Domokos GézaÉlő múlt: Hej, te bunkócska?

2005. július 7., csütörtök, Archívum 2003–2007

Jó hónapon át Bukarest igazi látványossága az Egyetem téri tüntetés volt. Helyesebben, nem is tüntetés, hiszen a kormánypárti lapokban s az elfogult tévébeszámolókban lenézően csak ,,piacosok?-nak titulált fiatalok éjjel-nappal ott tartózkodtak. Lepedő szélességû transzparenssel elzárták a B?lcescu sugárutat; nagy fekete betûkkel ez állt rajta: ,,Neokommunizmustól mentes övezet?. A Nemzeti Színház előtti pázsiton néhány turistasátor állt éjjeli menedéknek. Melléjük került valamivel később az a két tábori kórházszerûség, ahol az éhségsztrájkolókat ápolták. A széles úttesten természetesen szünetelt a forgalom. A hatvanas évek csendes hippijeire emlékeztető fiúk és lányok itt vertek tanyát. Üldögéltek, popzenét hallgattak, az aszfaltra terített kabátjukon el-elszundikáltak a tavaszi napsütésben.
Igen, reggel és délelőttönként inkább a stockholmi, amszterdami vagy párizsi aluljárókban valamikor oly otthonos világperegrinusok, hosszú hajú szabad polgárok táborára emlékeztetett a tér. Bezzeg estefelé és éjszaka! Ezrek gyülekezőhelye lett, beláthatatlan agora, tökéletesen szabad vita fóruma. A Nemzeti Színházhoz vezető széles lépcsősor, a város központjának tartott tágas útkereszteződés, illetve a Bati?tei utca eleje képezte azt a félkört, amely a legendás Balkont közrefogta. Itt láttam mindig azt a legelszántabb tüntetőkből, többnyire fiatalokból álló kemény magot, az Iliescu adta golán, vagyis csavargó, csirkefogó elnevezés büszke viselőit, akik a legnagyobb intenzitással élték át az együttlét, de mindenekelőtt a közösen kinyilvánított antikommunista akarat, a mindenkit egybefogó cél, a demokrácia nagy élményét. Ennek a képzeletbeli, hatalmas auditóriumnak a peremén, főképpen a Mûépítészeti Főiskola melletti téren, inkább valamiféle össznépi kollokvium zajlott. Jól öltözött bukarestiek, jobbára értelmiségiek, csoportokba verődve tárgyalták azt, amit az aznapi újságokban olvastak, amivel a televízió etetni próbálta őket, vagy amire, úgy érezték, közösen könnyebben meg lehet találni a választ. A legismertebb szónokok, mindenekelőtt a diákvezér Marian Munteanu, ellenállási múltjukból jól ismert személyiségek - Doina Cornea, Mihai B?canu, Ana Blandiana - vagy a teljesítményeikért nagyra becsült mûvészek - a pánsípvirtuóz Gheorghe Zamfir például -, vagy a miniszteri székből szabadelvûsége miatt menesztett filozófus, Mihai ?ora meghallgatása szinte rituáléra emlékeztetően történt: tapssal, karfelemeléssel, jelszavak, Front-, Iliescu-, televízióellenes karikatúrák, égő gyertyák magasba tartása szakította meg, fogadta szavaikat.
A balkon legismertebb magyar szónoka Bányai Péter volt. Kissé egzaltált, de mélyen gondolkodó és különösképpen mélyen érző kutatófizikus, aki őszinteségével ragadta magával hallgatóit: elmondta, hogy nemcsak Erdélyben, de Bukarestben is közismert kommunista családban nevelkedett. Apja, Bányai László meggyőződéses baloldali, egész életében párthû egyetemi tanár, közéleti ember volt. ?, Bányai Péter belülről ismerhette meg a kommunista eszméket, azok embertelen, hazug voltát, nos, éppen ezért emeli fel szavát a visszarendeződés ellen, kér kategorikus fellépést a Front politikai machinációi, a levitézlett apparatcsikok és szekusok etnikai konfliktusoktól sem visszariadó, destabilizációs törekvéseivel szemben. Szavait egyetértés és lelkes ,,unitate!? skandálás fogadta.
A május 20-i választások után érthetően lanyhult az Egyetem téri megmozdulás - mivel mind jellegét, mind céljait nehéz volt egyértelmûen meghatározni, utólag volt, aki jelenségnek nevezte -, vesztett lendületéből. A többnyire sátorokban tartózkodó tüntetők ellen egy szerdai napon, június 13-án erős rendőri és katonai segédlettel végrehajtott hajnali támadás már erősen meggyengült, feloszlóban levő, tehát teljességgel ártalmatlan mozgalomra mért csapást. Az RMDSZ az atrocitást még aznap, a következő - Bitay Ödön által fogalmazott - nyilatkozatban ítélte el:
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség megdöbbenéssel értesült arról, hogy erőszakot alkalmaztak az Egyetem téri tüntetők ellen.
1990. június 13-án hajnalban a rendőrség karhatalmi osztagai rátörtek a főváros szívében immár több mint egy hónapja békésen tüntető polgárokra, behatoltak az Egyetem tér szomszédságában lévő Mûépítészeti Főiskola épületébe, ütlegelték a diákokat, többet közülük letartóztattak és elhurcoltak.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség határozottan tiltakozik ez ellen az antidemokratikus rendőrségi akció ellen, arra inti a tüntetőket, hogy viselkedjenek ilyen körülmények közepette is józanul és higgadtan, tartózkodjanak a meggondolatlan cselekedetektől. A kormányt pedig a rendőrségi akciók haladéktalan beszüntetésére kérjük fel, igényeljük egyszersmind a karhatalmi túlkapások kivizsgálását és a jogtalanul letartóztatottak azonnali szabadon bocsátását.
Elítélünk mindenfajta indokolatlan erőszakot, mely csak erőszakot és gyûlöletet szülhet.
A brutális fellépés csak arra volt jó, hogy számolva a tüntetők beépített provokátoroktól is durvított akcióival - a fővárosi rendőrparancsnokság feldúlása, a televízió erőszakos bevétele, ami a tévéelnöknek máig vitatott utasítására az esti mûsor kétórás megszakításához vezetett - indokolja, majd később mentse a hatalom bődületes melléfogását: a júniusi bányászinváziót.
A szörnyûség mélyen megdöbbentette az országot. Megosztotta a társadalmat - mintegy alkalmazta a Front által szervezett januári ellentüntetéseken hallott jelszót: ,,Le az értelmiséggel!? -, tartós foltot ejtett Románia külföldi imázsán. Kihatott a további politikai életre, intézmények mûködésére, emberek sorsára. (...)
Az események egyik alapvető dokumentumát kora reggel továbbította a Rompres. A hivatalos hírügynökség ezzel vezette be a szöveg közlését: ,,A Victoria téri palota erkélyéről a főváros és az ország több ezer lakosához szólva, akik csütörtökön, június 14-én hajnalban jelen voltak itt, Románia választott elnöke, Iliescu úr ezeket mondotta:
Kedves bányászok!
Ez alkalommal köszönettel fordulok önökhöz a munkás szolidarizálást tükröző válaszukért, amelyet felhívásunkra adtak, úgyszintén köszönetet mondok a megyékből érkezett többi küldöttségnek is, amelyek csatlakoztak a román munkásság szolidaritási erőihez.
Kérjük a többieket, maradjanak itt a téren, a bányászküldöttség Cosma úrral az élen az Egyetem térre megy, úgy akarjuk, hogy azt önök foglalják el.
Amint látták, ez alkalommal valóban fasiszta elemekkel van dolgunk, amelyek tegnap vandál tetteket követtek el, miután tegnap, június 13-án reggel a rendfenntartás szervezett erői eltávolítottak számos olyan elemet, akik a zöldövezetben feküdtek, felszabadították az egész térséget, hozzáláttak az övezet kitakarításához, mivel szemét maradt utánuk. Úgyszintén hozzáláttak az úttest megtisztításához, lemosásához és előkészítéséhez a forgalom számára. Az előző nap délutánján feltüzelt elemek szervezett csoportjai, sokan közülük kábítószeres állapotban, különféle ütőszerszámokkal - rudakkal, láncokkal, kövekkel, téglákkal - felfegyverkezve, megtámadták a rendőrkordonokat, és gyújtópalackokkal autóbuszokat, gépkocsikat lobbantottak lángra, majd csoportosan a belügyminisztérium és a rendőrség épülete felé tartottak, amelyeket felgyújtottak. Estefelé, mint tudják, elözönlötték a televízió épületét is; a televíziónak meg kellett szakítania adását. Az est folyamán a munkások, rendőrök és katonák csoportjainak sikerült ismét felszabadítaniuk a televízió épületét, majd a környező térséget is, éjszaka úgyszintén felszabadították a rendőrség és a belügyminisztérium épületét. Közülük néhányan visszatértek az Egyetem térre, most, reggel tájban, úgy tûnik, a teret ismét kiürítették, elhagyták. Ejtőernyősök és rendőrök néhány alakulata tartózkodik ott.
Arra kérem önöket, bányászokat, akik csoportokat alkotnak, szervezetten, oszlopokban haladjanak végig a körúton, egészen az Egyetem térig: foglalják el véglegesen önök, s ezt követően a rendfenntartó erőkkel együttmûködve biztosítsák az Egyetem tér őrségét, hogy elvégezzék a megtisztítást, és ezt a csomópontot ismét átadják a közlekedésnek. Önök legyenek az őrök a rendfenntartó erőkkel együttmûködve a városnak ezen a központi pontján.
Nagyon szépen köszönjük, kérjük, tegyünk meg mindent a túlkapások, a véres cselekedetek elkerüléséért. Önök pedig biztosítsák a szükséges őrséget minden szélsőséges elemmel szemben, akik megjelennek ebben az övezetben.
A többi küldöttség itt marad helyben, a téren, majd meglátjuk, szükség lesz-e arra, hogy a főváros más pontjain is segítséget nyújtsunk.
Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, jó utat és minden jót. Sok sikert!?
Ez a beszéd sokat, úgyszólván mindent elmond azokról a napokról, s nincs kizárva, hogy döntő ügyirata lesz egy jövőbeli, személyek viselt dolgait, nagy horderejû döntések törvényességét megvizsgáló pernek.
Mi az RMDSZ-nél rendkívül súlyosnak ítéltük meg a helyzetet. S mivel tartottunk tőle, hogy az általános zûrzavarban, a sajtó útján újra felgerjesztett magyarellenesség provokációkat szül ellenünk - közben információkat kaptunk a Csíkszeredában történtekről is -, június 14-én délután a bukaresti rádió magyar mûsorában felolvastam a következő felhívást:
Tisztelt hallgatóim!
Mint bizonyára tudják, Bukarest tragikus események színhelye. Félő, hogy az erőszak kiterjed az ország más részeire, más helységekre is. Azok az erők, amelyek eddig is fenyegetően léptek fel az RMDSZ-szel, a romániai magyarság jogos követeléseivel szemben, provokációra használhatják fel a feszült helyzetet.
Felkérjük szövetségünk tagjait, fiataljainkat, minden romániai magyart, hogy tegyenek bizonyságot józanságról és önmérsékletről. ?rizkedjenek a megfontolatlan lépésektől, ne adjanak lehetőséget arra, hogy igazunkat, a kisebbségi jogainkért folytatott törvényes erőfeszítéseinket ellenünk fordítsák.
Ezekben a nehéz órákban is megismétlem az RMDSZ mindenkori álláspontját: az ésszerûség, a türelmes párbeszéd hívei vagyunk. Elítélünk mindenfajta erőszakot, minden olyan lépést, amely a demokratikus kibontakozást, az ország egységének megbontását célozza. Jogainkról nem mondunk le, de ezeket kizárólag békés eszközökkel, párbeszéd útján, a hazai és nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével, a jogállamiság elveinek tiszteletben tartásával kívánjuk elérni.
Adjon erőt a helytálló józansághoz az az egység és politikai érettség, amellyel a romániai magyarság május 20-án az urnák elé járult, az a kulturált magatartás, amellyel kivívtuk a romániai társadalom jelentős részének és a világ közvéleményének elismerését.
Az említett csíkszeredai események abban álltak, hogy a bukaresti bányászlátogatás napján, délután fél öt tájt, tüntetés kezdődött a megyei rendőr-felügyelőség előtt. (?)
Mindhiába tárta a nyilvánosság elé az RMDSZ a történtek pontos okát, részletes leírását és jogi következményeit. A hatalom és az őt támogató médiák mindent elkövettek azért, hogy a közvélemény kapcsolatot lásson az Egyetem tér karhatalmi kiürítését követő rendbontás és a csíkszeredai zavargás között: íme a bizonyíték, hogy államellenes összeesküvés történt! S hová vezetnek a szálak? A magyarokhoz! - harsogta a Ceau?escu-időkre emlékeztető propaganda. (?)
Részlet az Esély címû önéletírásból
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-07-07: Archívum 2003–2007 - :

Család: Az igazi turista