Háromszéki egyetemi hallgatói invázióKözelkép: Zsúfolt házas nyilvános filmes-fotós vizsga Kolozsváron

2005. július 20., szerda, Archívum 2003–2007

Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem fotómûvészeti, filmmûvészeti, média szakos hallgatói számára szervezett nyilvános vizsgára Budapesten, a Dunatáj filmmûhelyében hívták fel a figyelmemet. Dr. Buglya Sándor, az EMTE budapesti vendégtanára, a Dunatáj vezetője azt a figyelemre méltó érdekességet is említette, hogy a filmmûvészeti és média szakon imponálóan sok a sepsiszentgyörgyi - általában háromszéki - jelentkező. A városok lélekszámára való tekintet nélkül is a tőlünk érkezők vannak többségben. Számunkra nem lehet közömbös, hogy kik ezek a fiatalok, és mi történik velük majd, amikor két év múltán alkotómûvészként megszerzik a filmmûvészeti szak oklevelét.
A budapesti meghívás után dr. Szilágyi Pál rektor és dr. Pethő Ágnes tanszékvezető tanár meghívólevele is megérkezett, de nem csak az udvariassági és illendőségi meggondolások, hanem a kíváncsiság is a kolozsvári út vállalására késztetett, ahol Bocskai István óvári alatti szülőházában, a Sapientia-székházban a meglepetések egész sora várt a zsúfolt házas nyilvános egyetemi vizsgán. Először is: láthatóan nagy érdeklődés tapasztalható a fotó, film és média szakos hallgatók ,,részeredményei? iránt is - I. és II. évesek vizsgájáról van szó -, másodszor pedig a kezdő filmesek, fotósok vizsgán bemutatott mûhelymunkáinak színvonala, ötletgazdagsága és mûvészi hitele.
A vizsga alkalmával Buglya Sándorral és a háromszéki hallgatókkal beszélgettem, majd interjút készítettem Kató Béla püspökhelyettessel, a Sapientia Alapítvány Kuratóriumának elnökével. Ez az alapítvány mûködteti ugyanis az Erdélyi Magyar Tudományegyetemet.
Buglya Sándor: Ódzkodni a sekélyes megoldásoktól
- Kedves Sándor, mi a te kolozsvári, marosvásárhelyi ténykedésednek a pedagógiai krédója?
- A pedagógiának az alapja az, hogy nagyon hosszú gyakorlat áll mögötte. Az én esetemben több évtizedes ez a gyakorlat. Amatőr filmesként kezdtem, főiskolát végezve operatőr-rendezőként, stúdióvezető-helyettesként, majd producerként mindig azzal foglalkoztam, hogy filmeket készítek, nézem a másokét, próbálok alakítani, segíteni. Volt olyan huszonegy év az életemben, hogy az UNESCO egyik film- és televíziós bizottságában, illetve az amatőr szekció elnökségének a tagjaként rá voltam kényszerítve, hogy évenként százával nézzem meg az alkotásokat. Ez olyan iskolát jelent, amit az ember, ha fizetésért végezne, akkor nem mûködne, egyszerûen belefáradna.
- Miben különbözik a kolozsvári Sapientia mûhely az általad ismert többitől?
- Az intenzitásában. Amit itt tanítunk, az nem mûvészettanítás. Egyik oldalon egy szakma legszürkébb, legegyszerûbb fogásait próbáljuk megtanítani. A kollégákat is úgy választottuk ki - és ez a továbbiakban így mûködik -, hogy szakmai alázatot és szakmai tisztességet tanítsunk. Hogyha ez megvan, és megvan hozzá egy szakmai tudásalap, akkor önfejlesztővé válik a dolog. Ha valaki a huszadik, a negyvenedik filmjét készíti, akkor is ugyanaz kell hogy legyen a hozzáállása, mint az elsőnél, mert különben nem becsüli eléggé a témát.
- Ez az önmegvalósítást is ösztönzi?
- Mi úgy adjuk meg az abszolút szabadságot a hallgatóknak, hogy lemegyünk a sejtekig, a molekulákig. Olyan apró részletekben kérjük a feladatot, amennyire ez lehetséges. Például csak felső gépállásból lehet dolgozni. Ez az egyik feladat ma. Nem lehet hangot hallani. Nem lehet vágni. Azt tapasztaltam, hogy ha beszûkítjük a lehetőségeket, akkor nyílik meg a kreativitás. Ez már az első, másodév során is gyönyörûen látszik. Ez ellen a hallgatók nagyon berzenkednek, tiltakoznak, haragszanak? De miután túl vannak a kínokon, rájönnek, hogy ez a fogcsikorgatva beszûkített megoldás hozza ki belőlük a kreativitást.
- Mi történik ezekkel a fiatalokkal, miután két év múlva megkapják a főiskolai végzettségről a bizonyítványt?
- Azt hiszem, hogy a helyzetük nem olyan rózsás, mert elhelyezkedési lehetőséget az egyetem nem tud felkínálni. Viszont, ha elég ügyesek, akkor majd kapnak rajtuk.
- Ez a század ,,vizuálisabb? lesz az előbbinél is. A digitális képrögzítés és mûsor- meg filmalkotás behatol mindenhová. A sáv szélesedik?
- Olyan őrület történt éppen a mi életünkben, hogy ebben az új helyzetben egy lassúbb folyású, finomabb esztétikumú informálódásból átkerültünk egy villódzó, túltelített, túlinformált, színekben, ritmusban tobzódó pluralitásba és egy szörnyen sekélyes tartalmi megoldásba, amelyet a kereskedelmi televíziók kínálnak. Mi igazából ettől akarjuk őket megóvni.
- Ha az itt látottakról hangulati benyomást akarnék rögzíteni, akkor a képi megjelenítésben egy leromlott, züllött, látványként is tönkrement urbánus környezet a meghatározó elem. Ebből buggyan elő az igény, hogy ezen változtatni kellene. Az itt látott filmes kísérletekben sokat esik az eső, mocskos, olajfoltos, ázott vakolatú minden. Rossz lábbeli, rossz arcok, a pocsolyában tapicskoló emberek.
- Én is érzem ezt. Marosvásárhelyen kommunikáció szakos hallgatókat tanítok, és az órán nagyon keményen faggattak arról, hogy a magyarországi média nem ad hiteles képet Erdélyről. ,,Nálunk csak sár van, lerohadt vakolat, szegénység, rossz utak stb.? Akkor én visszakérdeztem: mondjátok meg akkor, mit kellene mutatni? Mutassuk meg, hogy a McDonaldsban tisztaság van, és azt, hogyan eszik a hamburgert? Vagy mutassuk meg, hogy mobiltelefonnal beszélgetnek az emberek? ,,Nem, nem?? Mutassunk meg egy koncertet, hogy milyen klasszul mûködnek itt a dolgok? Végül mindenre azt mondták, hogy: ,,ne, ne!? Hát akkor mit mutassunk?
Nem a sarat mutatja valaki, ha az ott élő ember lelkéről vagy az esélyeiről beszél. A sár az maga a látvány. Mutatvány. Pont kifogtunk egy olyan gyakorló hetet, hogy végig esett az eső. De itt a hallgatók például az Eső címû etûdben megfogták az eső hangulatát. Olyan gyönyörû: sétál két osztálytárs a sötét, félhomályos, perspektivikusan látszó utcában? Mi azt a kivezető utat próbáljuk mindenben megtalálni, ami néha esztétikai és néha éppen az embert fölfedező élményt nyújt. Én remeknek tartom azt a kisgyereket, aki Kató Zsolt filmjében hangszert választ magának. Egyszerûen zseniális. Vagy az a kislány, aki elmondja, hogy milyen választási lehetőségek vannak. Ezek a dolgok sokkal mélyebbre mutatnak, mint amit az ember az első rétegben lát.
Kató Béla: Továbbadni a bennünk rejlő értékeket
- Miért van szükség egy ilyen nyilvános záróvizsgára az egyetemen?
- Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem, ahogy elindult, azt a feladatot tûzte maga elé, hogy a bennünk lévő értékeket, s amelyeket mi képviselünk, tanítani és továbbadni lehessen. Ez a záróvizsga sem egy szokásos egyetemi vizsga. A mai világban sok a teszt és a személytelen vizsgáztatás. A tanárokkal, diákokkal, meghívottakkal szeretnők kiértékelni azt, ami itt történik.
- Mintha a most bemutatott filmrészletekben túltengenének a gondok?
- Induló egyetemnél sok a gond. A fiatalok nagy része azonban megtalálta itt a helyét, és nagyon aktív munkát végez. Hisszük azt, hogy nagyon sok olyan munkatárs fog kikerülni, aki megfelelő előképzéssel rendelkezik. Ha ez az egyetemi képzés a tehetségre ráadódik, akkor nagyon színvonalas produkciók kerülhetnek majd a nézők elé.
- Úgy látom, hogy inkább Budapest vonzatú az itteni filmes munka?
- Ebben az első fázisban nagyon nehéz tanári kart összehozni, s főleg az, hogy olyanok legyenek, akik magyar nyelven is tudnak oktatni, és a magyar képkultúra jó ismerői. A hazai magyar médiákban szereplő tehetséges szakemberek munkáját is igénybe vesszük.
