Nemzet-nemzetiség: Markó Béla és Tőkés László az erdélyi magyarságról

2005. július 26., kedd, Archívum 2003–2007

Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök jelenlétének is köszönhető, hogy múlt pénteken Tusnádon végre sikerült egy asztalhoz ültetni az erdélyi magyarság két kiemelkedő politikai személyiségét, Tőkés Lászlót és Markó Bélát. A régóta halogatott, de sokak által várt találkozó nyílt, őszinte, sokszor vádaskodásoktól sem mentes vita volt, és úgy tûnik, alapot teremtett a folytatásra. Egy demokratikus úton újjáalakított szervezetben vagy külön utakon, de egymással együttmûködve folytassa politizálását az erdélyi magyarság? Erre egybecsengő válasz egyelőre nem született, de a nyílt ellentétek, véleménykülönbségek dacára kialakult a közös álláspont: párbeszédre szükség van. Hogy kinek mekkora a felelőssége ennek megteremtésében, azt Orbán Viktor gyerekszoba-hasonlata példázza: Bármi történik, mindig a legnagyobb testvért sapkázzák meg, rajta kérik számon, még akkor is, ha ott sem volt. Markó válasza rövid: Megértettük!
A következőkben a péntek délelőtti Tőkés-Markó vita rövidített, szerkesztett változatát közöljük.
T?KÉS LÁSZLÓ: (?) Táborunknak fő vitája az összetartozás kérdése magyar-magyar, magyar-román viszonylatban. Tizenhat évi útkeresés után valóban összetartozunk-e? Értékekről lévén szó, mindenekelőtt arra a tisztességre utalnék, amelyről nyitónapunkon Emil Constantinescu volt elnök is beszélt, annak a reményének adva kifejezést: tisztességes románok és magyarok feladata: ne engedjék, hogy az etnikumok közti viszonyok stabilitását a volt titkosszolgálatok és a kommunista oligarchia, az ezekből kialakult maffia megbontsa. (?) Én nem tudom elképzelni a politikát erkölcsi dimenziók nélkül, és ennek értelmében a megvetett vagy elfelejtett hûséget emelném ki. Nemrégiben Borbély Imre Magyar alternatíva Erdélyben címû írását volt alkalmam újraolvasni, fölidézi gróf Széchenyi Istvánt: ,,Régi dolog, hogy az angol főképp a szegénységtől, a francia a nevetségessé válástól, a spanyol az ördögtől, az orosz a cártól fél, engem, aki szerencsétlen magyar vagyok, megkérdeztek, mitől aggódik leginkább a magyar. Hajlandó vagyok az egész nemzet nevében kiáltani, semmitől sem olyan rettenetes mértékben, mint az elfajzott, hûtlenné lett magyartól.? Igen, ilyen egyszerû ez az értékelvûség, hogyha tiszta erkölcsi szempontból közelítjük meg e kérdést. Ezt az értékelvûséget vizsgálom a következőkben romániai és romániai magyar viszonylatban, értelemszerûen főképp a posztkommunista uralkodó pártok viszonylatában, hiszen ők határozták meg az elmúlt tizenöt évünk alakulását, és magyar viszonylatban, elsősorban az RMDSZ viszonylatában, hiszen kezdettől fogva ő áll a magyarság élén. E két viszonylatban arról az erkölcsi, politikai válságról kívánok szólni, amely egész tizenöt évünket és jelenlegi politikai helyzetünket is jellemzi. (?) Az elmúlt szombaton rendhagyó és rendkívüli találkozót rendeztünk az erdélyi magyar közélet 35 jeles képviselőjének részvételével, akik pártállástól függetlenül eljöttek, és közös állásfoglalást fogadtunk el. Ennek első pontjában az áll: amennyiben idén ősszel valóban előrehozott választásokra kerülne sor, azok elsőrendû és legfontosabb országos tétje az 1989-ben elkezdődött rendszerváltoztatás folytatása és kiteljesítése. Egész társadalmunknak, ezen belül a romániai magyarságnak létérdeke a megbuktatott kommunista rendszer gyökeres felszámolása, a régi rezsim politikai erőinek végleges félreállítása és a rendszerváltás visszafordíthatatlanná tétele. A második pont magyar vonatkozású: a romániai magyar közképviselet monopóliumával rendelkező RMDSZ-nek a rendszerváltó erőkhöz fûződő viszonyát egyértelmûvé kell tennie, oly módon, hogy soha többé ne kerülhessen a rendszerváltást akadályozó erők oldalára. Az RMDSZ vezetőinek ez a súlyos politikai és identitásválsága mind országos, mind magyar szempontból rendkívül káros. Hol a helyünk? Kikkel szövetkezünk? Opportunista, konjunkturális alapú vagy értékelvû politikát folytasson-e a romániai magyarság? Milyen értékek mentén politizáljunk? (?) A napokban megütődéssel olvastam az egyik RMDSZ-alelnök (Borbély László - szerk. megj.) nyilatkozatát, aki legalább őszintén megmondja, hogy a cél szentesíti az eszközt, ő ezen elvet követi politikájában. Amúgy semmi bajom nincs ezzel a politikussal, de jellemző ez az elszólása vagy egyenesen kérkedése. ?89 felől, a Biblia felől, Európa felől, Temesvár felől, mint az RMDSZ volt tiszteletbeli elnöke, távol minden személyeskedés szándékától kérdezem én, hogy ilyen értékorientált politikára van-e szükségünk? A korrupció országában vagyunk, az igazságszolgáltatás válsága a kormány válságához vezetett, a politikai korrupcióról kevesen tudnak ékesebben szólni, mint éppen Emil Constantinescu, a tömeggyilkosságok eltussolása tart tizenöt éve, a marosvásárhelyi pogromot éppen most vették le megint napirendről Bukarestben, s akkor még nem szóltam a nacionalizmusról, a nemzeti kérdés politikai célokra való felhasználásáról, a kisebbségi kérdés ily alantas módon való kezeléséről. Olyan országban élünk, ahol ?90-ben megdöbbentünk az árvaházak állapotán, most pedig az árvíz a romániai helyzet pőre valóságára döbbentett rá. Így akarunk Európába menni? - tevődik fel a kérdés az értékelvû megközelítésből. A kérdést magyar vonatkozásban folytatom. Ehhez asszisztál az identitásválságban lévő RMDSZ, amikor az SZDP oldalán köt ki, amikor a két választási forduló között még ráerősít, és választási propagandát folytat a Szociáldemokrata Párt oldalán? Nicolae V?c?roiu akkoriban mondta, az egyetlen, amiben még hisz, az az SZDP és az RMDSZ szövetsége. Ugyanerre szövetségi elnökünk azt nyilatkozta: ,,a romániai magyarok többsége az SZDP-vel való együttmûködés mellett tör lándzsát?. Idézhetem idevágó módon az egyik legközismertebb szenátorunkat, az SZKT elnökét (Frunda György - szerk. megj.), aki azt mondta, ha pénzt akarunk, akkor a bankba kell betörnünk. Ez arra utal, hogy a kormányba kell belépni, ha azt akarjuk, hogy ebből hasznunk legyen. Ez a fajta gondolkodás számomra teljesen idegen, és némely esetben visszataszító. Mindenáron a kormányban? Mindenkivel szövetkezni? Megkövetem román barátainkat és testvéreinket amiatt, hogy Hargita és Kovászna megyében a legtöbben szavaztak N?stase államelnökjelöltre. Megkövetem B?sescu urat is emiatt. Én szégyelltem annak idején. Miért kárhoztatjuk a magyarországi szavazókat, amiért nemmel szavaztak december ötödikén, ha a mi magyarjaink, ráadásul a legjobb magyarjaink közé tartozó székelyek is képesek annyire elveszíteni politikai tájékozódásukat, hogy Iliescu pártjára, N?s­tase elnökségére szavazzanak?
Azt kérdeztem az előbb, hogy kinek az oldalán állunk, kivel szövetkezünk. (?) Szóba állunk N?steaséval, Hrebenciuckal, Iliescuval, de nem állunk szóba Szász Jenővel, Csapóval, Tőkéssel? A párbeszéd és az együttmûködés mûködik az SZDP irányában, ezzel szemben elzárkózást gyakorol pont egy magyar érdekvédelmi szövetség a magyar szervezetekkel szemben. Még nem szóltam az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsról, a Székely Nemzeti Tanácsról, amelyeket egyszerûen egységbontóknak bélyegeztek, lesajnáltak, kigúnyoltak, hogy ne beszéljünk a hatósági zaklatások szövevényes vonatkozásairól. A párbeszéd erkölcsi érték. Európa jövője szoros összefüggésben áll azzal, hogy sikerül-e megváltoztatni az emberi kapcsolatokat, hogy milyen módon találkoznak a különböző ideálok, hogy megvalósul-e az érdek nélküli párbeszéd. Azt szeretném, ha ez a párbeszédkultúra valósulna meg közöttünk. Ha egymássl nem értünk szót, akkor hogyan értenénk szót a románokkal vagy ráadásul a rosszindulatú, a nemzetgyûlölő románokkal, hogyan érthetnénk szót az európaiakkal? (?) Azt szeretném, ha lebomolnának a falak, és lehetővé válna az együttmûködés, a párbeszéd, de értsék meg, vannak, akikkel nem lehet együttmûködni. Végre egy olyan termékeny európai légkörnek kellene kialakulnia, amelyben szót tudunk érteni. Erről a helyről is javasolom, hogy ne vállveregető, tagszervezeti konzultációkat szervezzen az RMDSZ, hanem valóban üljünk le, és tárgyaljunk nyíltan, a tények nyelvén, az európai értékek mentén, nem pedig az érdekek nyelvén. (?)
MARKÓ BÉLA: (?) Az én mostani jelenlétem megismételt ajánlat a párbeszédre. Egyetértek, püspök úr, szükség van a párbeszédre. Egyébként meg fog lepődni, vagy talán mégsem, egyetértek azzal az állásfoglalással is, és meg kell mondanom, hogy egy-két fél mondattól eltekintve az itt fölsorolt javaslatokkal is. Ez az állásfoglalás, amely arról szólt, hogy fogjunk össze a rendszerváltás érdekében, hogy beszéljünk az autonómiáról, beszéljünk közös elképzeléseinkről, a magyar képviselet fontosságáról, közösségi önrendelkezésünkről, a kisebbségi törvénytervezetről, hogy gondolkodjunk együtt az előválasztásokról - ez megfelelő kiindulópont. Le fogunk ülni, és meg fogjuk beszélni ezeket a kérdéseket!
De mi a lényeg? (?) Nem tudom, hogy van-e identitásválság a mi közéletünkben. Zavar, dilemma, vita és meg nem értés van, ezt mindannyian tudjuk, de azt, hogy az identitás, a nemzeti vagy másfajta önazonosság ebben a pillanatban nemcsak az erdélyi magyarságnak, nemcsak a magyar nemzetnek, de egész Európának központi témája, az mindenképpen így van. (?) Emil Constantinescunak, aki Románia államelnöke volt 1996-tól 2000-ig, nagy mulasztása, hogy a rendszerváltást úgy, ahogy ma erről beszélünk, nem lehetett végrehajtani. Amikor Emil Cons­tan­tinescu erről a kérdésről beszél, nem ártana, ha saját szerepét és felelősségét is felmutatná. Én annak örülök, hogy a román-magyar viszony tekintetében most ennyire nyitott és megengedő, de nagyon jól emlékszem arra, amikor hosszú cotroceni-i éjszakai vitában egy adott pillanatban még a tankhadosztályokat is bevetette mint lehetőséget a román-magyar viszony elmérgesedése esetében. A román politika, az RMDSZ és a román politika viszonyának történetéhez ez is hozzátartozik. Ha nyersen, őszintén beszélünk, erről is beszélnünk kell. Ezt azért mondtam el, mert a jelenlevőknek meg kell érteniük, miért teszek különbséget, és miért tesz különbséget az RMDSZ a román politikai pártok között. Ez a különbségtétel volt az alapvető abban, hogy decemberben a választások után végül úgy döntöttünk, hogy a mostani szövetségesek mellé állunk. Mert tényleg úgy gondoljuk, hogy demokratikus értékeket képviselnek, és a későbbi kormányalakítás során meg is tapasztalhattuk, hogy így van. Szemléletileg a liberális-demokrata szövetségnek nagyon sok politikusa közelebb áll hozzánk, mint az előző kormánypárt politikusai. Ugyanakkor meg kell mondanom, hogy az alapvető szemléleti különbségek velük kapcsolatosan is léteznek. Az erdélyi autópályát velük is újra kellett vitatni, és még mindig folyik a vita, de elmondhatom, hogy most már úgy néz ki, túl vagyunk a holtponton, tehát az észak-erdélyi autópálya, amely stratégiai kérdés, és programunknak nagyon fontos pontja, épülni fog. A vitákat le kell folytatni a decentralizáció és az autonómia kérdésében is - legyen szó kulturális autonómiáról, majd később területi autonómiáról. Különbséget teszünk, mert a demokrácia értékeivel kapcsolatos általános elkötelezettséget erősebbnek érezzük valóban ebben a szövetségben, és nem lehettünk tovább egy olyan párttal vagy szövetséggel, amely az 1990-es bányászjárásokért felelős bányászvezérnek megkegyelmezett.
(folytatjuk)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-07-26: Archívum 2003–2007 - :

Riport: Épülő Bodok

2005-07-26: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás