Nyár derekán, amikor a nagy világversenyek szinte egymást érik, amikor a sportjátékok hívei lázasan készülődnek a nagy őszi rajtra - mármint a szorgalmasabbak, és azok, akik tudják, mit akarnak -, marad időnk bőven, hogy a jó hírek utáni lelkesedésünk közepette elcsodálkozzunk az égen gomolygó, majd sebesen tovatûnő - mintha versenyre kelnének, s mi szeretjük a versenyt - felhőkön, hogy aztán a be-bepottyanó hírekből megállapítsuk, ezen az ifjúsági, junior vagy utánpótlás-korosztályú világ- vagy Európa-bajnokságsorozaton nemigen jeleskedtek Kovászna megye, ezen belül Sepsiszentgyörgy sportolói, pedig az idény elején igen-igen optimistán fogalmaztak szakembereink, sportvezetőink, és nem is egyszer. Most aztán mondhatják azt, mi mást tehetnének, ha hitelüket meg akarják őrizni, hogy ,,ej, ha ott lettek volna, biztos éremszerzők?? Mondhatják, mert ez ellenőrizhetetlen, az e fél mondatba gyömöszölt, vélt igazság sohasem lesz megcáfolható és bizonyítható? A sors fintora, hogy azok, akik mélyen hallgattak, a nyár folyamán bizonyítottak, megszerezték a megye első érmeit az Európa-bajnokságok idei sorozatán. Ha nem csurran, cseppen - szokták mondogatni az öregek. De fogalmazhatnánk úgy is, mint a kínaiak: jobb egyszer látni az érmeket, mint százszor hallani róluk.
Közben zajlik az élet. Na nem a sportvezetés jóvoltából, hanem a tenni vágyó sportbarátoknak köszönhetően. A lelkesedés feldobja az embereket, s mindjárt az első versenyüket készek akár bajnoki rangra emelni, még akkor is, ha nincs az országos sportügynökség előírásainak megfelelően bejegyzett szakosztályuk, nincs megyei szövetségük? De mit számít ez, a lényeg az, hogy mozogjanak az emberek, ki-ki a maga kedvenc sportjának hódolhasson, ha ideje megengedi, ha kedve tartja. Legyen az illető dálnoki, barátosi, nagybaconi, csernátoni? Abban reménykedünk, hogy az első lépést újabbak követik, s a nálunk még gyerekcipőben vagy éppen mezítláb járó sportágak meghonosodnak, népszerûekké válnak, az elismerés rangjára emelkednek, s korifeusaik majd elmondhatják, érmet, érmeket várunk ezen a világ- vagy Európa-bajnokságon.
Bárcsak hasonlóan gondolkodnának sportjátékaink hívei, szakemberei is. Mondjuk, például labdarúgócsapataink, mert bizony rég, nagyon rég volt az, amikor valamelyik korosztály válogatottjának szövetségi kapitánya felfigyelt valamelyik Kovászna megyei játékosra, s az honorálni is tudta a megelőlegezett bizalmat, figyelmet. Továbbmehetnénk, s említhetnők a kosár-, illetve a kézilabdát is. Itt is, ott is megtorpanás észlelhető. Mi van, nem dolgoznak az edzők, a sportolók? - kérdezheti bárki. De dolgoznak - felelhetünk határozottan -, csak éppen valamiért nem jön össze az a fránya címeres mez. Mert a felöltött mez a jó munka bizonyítványa, s nem a bővített kerettagság!
A szurkolótábor, a sportbarátok népes serege eredményeket vár! Mert az eredmények a sport velejárói. Mesélni, ígérgetni lehet, mondjuk, a sajtónak, egy választási kampányban a hallgatóságnak, de a mindennapok forgatagában - s ezt az igazságot jó nem elfelejteni - az eredmények igazolják a létjogosultságot!
(Nagymohai)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.