Tizenöt év utánÉlő múlt: A bûnösöket felelősségre kell vonni

2005. július 6., szerda, Archívum 2003–2007

Beszélgetés Emil Constantinescuval
(folytatás tegnapi számunkból)
- Nem évültek el időközben ezek a gyilkosságok? Hiszen mégiscsak eltelt tizenöt év. Van a büntető törvénykönyvnek olyan cikkelye, amelynek alapján még el lehet ítélni ezeknek a bûntényeknek a felelőseit?
- A tizenöt év elévülési határidőt jelentett a forradalom esetében mind az 1989. decemberi gyilkosságoknak a kezdeményezői, mind pedig szervezői és bûnrészesei számára. A könyvben azt próbálom bebizonyítani, hogy ezeket a gyilkosságokat emberiség elleni bûntetteknek kellene minősíteni az öldöklés méretei és szervezett volta miatt. A nyomozást ilyen alapon most újra is kezdték. Ami az 1990. június 13-a és 15-e közötti bányászjárást illeti, sietős a dolog, mert hamarosan ez is elévül. Valójában egy nagyszabású, Európában példátlan méretû terroristaakció volt, ha nem is sikerül emberiség elleni bûntettként elfogadtatni - pedig nyilvánvalóan az -, egész Európa szégyenfoltja, és elfogadhatatlan, hogy egy most integrálódó ország ilyen bûnös hozománnyal csatlakozzon. Mert ezek az emberek ma is fontos szerepet töltenek be Romániában, ha most ellenzékben is vannak, de holnap megint ők lesznek hatalmon, ezt meg kell akadályozni, ha kell, külföldi nyomással. Azért írtam ezt a könyvet, mert ez az egyedüli fegyverem, amivel harcolni tudok ellenük. Jogos a kérdés, hogy miért most hozakodtam elő ezzel. Mert ma már nem érhet az a vád, hogy Románia euroatlanti integrációs érdekeit veszélyeztetem vele. Hogy Románia tagja a NATO-nak, és már aláírta a csatlakozási szerződést az Európai Unióval, éppen itt az ideje, hogy fény derüljön az igazságra. Ezeket a dolgokat ki kell mondani, és a bûnösöket felelősségre kell vonni. Valamennyiüket már ismerjük, néhányukat bíróság elé állították és elítélték. De többségükről a hazai és a külföldi közvélemény semmit sem tud. A médiában fantasztikus manipuláció zajlott le velük kapcsolatban. Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy a háttérben rejtőző felbujtókat is az igazságszolgáltatás elé állítsák.
- Elnök úr, ebben a könyvben nem találtam külön fejezetet az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekről. Nem gondolja, hogy akkor is egyfajta bányászjárás történt? Ön nem találja hasonlóaknak ezeket az eseményeket?
- Valóban csak a bevezetőben írok erről, abban a részben, amely a bányászjárásokat megelőző időszakról, a forradalom utáni katonai rezsimről szól. Ma már pontosan tudjuk, mit jelentett Marosvásárhely. Tökéletes azonosságot lehet felfedezni például a következő három momentum között. Az olténiai munkásőrök behozatala Temesvárra, akiket 1989 decemberében a forradalmárok ellen akartak uszítani - ez egyébként meghiúsult, mert a botokkal felfegyverkezett craiovai munkások rájöttek, hogy megtévesztették őket, és nem támadtak meg senkit -, az 1990. januári és februári bányászjárások, amikor a bányászokat az akkor alakult ellenzéki pártok ellen hozták Bukarestbe, és a marosvásárhelyi manipuláció. Marosvásárhelyről szintén kívülről hozták a konfliktus kirobbantóit. Ennek az volt a célja, hogy igazolja a Szekuritáté más néven történő újraalakulását, a Szekuritáté állományának visszajövetelét és a Román Hírszerző Szolgálat létrehozását. Márpedig ehhez vészhelyzetre volt szükség. Persze, a dolgok ennél bonyolultabbak, és hozzátehetem, már csak a magyarországi és romániai magyar antikommunista ellenzéki barátaimmal való szolidaritás jegyében is, akikkel tizenöt éven keresztül támogattuk egymást, hogy a magyarok között is léteztek olyanok, akik részt vettek valamennyi, korábban említett eseményben. De a magyar és a román értelmiségnek az összefogásával sikerült kijátszanunk ezeket a provokációkat. Így aztán ezek nem váltak olyasminek a nyitányává, ami később Szerbiában bekövetkezett. Ma viszont kötelességünk kideríteni a teljes igazságot ezekről az eseményekről.
- Ebben a könyvben egy olyan oligarchikus rendszerről ír, amely gyakorlatilag az összes politikai pártot behálózza. Azokat is, amelyek korábban voltak hatalmon, és azokat is, amelyek jelenleg vannak hatalmon Romániában. Nekem az az érzésem, hogy ön az egész világgal hadakozik. Nem fél attól, hogy magára marad egy olyan küzdelemben, amelyet nagyon nehéz megnyerni, ha mindenkit az ellentáborba kényszerít? És nem tart attól, hogy a könyvben felsorolt nevek közül majd akad néhány, amelynek viselője rágalmazási pert indít ön ellen? Vannak bizonyítékai, ha majd arra kerül a sor, hogy a bíróság előtt kell megvédenie magát?
- Elsősorban is maga Az igazság Romániáról címû könyv tele van bizonyítékokkal. Ez a könyv nem értelmiségi fantáziálgatásra, hanem bizonyítékokra épült. Nyomozati anyagokat, vallomásokat, ügyészségi vádiratokat, bírósági határozatokat tartalmaz. Tehát mindaz, amit leírtam, bizonyított tény. Igaz, hogy 1467 személynek a nevét és adatait szerepeltetem. Közülük néhányan áldozatok, de túlnyomó részt olyanokat nevez meg, akik részt vettek ezeknek a tragikus, véres eseményeknek a szervezésében, és akik ma az oligarchiát vezetik. Azt viszont szeretném világosan leszögezni, hogy ez az oligarchia a Nemzeti Megmentési Frontból indult, később a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja nevet vette fel, ma pedig Szociáldemokrata Párt. Ez tehát neokommunista eredetvonal, amelyben a kommunista nómenklatúra és a Szekuritáté által felkészített emberek egymásra találtak. ?k persze kiterjesztették a csápjaikat más pártokra is, mert végül is belementek abba, hogy mást is odaengedjenek a konchoz. Ami a kérdés második részét illeti, hogy nem tartok-e rágalmazási perektől, amelyeket azok indíthatnak ellenem, akiket a könyvemben az oligarchikus rendszer kiszolgálóinak vagy a szervezett bûnözés tagjainak, a 1989. decemberi gyilkosságok felelőseinek nevezek: nos, szeretném leszögezni, hogy tavaly június óta, amikor a könyv első, korlátozott példányszámú kiadása megjelent, én a sajtóban és több televíziós szereplésemben kifejezetten provokáltam őket, hogy pereljenek csak be, mert azt szeretném, hogy a bíróság előtt bizonyíthassam be az igazságot, hogy írásos bizonyítékokra alapozva tárgyalhassunk végre a bûneikről. A társadalomnak meg kell ismernie a teljes igazságot. És itt nem elégedhetünk meg azzal, hogy ez a könyv lapjain megjelenik. Ez a legfontosabb, amit tehetek a román népért és Romániáért ebben a pillanatban, mert úgy érzem, tartozom ennyivel azoknak, akik megválasztottak, és akik bíztak bennem.
- Elnök úr, köszönöm a beszélgetést.
Kérdezett: Baranyi László
(Duna TV)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-07-06: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás