
A közös imának hatalmas lélekröptető ereje van. Bizony, leborultak Eger védői 1552 kora őszén, úgy fohászkodtak Istenükhöz életért, várért és városért, hazáért. Erőt ad a közös fohász az egyénnek is, és valamelyes biztonságérzést is, hogy lám, ha ennyien vagyunk és ugyanazért imádkozunk, nem fordulhat el az Úr meg a sors tőlünk egészen.
Székelykeresztúr fölött Jézuskiáltónak nevezik azt a hegyet, ahová a tatárok elől fölhúzódott a nép, egyetlen vénember maradt vala az akkor községnyi településen, mondván, hogy valakinek fogadni kell a tatárt az élet nevében is. Amikor a hegyről meglátták a porfelhőben a sereget, ahogy vágtáztak a mezőben, egyszerre leborultak a földre, és a pap intésére egyszerre kiáltották: Jézus! Jézus!
És mit adott Isten! A tatársereg elfordult a falu felől, s nekiiramodott a Nyikó mentének, Keresztúr épen maradt. Azóta Jézuskiáltó a neve a hegynek, és a városka népe nem felejt.
A közös imának hatalma van.
Ám amikor egyedül fogja imára kinn, a hatalmas mezőben kezeit az embernek fia, leánya, ott, ahol a pacsirtákon kívül legfennebb a mezei gyíkok ha meghallják, akkor a lélek a hatalmas ég s a mező megbabonázottja, s a szabadságé, a repülésé. Még az is meglehet, hogy olyankor bátrabb a szó, a fohász, és az ember nem röstelli megtoldani a sorokat a maga esendő, egyedi kérelmével, szûkebb esengésû magánkérelemmel.
Kézdiszentléleken a határban ballagtam, megálltunk fél órára a kocsival, körülnéztünk, akkor láttuk meg az egyedül kapálgató székely öregasszonyt. A hegyek aljában a májusi nagy fényességben a falvak fehér tornyai. Mintha a szántóföldet őriznék, s figyelnék a termő teret, nehogy ellenség vágtázzon azon.
Az öregasszony kapálgatott, s mi elhallgattunk, ahogy elért az énekszó. Hajoltában, egy-egy fölösleges kukoricaszárat kitépve, hogy megélhessen a másik, énekelte csak úgy maga elé:
Magyarországról, édes hazánkról,
ne feledkezzél meg
szegény magyarokról.
Boldogasszony anyánk, egyetlen patrónánk most biztosan meghallotta a szólóéneket, és elszorult neki is a torka erősen.
A mama, a nagyanyó nem azt mondta: Erdélyországról, édes hazánkról? nem, ő Magyarországot mondotta, úgy, ahogy az benne vagyon az énekben is, templomban vagy a kapálóban. Mert változhatnak idők és határok, a fohász az egyenest az egekbe menendő, pontosan megcímezve a Nagyasszonynak, s a feladó is változatlan: magyar földről, Magyarországért s magyar nemzetért vagyon a kérelem, magyar lélek kérelmeként.
Az asszony nem kenyeret, nagy termést kért, azt sem, hogy a jégeső elkerülje a határt lehetőleg. Mondta az énekes sorokat, lépegetve egy-egy araszt eléfelé a sorok között. Nem térdelve imához, hanem meghajolva, hajlongva a nagy dologidőben.
Nem azt kérte, hogy Istenkém, segéld meg az onokámat a városban, egészséget se ezúttal az embernek s magának. Itt Magyarország van az ég felé fennforgóban, úgy, ahogy van, és nincs szó a gyászos december 5-i anyaországi szavazásról és kettős állampolgárságról, amelyet tőlük megtagadott az Anyaország mostoha vezérkara.
Ki beszél itt e nénén kívül magyar nemzetről? Ki merészel?
Az énekes szó egyenest az égbe menendő, nincs annak híja, nincs ott csalafintaság, mert egy az Isten, s egy bizony a nép is, légyen az emitt vagy másutt, de magyar.
Kinek van itt joga másoktól kérni bocsánatot? Kik ugatnak emitt s amott nemzetről és jogról, és kinek van erkölcsi joga gyónáshoz hullani, mint a tisztáknak, a vétleneknek?
Tovább nem léptünk álltunkból, szótlanul s a nagy mezőben lábujjhegyen vissza a kocsihoz. Zsolt még intett, ahogy beóvatoskodtunk a kocsiba: ne csapd bé az ajtót, jó-e?
Csöndben maradtunk.
Czegő Zoltán
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.