
Május második felében, június elején négy kézdivásárhelyi fiatal - Orbán István, Pálházi Róbert, Gál László és Zsögön Antal -, a KSE hegymászó- és barlangászszakosztályának tagjai huszonegy nap alatt 2300 kilométert tettek meg két keréken Rodostóig és onnan haza. A csapat ötödik tagja, Makkai Olivér időközben katonai behívót kapott, ezért ő itthon maradt. Orbán Istvánt kértük meg, hogy számoljon be úti élményeikről és újabb terveikről.
- Mi előzte meg a törökországi utat?
- A barátaimmal már régóta szerettünk volna hosszabb túrára elmenni. Először Portugália vagy Spanyolország jött szóba, de lebeszéltek, hogy túl drága arrafelé az élet, inkább Keletet javasolták. Utunkat több, rövidebb-hosszabb túra előzte meg, hiszen miután eldöntöttük úti célunkat, tudatosan készültünk a törökországi útra, szakirodalmat olvastunk, és pár török szót is megtanultunk.
- Minden tartalék pénzünket összedobtuk, és hozzáfogtunk a kerékpárok rendbetételéhez, majd elindultunk támogatókat keresni. Szerencsénkre sokan felkarolták ötletünket, és önzetlenül segítettek. Legfőbb támogatónk István András és fia, István Zoltán.
- Milyen volt ,,a nagy út??
- Élményekkel teli, viszontagságos utat tettünk meg. Első nap már eltévedtünk, Zágonból Bárkány felé mentünk az erdőn keresztül, de nem láttunk falutáblát, így más irányba tértünk, de hamar rájöttünk, hogy rossz úton haladunk, és visszafordultunk. A tengerpartra gond nélkül leértünk, de ott már földcsuszamlások voltak, nehezebben haladtunk. Sátrat, hálózsákokat és ruhanemût vittünk magunkkal. Ott vertünk sátrat, ahol megesteledtünk, de igyekeztünk a településektől távolabb verni sátrat. Naponta átlagban 110 kilométert tettünk meg.
- Mennyi idő alatt értek Rodostóba?
- Kereken tíz nap alatt. Mielőtt beértünk volna Rodostóba, egész éjszaka vert az eső, egy kukoricásban töltöttük az éjszakát. A Rákóczi-múzeumot aránylag könnyen megtaláltuk, mivel a törökök nagyon barátságosan fogadtak, segítőkészek voltak. Minket testvérnépnek tekintenek. Nagyon tetszett nekik, hogy egy-két szó erejéig törökül szólítottuk meg őket. Rodostóban három napot töltöttünk, s Beder Tibor jóvoltából egy iskolában szállásoltak el. A múzeumigazgatót törökül köszöntöttük, mire ő megszólalt magyarul, és megkérdezte, hogy Erdélyből érkeztünk-e. Átadtunk neki egy-egy kopjafát és Kézdivásárhely címerét. Rodostóból nem kerékpáron, hanem autóbuszon utaztunk Isztambulba, mivel őrültség lett volna két karikán bolyongani a tizennégymillió lakosú Isztambulban, ahol amúgy sem láttunk biciklizőket. Miután visszamentünk Rodostóba, Vali Kabul múzeumigazgató elkalauzolt a városban, megmutatta a nevezetességeket, a régi mecseteket, a múzeumokat, a jelentősebb épületeket. Rodostóból lekarikáztunk a Dardanellákhoz, onnan hajóval Kis-Ázsiában kötöttünk ki, ahol az egykori Tróját látogattuk meg. A Balkán-hegységen keresztül érkeztünk vissza Romániába. Jóleső érzés volt, hogy hazaérkezésünk napján a város és a KSE vezetősége fogadott, és a Bujdosó vendéglőben vacsorával várt.
- Újabb tervek, célkitûzesek?
- Még nem körvonalazódott a következő úti cél, vannak távlati terveink, újabb és hosszabb útra készülünk, de erről még korai lenne nyilatkozni.
Kérdezett: Iochom István
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.