja egyelőre még nagyon halk, és főleg nem egyértelmű a különböző döntéshozó fórumokon.
A közelmúltban lezajlott tisztogatási hullám láthatóan meghozta gyümölcseit, és a megmaradt székek megtartása egyelőre hallgatásra kötelezi azok tulajdonosait. Ugyanis a tanügy politikai függetlensége, akárcsak sokat hangoztatott reformja, mindinkább lidérces messzi fénnyé válik. A közelmúlt statisztikai adatai is beszédesen bizonyítják, hogyan csökken évről évre a lelkesedés a pedagógusi pálya iránt. A tévéadók főműsoraiban rendszeresen láthatjuk a tanügyi intézményekben vagy a különböző vizsgákon történt eseményeket, amelyeken lehet szórakozni, megdöbbenni vagy éppen elmélkedni — csak egyet nem lehet: épülni és megbecsülést érezni. A diákoknak készen tálalják azokat a módszereket, amelyekkel kies romániai demokráciánkban bármit megtehetnek, mert mindig a pedagógus kapja a legnagyobb büntetést. Ráadás, hogy sokat nem érdemes tanulni, mert akkor szegényen hal meg az emberfia. A médiasztár multimilliárdosok általában juhászlegények, focicsillagok vagy gyanús üzelmekkel foglalkozó egyének. Nagyon kevés vagy teljesen hiányzik a dúsgazdag tudós, kutató, egyetemi tanár vagy a közösségéért áldozatot vállaló értelmiségi. Sajnálatos ténynek tartom, hogy egyetlen központi, területi tanügyi vagy érdekvédelmi szervezet sem lép fel kellő határozottsággal a médiát elárasztó szennyáradattal szemben.
Mindent leszámítva — elsősorban tanítónő Édesanyámra emlékezve — mégis azt mondom, hogy bár nehéz, de szép feladat pedagógusnak lenni, formálni az alkotó embert. „Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld" — mondta a költő. Legyen ez hitvallása minden pedagógustársamnak. Érdemes élni és úgy dolgozni, hogy az elvetett magból fa lombosodjék, s nemzedékek emlékezzenek szeretettel és megbecsüléssel egykori iskolájukra és nevelőikre. A folyam nem szakad meg: előrehalad. Éppen ezért, ha némelyek szemében még ott is ragyog a nyári vakáció, a honvágy, a keserű csalódások könnye, szét kell dörzsölni, és nekivágni a tanévnek, tíz hónap derűjének-borújának, mégpedig úgy, hogy keresztül is jussunk rajta. Legyünk a tűz csiholói. Bármilyen helyzetből van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg. Rázd meg magad, és mindig feljebb lépjél. Tamási Áronnak a magyar értelmiségiekhez intézett helikoni üzenetét kövessük:
,,Ezt a Földet nekünk kell fénnyel behintenünk, nekünk kell kedvvel, kultúrával, sok vágy beteljesítésével feldíszítenünk."
ZSIGMOND SÁNDOR, Sepsikőröspatak
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
