HatárhelyzetekNemzet-nemzetiség: Az autonómia, mint sarki fény

2005. július 12., kedd, Archívum 2003–2007

Van egy jó hírünk: ismét a román parlament elé kerül a székelyföldi autonómiastatútum tervezete. Iktatták. Egyelőre ennyi. És annyi, hogy a múlt évi statútumváltozathoz képest három pontot iktattak be, amelyek közül van, amelyik a Székelyföldön élő románok nemzeti önazonosságának megőrzését szavatolja.
Egyelőre se reményeink, se ábrándjaink a székelyföldi területi autonómiát illetően ne legyenek. A parlament majd az autonómiatervezetet menetrendszerûen leszavazza.
Nem csak azért, mert R?zvan Mihai Ungureanu külügyminiszter úgy tapasztalja, és úgy véli, hogy a területi autonómiára Székelyföldön nincs is igény, hanem azért is, mert magyar érdekképviseletünk választott személyiségei és a vonzáskörükben keringő bolygórendszerek valóban ódzkodnak a székelyföldi területi autonómiától. A románság ,,érzékenységére való tekintettel? előbb az autonómiának még a nevét is kerülték, terminológiai pótlékokkal, ,,önkormányzatisággal?, ,,régiófejlesztéssel? s ehhez hasonlókkal helyettesítették. Most elő-előcsillan, -villan ugyan az autonómia szó, hogy aztán eltûnjék, mint távoli, elérhetetlen égi jelenség, mint a nálunk ritkán látható sarki fény, amelynek égi rajzolata csalóka.
Aki nyomon követte az RMDSZ kezdeményezte A holnap autonómiája címmel futtatott Szent Iván-napi rendezvény munkálatait, észrevehette, hogy jogász szakembereink vagy a magukat jogászként aposztrofáló, a mi érdekképviseletünkben szóló politológusok, adminisztratív funkciókat viselő vezetők az autonómiát máris a jövő ábrándjai közé helyezték, ha csak az Antal Árpád képviselő és Klárik László mégis-mégis esélyt sejtető érvelésétől eltekintünk.
Az autonómia elodázásának hívei a székelyföldi szegénységet, a meglévő infrastruktúra degradálódását, az új létrehozásának késlekedését hozzák fel autonómiahalasztásos érvként.
Távoli példát idézünk, hátha segítségével a közeli, helyi gondolkodás nyomora jobban érzékelhető. Ha bizonyos afrikai államok függetlenségük kivívását, önálló állami létük megteremtését csak gazdaságuk állapotától tették volna függővé, a világ végezetéig gyarmati sorban maradtak volna. Másutt a gazdasági fejlettség bunkójával való fenyegetettség a föderatív államszervezés elodázását eredményezte volna. A tökéletes gazdasági alkalmasság elve a ma létező autonómiákat egytől egyig embrionális állapotban ítélte volna elvetélésre.
Eléggé furcsa, hogy éppen - tudtunkkal az Európában is páratlan - székelyföldi autonómia hagyományainak földjén hangzanak el az autonómiára való éretlenségünk, az autonómia mûködtetésére való alkalmatlanságunk érvei. Persze, hogy kívánatos lenne egy fejlett gazdasággal rendelkező térség önállósulása. De ha ez nem adatott meg, ne áltassuk azzal magunkat, hogy a gazdaságilag fejlettebb ,,szomszédság? - jelesen Brassó - uszályában kellene maradnunk, mert ez valóban az autonómia halála. Mit is irigylünk a szomszédságtól? A jelenleg is tömeges áttelepülés felgyorsítását vidékünkre? Az elképesztő iramú ingatlanvásárlásokat? A térség tervszerû - egyházi, gazdasági - megszállásának fokozódását? Netán még mindig a fejlett ipar létének hamis képzete viszi tévútra gondolkodásunkat? Az ottani lerobbant gyárak, a lepusztult ipartelepek, a munkanélküliek tíz- meg százezreinek seregei hiányoznak még a mieink mellől?
Az elképzelhető, hogy néhány embernek kedvező lenne a gazdaságilag erős régióhoz való csatlakozásunk a nyomorúság autonómiája helyett, és hogy a megfelelés a mindenkori román hatalom számára egyéni vagy csoportérdek lehet. A közös vállalkozási lehetőségek, a zsíros állások kecsegtetőek. A brassói központosítás - egészségügy, posta, katonai létesítmények stb., stb. - máris fojtó kényszerként csavarodik a nyakunkra.
Ahelyett, hogy meglévő adottságainkra, ásványvízkészletekre, mofettakincsre, kulturális és gyógyturizmusra, a természeti adottságainkra, hagyományainkra alapoznánk, még arra se vagyunk képesek, hogy a közös kincseink együttes kihasználására társuljunk. Lásd például A borvíz útja kezdeményezés elszabotálását, az egymással elmûvelt egyéb ,,keresztbetevéseket?. A Csík és Háromszék, Udvarhelyszék és Csíkszék, Csík és Gyergyó közötti lokális, hatodrangú, rendszerint a koncra leső ellentétek kicsinyes, nevetséges és ártalmas civakodásai átokként ülik meg a vidéket. Ezt csak az ,,múlja alul?, amikor arról hallunk, egyesek azért hisztériáznak, hogy ,,ki kezdeményezte??, ,,ki találta fel a spanyolviaszt?? Udvarhelyszék-e a ,,nagyobb?, a ,,fontosabb?, vagy Bihar? A székelyföldi autonómiatervezetnek már a szórványban élők is ellenzői, mintha az ő nyomorúságuknak az lenne az oka, hogy még létezik tömbben élő magyarság.
Narcisztikus hajlamú, fontoskodó fennforgolódók játsszák a ,,haragszom rád?-ot, s eközben elveket, eszméket járatnak le.
Ha a romániai magyar nemzeti lét alapvető kérdéseiben sem tudunk egyezségre jutni, akkor sorsunkat megérdemeljük.
Az autonómiának most, Románia uniós csatlakozása előtt van esélye.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép