
Szemerkél, aztin zuhog az eső: az erdőbe vesző keskeny nyomtivs sknpirok mentén előbb egy fekete sknautó bukkan fel, majd odébb, a hkdon egy mozdony s egy vagon megy előre-hitra. Kommandón, Az érsek látogatása címû, éppen forgatás alatt álló film helyszínén vagyunk, azaz a történetbeli településen, melynek neve Bogdanski Dolina. A produkció rendezője a budapesti Kamondi Zoltán, a forgatókönyv Bodor Ádám azonos címû regénye alapján készült. A filmrendező szerint a történet - melynek zömét Hargitafürdőn rögzítik - ,,központi szála Gábriel Ventuza odisszeája: útja, élményei, személyiségének változása?. Az erdélyi származású író regényéről a kritikusok azt írták: ,,Bodor Ádám könyve a mai magyar próza kiemelkedő teljesítménye, egyetemes jelentésû, érzékletes, tiszta rajzolatú látomássá formált epikummal?; ,,az olvasó úgy érezheti, ebben a regényben az utolsó nap után vagyunk?; míg egy harmadik recenzióban ez áll: ,,A rendszert a vágy mozgatja, jöjjön az érsek, akinek majd elmondhatjuk az előző rendszerben ért sérelmeket. Jöjjön valaki, aki igazságot oszt.?
A helyszín
Kommandón avatatlanok azt hinnék, csoda történt, és újraéledt a rozsdázó kisvasút, pedig erről szó nincs, csak ideig-óráig pöfékel a mozdony, míg néhány jelenet filmkockára kerül. A sípálya alatti placcon hatalmas a nyüzsgés: mindenki rohangál a mûszerekkel tömött kamionok között, lakókocsik, autók hemzsegnek, még a termetes fekete csûrt is ruhatárrá léptették elő. Papokat és bozontos, feketébe öltözött, hosszú hajú fiatelembereket készítenek elő, sminkelnek, öltöztetnek. A sínek mellett egy csíksomlyói asztalosmûhelyből felhozott, szürkés, málló vakolatú, eleve romosnak gyártott bakterház várja a kamerát, odébb egy fekete sínautót szerelnek. Az többször előremegy és visszajön, akárcsak egy kisebb, apró mozdonyos szerelvény a Bászka hídján, a túloldalon pedig egy több méter magas fémállványról filmez az operatőr, intézkedik a rendező.
Hargitafürdő, néhány nappal a forgatás megkezdése előtt. A sivatagszerû, agyagos kaolinmeddőre különös kisváros épült: ódon faépületekkel és romokkal, felfeslő, kopott falfestékkel, kocsmával és fodrászattal, vöröskeresztes pótkocsival, vasútállomással, hatalmas szeméthalmokkal, a homlokzatok pedig egy jókora sárgásfehér teret zárnak közre. Minden egyszerre patinás és némiképp félelmetes, annyira hitelesen koptatottak az épületek, hogy szinte hallani, amint rág az idő vasfoga. Mintha egy megkövült város bújt volna elő a kaolinból, s hogy mégsem a borzadály lesz úrrá a látogatón, csak azoknak a munkásoknak köszönhető, akik éppen az utolsó simításokat végzik. Jelenlétük figyelmeztet: ez egyelőre csak díszlet. Az alélt mûváros a filmvásznon kel majd életre.
Ami rejtve marad
Egy gyártás alatt álló, nemzetközi koprodukcióban készülő filmről nem tudni túl sokat, a forgatási helyszínek zártak. A szereposztás parádés, a forgatókönyv esetenként naponta többször is változhat, Az érsek látogatását most nyáron mintegy két hónapig forgatják Hargitafürdőn, Kommandón csak pár napig dolgoztak a filmesek. Bogdanski Dolinát tavaly szeptember és december között építették fel, a télen már filmeztek is. Hallani olyan véleményt, miszerint magyar filmben ,,ilyen díszlet az Egri csillagok készítése óta nem volt?. Előzetesen több száz oldalas, minden épületrészletet tartalmazó terv készült a kisvárosról, s később nem csak építeni, hanem ,,patinázni? is kellett, ez ,,vérprofi? mûvészek hosszadalmas munkája volt. Egy rom létrehozásához például először megtervezték a teljes házat, s később azt csonkolták úgy, hogy életszerû legyen a maradvány.
A filmkészítés folyamatában számos székelyföldi dolgozik, többek között építőipari vállalkozó, látványtervező, statiszta (csak Kommandón mintegy negyven helybéli mûködött közre). A filmforgatást verítékes szervezés előzi meg, hiszen nem könnyû levezényelni egy hatalmas stáb (Kommandón mintegy másfél százan dolgoztak) munkáját. Mindez a filmvásznon nem látszik, de a szakma ismerői tudják: kemény dió az összhang megteremtése.
A regény
A film forgatókönyve a Magyarországon alkotó író, Bodor Ádám Az érsek látogatása címû regénye (Magvető Kiadó, Budapest, 1999) alapján készült. A szerző Legeza Ilona internetes könyvismertetője szerint ,,a kortárs magyar irodalom egyik legmarkánsabb alakja, akinek prózája a klasszikus hagyományokat és a modern törekvéseket egyaránt közvetíti. Az érsek látogatása címû regénye, a Sinistra körzethez hasonlóan, a formailag rövidebb prózai írások foglalata. Az idő itt egyetlen eljövendő eseményhez, az érsek látogatásához viszonyítható. Bár prózájának kiinduló- és zárópontja a kelet-közép-európai diktatúra, ennek ábrázolásához gazdag természeti pannó szolgál hátterül.?
A cselekmény kiindulópontja: Gábriel Ventuza a trianoni határmódosítás következményeit elszenvedő Bogdanski Dolinára utazik, hogy magával vigye embercsempész apja földi maradványait, eközben a városka egy érsek látogatására vár, ám az egyházi méltóság sohasem érkezik meg, mielőtt fekete sínautójával befutna a vasútállomásra, felrobbantják a várva várt vendéget. Közben Gábriel kénytelen belekóstolni a nyomott dolinai életformába? Onagy Zoltán azt írja a terasz.hu portálon Az érsek látogatásáról, hogy az ,,a megszûnt remény? regénye: ,,rezignáció, szkepticizmus, távolságtartás, folyamatos veszélyérzet?. ,,Abszurd drámába illő, groteszk figurák jelennek meg ?az emberi természet jóra való hajlama? nélkül? - sommáz recenziójában Olasz Sándor, megjegyezve, hogy ,,e szokatlan regény talán az eddigi kétkedőket is meggyőzi: nemcsak visszatekintő, hanem írásmódját illetően radikálisan újító alkotással van dolgunk.?
A film
A produkcióról néhány információ a Honeymood Films honlapján olvasható. A szinopszisban (a regény filmgyártáshoz készített összefoglalójában) található cselekményfonal szerint ,,Bogdanski Dolina távoli kisváros, poros fészek valahol a Keleti-Kárpátok egyik eldugott zugában. A táj, a természet elbûvölő, közben az emberi környezet egyre kopottabb, vigasztalanabb. Bogdanski Dolina valamikor jobb napokat láthatott, de most minden a pusztulás, a szegénység jegyeit viseli. Határában hatalmas szemétlerakó mûködik, ebből él a település.?
Gábriel Ventuza olaszországi gyógynövénytermesztőként jön keletre. Az interneten olvasható rendezői koncepció szerint ,,olyan világba érkezik, ami ugyan túl van már a rendszerváltáson, de az emberek lelkében, torzulásaiban még mûködnek a ?diktatúrában élés? reflexei. A társadalmi és politikai rendszer kiismerhetetlen. Hatalmukat átmentő egykori káderek (volt hegyivadászok, jelenlegi álpapok) és a maffiával összefonódott egykori és leendő hatalmasok tartják kézben a közigazgatást. Mint például ma Fehéroroszországban, Ukrajnában, Albániában, Moldáviában stb. Ettől az évtizedek alatt a csontjainkba ivódott mentalitástól a régió sikeres, nyugatiasodó országai (köztük Magyarország) sem tudtak még megszabadulni. Ezért aktuális és fontos ennek az ábrázolása a volt szocialista régióban - a jótékony amnézia ellen -, de fontos problémafelvetés ez a Nyugat számára is, hiszen velünk együtt ezek a kondíciók is mennek az EU-ba, ami kiszámíthatatlan konfliktusokat eredményezhet. Gábriel Ventuza útja így Nyugat- és Kelet-Európa, a szabadság és a diktatúra lehetőségének találkozása.?
Bogdanski Dolina bennünk van
Kamondi Zoltán Az alkimista és a szûz címû film (1999) apropóján, egy korábbi interjúban azt mondta: ,,Az a film, amiben én hiszek, a képekkel kommunikál, és a képekkel vált ki érzelmeket. S a szó vagy a dramaturgia csak arra jó, hogy árnyalja, segítse ezt a képi beszédet. Kell egy áttekinthető, könnyen átélhető és egy nagyon egyszerû cselekményszál, ami a legközhelyesebb dramaturgia szerint mûködik, s ami végig tud vezetni bárkit, bármilyen kulturáltságú nézőt a flimen. S azt szeretném, hogy amit én mögé teszek, az szinte rejtve legyen ott.? Az érsek látogatásának stílusáról, filmnyelvéről pedig azt írja: ,,Realista módon meséljük el a történetet, ugyanakkor a lényegi történés a lélek mélyén játszódik. Tehát a filmnek valóságosnak, hihetőnek és hitelesnek kell lennie, viszont állandóan éreztetni kell a nézővel, hogy egy belső világot lát, hiszen a film az emberi természetet akarja bemutatni. Bogdanski Dolina bennünk van, vagyis belső vízióként jelenik meg a város. Ezért építjük föl díszletként az egészet, ráadásul egy ?költői? tájba, egy sárgásfehér sivatagszerû kaolinmezőre, amit a Kárpátok fenyvesekkel borított bércei vesznek körül.?
Kamondi Zoltán új filmjéből egyelőre csak annyi ,,látszik? - Hargitafürdőn és Kommandón egyaránt -, milyen belső vízióhoz kell illeszkednie a díszletnek, a környezetnek. Visszakanyarodva Onagy Zoltán recenziójához (,,Az érsek látogatásának története arra a - Közép-Európában honos - reményre épül, hogy minden bejelentve érkező érsek a mi reménycsillagunk. Nem kérdés, jó érsek, rossz érsek, csak érsek legyen, ez éltet bennünket?): ígéretes film készül itt, a közvetlen szomszédságunkban. Várjuk a produkció bemutatóját, nem csak azért, mert itt forgatják, hanem azért is, mert némiképp mintha mi magunk is az érsek látogatására rendezkedtünk volna be.
Várunk.
Mózes László