Az emberi képzelőerő, az új megteremtésének képessége végtelen. Ahogyan az emberi ostobaság határai is behatárolhatatlanok. A NASA az amerikai függetlenségi ünnepet, július 4-ét egy üstökös magjának szétlövésével ünnepelte meg, s az ember szinte beleborzong, hogy az alkotókészség, a technológia lehetőségei oly mértékben tágulnak napjainkban, melyek eredményeként tényleg elérhetjük az első ,,megcélzott? bolygót, a Marsot.
Csak a saját, egyetlen és felcserélhetetlen bolygónkra, otthonunkra, a Földre nem figyelünk igazán. Az annyira otthonosnak és birtokolhatónak tûnik továbbra is, hogy kétségbeesett légszomjára alig vagyunk tekintettel. Pedig?
Most nem a délkelet-ázsiai szörnyû katasztrófákra gondolok és utalok, csupán az itthon történtekre. A nagy bánsági árvizek után - még a helyreállítások megkezdése előtt - a természet most Olténiára és Munténiára sújtott le, soha nem tapasztalt erejû árvizek pusztítják az ország déli tartományait. Emberi életeket, áldozatokat is követelve. Kis vagyonkák semmisülnek meg, családok élete válik kilátástalanná. És egyre sûrûbben, szinte menetrendszerûen jönnek az újabb és újabb csapások.
Ki a felelős ezért? Ha visszatekintünk az elmúlt évszázad történéseire, egyértelmûen kijelenthetjük: mi, emberek. Mi, akik megcélozzuk és eltaláljuk a millió kilométerekre száguldó üstökös magját, csak arra nem érünk rá figyelni közben, hogy módszeresen és kíméletlenül tönkretesszük a Földet. Mohóságunkkal, fékezhetetlen szerzésvágyunkkal, felelőtlenségünkkel.
Itt, most, Romániában végre ,,szükségállapotról? beszél a kormány (a bánsági tragédia alatt eszébe sem jutott), pedig az igazi szükségállapotot sokkal korábban kellett volna meghirdetni, akkor, amikor a haszonlesés bûvöletébe esett állami szervek és magánszemélyek irtani, fölélni kezdték a természetet. Amikor erdők hektármillióit irtották ki, egy pillanatig sem gondolva a lehetséges következményekkel. Pedig azok jönnek, törvényszerûen. Tegnap a Bánságban, ma Olténiában, holnap újra Moldvában, holnapután Erdélyben, Székelyföldön. Mely utóbbi térségben-tartományban nem csupán a természet, hanem az emberi közösség tönkretétele is egészen módszeresen (szinte tervezetten!) folyik. Gyárak indokolatlan bezárásával, a természet felelőtlen lecsupálásával, az általános rablógazdálkodással egyetemben.
Maroktelefonos bitangok járják e világot, ágálnak és parancsokat osztogatnak, fölélik azt, amit közösségek századok alatt felépítettek és megteremtettek - vagy megőriztek legalább -, ezeknek semmi nem szent, sem környezet, sem emberi élet. Menegetünk a még rosszabb, még kilátástalanabb jövő felé. És nincs felelős, nincs felelősségre vonható rablóbanda. Pedig tudjuk, hogy van. De nem merünk szólni, nem merjük szóvá tenni, nem merünk megálljt parancsolni nekik?
Ma rajtad, holnap rajtam - tartja a szólás, s biztosan igazat szól, mert a történelem tapasztalásai igazolták érvényességét. Olyan szolidaritásra lenne itt szükség, ami nem csak a bajt kezeli, hanem meg is előzi azt. Erre még várni kell nálunkfelé.
Az üstökös magját eltaláljuk, de égető bajainkra nem találunk megoldást?
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.