A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor legfontosabb témája az autonómia volt. A sajtóközleményekből és kommentárokból egyértelmûen kiderül az a ránk nézvést sajnálatos és elszomorító tény, hogy a nagy számban felvonultatott, nagy elméleti és gyakorlati tapasztalatú nyugati autonómiaszakértők kivételével, mi, akik, a magunk módján az autonómiát akarjuk, szánalmas képet festünk magunkról.
Politikusaink közül van, aki mértéktelen eredetieskedésében addig ragadtatja magát, hogy az Aland-szigetek autonómiája kapcsán olyan képet fest egy virtuális székelyföldi autonómiáról, amit, ha a köztünk élő románság komolyan venne, ijedtében még Besszarábiából is arrébb költözne. ,,Hivatalosan csak a magyar oktatást támogatnák - olvasom -, román intézmények csak magániskolaként mûködnének, és a magyar gyermekeknek nem lenne kötelező a román nyelv tanulása. Területvásárlási, vállalkozási, választási jogot csak az nyerne, aki megkapná a letelepedési jogot, ehhez azonban legalább öt évig itt kellene élnie, és beszélnie kellene magyarul.?
Nem folytatom, mert másik politikusunk a másik végletről azt fejtegeti, hogy Székelyföld esetében nem lenne szerencsés az etnikai alapú autonómia, hisz jelentős arányban élnek itt más nemzetiségûek.
Két véleményre - a románság nem kap, illetve a magyarok sem kaphatnak semmit, mert nem lesz etnikai alapú autonómia - s erre a kétpillérû építményre az autonómia sátorfedelét a harmadik helyezi el, aki azt fejtegeti, hogy ,,a magyarság autonómiát akar, de nem világos, hogyan érheti ezt el, milyen eszköztárra van szüksége, milyen előnyöket hordoz az önrendelkezés.?
Ezzel is úgy vagyunk, mint a magyarhoni politikus-politológusokkal, akik a múlt évi decemberi fekete vasárnap igen-jét és nem-jét nem tudták értelmezni, és máig tartóan győzködnek bennünket arról, a hiba ott volt, hogy a választók nem tudták, mit jelent az igen, és mit jelent a nem?
Az autonómiázó szócséplésnek az elfecsérelt tizenöt esztendeje alatt eddig az volt a ,,fő? kérdés, hogy ki mondta ki először az autonómia szót, hol mondta ki?, miért mondta ki?, azaz ki volt az első akarók között is a legelső, aki akarva akarta? Aztán következett az, hogy kinek a javaslatai tökéletesebbek, világrengetőbbek, modernebbek, posztmodernebbek, európai normákhoz igazítottabbak stb.
Ezt koronázza meg - illetve szarvazza fel -, mint megcsalt élettársát a politika rimája, hogy mi nem akarunk etnikai autonómiát, a románokat sem akarjuk, de a legfontosabb-pontosabb megállapítás, hogy azt sem tudjuk, mit akarunk. Ez legalább igaz. Illetve ez sem, mert nem mondjuk ki, hogy önmagunk politikusi megvalósítását akarjuk, minden áron és tûzzel-vassal. Egyebet semmit.
A megyénkben is megforduló nyugati autonómiaszakértők egyike mondta: ,,Az egy dolog, hogy itt emberek beszélnek autonómiáról, a valóságban a mögöttük lévő bázis nem tudja, mit kell ez alatt értenie. Nem tudják azt az emberek, hogy területi autonómia vagy regionális önkormányzat az egy és ugyanaz. Akik ide látogattunk, mindnyájan meggyőződéses hívei vagyunk annak, hogy minden egyes térségnek, ahol regionális önkormányzat megvalósítható, azt az Európai Unió keretein belül, a lehetőséghez képest meg kell valósítani.?
,,Ha ez a lakosság, aki ezen a földön él, a magyarok, a székelyek mellett a románok is úgy látják, hogy az ő jövőjüket egy régiónak az önkormányzatisága jobban tudja biztosítani, több kulturális, anyagi előnyt jelent számukra, a környezet megóvásának védelmére több lehetőségük van, akkor igenis, meg lehet oldani. De ezt nem lehet megvalósítani sem a helyi románok, sem pedig a többségi nép ellenében, az autonómiát csak velük együtt lehet létrehozni? - mondta a másik, Nyugaton élő politikus.
Szándékosan és eligazítás végett emelünk ki két ízben is két passzust Nagy Zsuzsa sepsiillyefalvi interjújából.
Miheztartás végett.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.