Fontos az is, hogy a magyar médiákban szereplő szakemberek eljöjjenek ide. Ez az a plusz, amit a Sapientia adni tud, s amelyet más egyetemek nem tudnak biztosítani. A legjobbakat lehet ide, Erdélybe összegyûjteni. Nem csak a hazaiakat, hanem a magyar kultúra területéről bárhonnan. Fontos az, hogy ezek az emberek elhozzák tudásukat ide, és azt átadják.
- Kik vannak jelen a diákokon és oktatókon kívül?
- Sok-sok meghívót küldtek szét a hazai médiamûhelyekbe. Újságokhoz, médiaszakemberekhez. Még nincs állásbörze. Az első felvételizők két év múlva végeznek. Viszont szeretnők, ha már most megismernék a munkát, azt, hogy itt komoly oktatás és képzés folyik. Fontos lenne, hogy a hallgatók már most tudják, hogy valahol valakik számítanak rájuk, és nem kell innen elmenniük, megtalálják a helyüket.
- Gondokat említettél? úgy látom, hogy ezek a fiatalok jól látják a társadalmi gondokat.
- Ha valaki ebben az országban tanul, nem szakadhat el az itteni problémáktól. Ha a világ másik sarkában tanul, akkor ezt megteheti. A médiában dolgozóknak különösen rajta kell tartaniuk a társadalom pulzusán a kezüket. Ezek a fiatalok abban, hogy akár az egyetemépítésben is látják a gondokat, akár a hazai magyarságnak a küzdelmeit is látják, de az elmaradottságot, a középszerûséget is látják. Ha ezt látják, akkor szeretnének ebből kiemelkedni.
- Kolozsvár képi bemutatásában, életdarabkák megjelenítésében sok az eső, az omló vakolat, sok a romlás képi megjelenítése. Ez az épület, amelyben ez a vizsga zajlik, tulajdonképpen a kontrasztja annak a környezetnek, amelyből ez a formai és tartalmi szépség kinőtt.
- Pont azáltal, hogy a kultúra egy darabját birtokba vehettük?, s ha ehhez kellő támogatást gyûjtünk és kapunk, akkor felmutathatjuk azt, hogy a ránk bízott javakat meg tudjuk őrizni, ki tudjuk javítani, és érdemes élni ebben a térben. Látjuk, hogy mi minden tönkrement, lezüllött, átváltozott körülöttünk. Ilyen miliőben dolgozni, tanulni tulajdonképpen biztató is, jelzés is, hogy nem minden a romlás útján megy, hanem van reménység.
Bocskai István szülőházában tanulni nem közömbös dolog. Több mindent tanulhatunk ebben az épületben. Itt van a központja az Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek.
- Milyen területi súlypontozású az egyetem? Mik az arányok Kolozsvár, Marosvásárhely és Csíkszereda között?
- Ez a költségvetési megosztásban is fontos tényező. Középtávon Nagyvárad 30, Marosvásárhely 30, Csíkszereda 30 és Kolozsvár 10 százalékot kap. Ez azt is jelenti, hogy a központi hivatal itt van ugyan - a rektorátus, a kuratórium, a kutatási programok intézete -, de itt az egyetemi karokat nem akarjuk túl nagyra fejleszteni. Van Bolyai Egyetem is. Van tehát egy másik magyar egyetem. Most kezdjük el a kolozsvári campus építését. A tervek készen vannak, jövő évben kezdődik az építés. A vásárhelyi építését befejeztük, ott további építkezés nem történik. Nagyváradon tovább folyik a bővítés. Csíkszeredában könyvtár épül, valamint a csíksomlyói árvaháznak az átalakítása. A Csíki Magánjavak visszakapta a kegytemplom mögötti épületcsoportot, s ezt ötven évre átadta a Sapientia egyetemnek. Ezt kellene most rendbe rakni.
Tavaly nagyon nehéz esztendőnk volt, hiszen váratlanul, bejelentés nélkül a korábban megígért pénzből a magyar kormány nagy összeget tartott vissza. Az ígéretek szerint ebben az évben a kétmilliárd forintot megkapjuk. Igaz, hogy általában nyugtával kell dicsérni a napot. Ha ez nem történik meg az idén, akkor nagy gondok lesznek. A tavalyi szûk esztendőt az idén kellene pótolni, és a jövő évre támogatásnövekedés nélkül megállhat az egyetem fejlődése. Az egyetemre szánt összegből a beruházásokra is kell fordítanunk. Ezt az akkreditációs törvény is szabályozza. Nagyon fontosnak tartjuk ezt az egyetemi fejlesztést, hisz a más egyetemek százéves előnyben vannak hozzánk képest.
Kérdezett: Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép