
(folytatás tegnapi lapszámunkból)
MARKÓ BÉLA: Alapvető tévedés azt hinni, hogy amikor azt a kérdést fölteszik, hogy kinek az oldalán állunk, akkor a válaszunk ne az legyen, hogy egymás oldalán kell állnunk! Ebben egyetértünk, nekünk elsősorban egymás oldalán, nekünk, magyaroknak a magyarok oldalán kell állnunk! Azt gondolom, hogy ebben a pillanatban, minden véleményeltérés dacára, mindannyiunknak ez a közös érdekünk. Persze, ehhez a néppárti értékek mellett még a saját külön értékeinkről is beszélnünk kell. Későbbi vitáink, későbbi párbeszédeink, remélem, szólnak majd ezekről a kérdésekről is, például a politikai egység kérdéséről. Én azt gondolom, az erdélyi magyarság számára - és ez a tavalyi választásokon is bebizonyosodott - alapvető érték a politikai egység, de azt is gondolom, hogy csak a helyesen értelmezett politikai egység vihető tovább, csak ez őrizhető meg és használható hatékony eszközként saját közösségünk érdekében. Autonómiák Európája, Dél-Tirol, finnországi svéd autonómia - rendkívül fontos, követendő és számunkra is sokat ígérő modellek. De valamennyi mögött ott van a politikai cselekvés modellje is, és ez mindkét esetben a politikai egységre alapul. (?) Egy kisebbségbe szorított közösség képviseletének egységesnek kell lennie, egyetlen pártban, egyetlen politikai szervezetben kell képviselnie a közösség érdekeit, és ebben a pillanatban elengedhetetlennek tartom. Az egységért mindent meg kell tennünk mindannyiunknak. Nekünk és másnak is, azt hiszem, ebben mindenképpen egyetérthetünk.
Identitásokról, identitásproblémáról szól ma az Európai Unió, erről szóltak a népszavazások Franciaországban, Hollandiában, és erről szólnak a mi vitáink is. Arról, hogy ezt az identitást hogyan lehet minél biztosabban, minél eredményesebben továbbvinni a jövőnek. Ha ebben közöttünk nincs vita, azt gondolom, másban is szót fogunk érteni az elkövetkezőkben.
A közönség soraiból érkezett kérdések elsősorban az együtt vagy külön politizálás lehetőségét feszegették, hogy az RMDSZ-ernyő megvéd-e mindenkit, azt faggatták, milyen autonómiát képzel el Markó Béla.
MARKÓ BÉLA: Az RMDSZ-ernyő az én értelmezésemben továbbra is érvényes szimbóluma ennek a szövetségnek, és nagyon bízom benne, érvényes szimbóluma lesz mindannyiunknak. Nem hiszem, arról van szó, hogy éppen ki fogja az ernyő nyelét, hanem arról, hogy ez az ernyő meg tud-e védeni mindannyiunkat. Hogy az ernyő nyelét ki tartja, az változhat, és változik is, ezt mindenki tudja. Ez nem tisztség, ez véleményem szerint tisztesség és feladat. (?)
A tavalyi választások után - amikor az RMDSZ egy nagyon erős kampánnyal a háta mögött, de ugyanakkor nagyon erős vitákkal, nagyon erős megosztó véleményekkel, kísérletekkel a háta mögött kapott 6,2 százalékot - nyugodtan mondhatták egyesek, és mondták is, azt hiszem, hogy ez egyértelmûen azt bizonyítja, teljes a támogatottság, százszázalékosan mellettünk áll az erdélyi magyarság, jól tettük a dolgunkat, rendben van minden, és csak néhány elégedetlenkedő okvetetlenkedik. Én azt hiszem, hogy ennél nagyobb hibát elkövetni, mint hogy erőből viszonyulni az egység kérdéséhez, nem lehetne. Ugyanis tagadhatatlan, hogy ezeknek a szavazatoknak a nagy többsége arról szólt, helyes az a politikai irány, amelyet követünk, vagyis hogy a román politikai életbe betagolódva, a román parlament, adott esetben a román kormány eszközeivel próbáljunk ennek a közösségnek valami jobbat kínálni, mint amiben eddig létezett. De legalább ennyire igaz, azt hiszem, hogy ez a szavazás nem személyekről, nem rólam és másokról szólt, hanem az egység gondolatáról. Az eszközökről, arról a félelemről is szólt, hogy nem jutunk be a román parlamentbe, és akkor minden eszközt kiütöttünk a saját kezünkből, és arról is szólt, hogy együtt kell maradnunk. De véleményem szerint együtt maradni csak akkor lehet, ha ezt az egységet helyesen értelmezzük. Ami engem illet a szándék megvan, az a felelősségem, hogy úgy bonyolítsunk le egy párbeszédet, hogy ezt az egységet a lehető legszélesebbé tegyük, és ez alá az ernyő alá minden tisztességes erdélyi magyar politikus, közéleti szereplő beférjen. Hogyan lehetne ezt megvalósítani? Azt gondolom, itt az ideje, hogy valóban továbbvigyük az RMDSZ reformját. Az RMDSZ testületeit, az SZKT-t egy-két év múltán meg kell újítani. Addig az RMDSZ-en belül, az RMDSZ mellett, közösen, mindannyiunknak úgy kell lefolytatnunk ezt a párbeszédet, hogy az RMDSZ vezetőtestületeit akkor már valóban úgy választhassuk meg, hogy abban mindenki részt vehessen, ne csak egyénként, hanem mint saját áramlatának, csoportosulásának, platformjának vezetője. ,,Pártlistás? választásokat is el tudok képzelni, a párt szót nem szívesen használom, és nem értek egyet azokkal, akik elégedetlenségükben odáig menekültek, hogy akár román pártok listáin is elindultak a tavalyi választásokon. Meg kell újítani az RMDSZ testületeit, akár ilyen többlistás választások segítségével - ezzel egyetértek. Én a lehető legnagyobb nyitottságot tanúsítom, ezt a szövetséget tovább kell vinni, nincsen más eszközünk arra, hogy politikailag saját sorsunkról döntsünk, mint az egységes politika
T?KÉS LÁSZLÓ: Amikor identitásválságról beszéltem, akkor politikai és erkölcsi identitásválságról szóltam. Nagyon gyakran az az érzésem, hogy magyar politikusaink úgy politizálnak, mint valami magyarul beszélő román politikusok. (?) Meggyőződésem, hogy közvetve vagy közvetlenül a román manipulatív politika, a román titkosrendőrség bontotta meg a magyarság egységét az elmúlt tizenöt év alatt, és találtak olyan embereket, akik tudva vagy tudattalanul ennek a megosztásnak az eszközeivé váltak. (?) Ne felejtsük, a titkosrendőrség dolgozik, ne higgyük, hogy véletlenül történnek bizonyos dolgok, főként, ha olyan összehangzóan történnek. Meggyőződésem, hogy az SZDP-vel való kapcsolat, a múlttal való szembenézés elmulasztása és az új titkosszolgálati struktúrák rothasztják a magyarságot. (?)
Nagyon nehéz lenyelnem ezt az összefogási tanácsot, hiszen én politikai leszámolás áldozata lettem. Hogyan béküljön ki az, akit kinyírnak, azokkal, akik kinyírták? (?) Nem hiszem, hogy a korrupció ne sújtaná a romániai magyarságot. Éppen a napokban mutatott rá valaki, hogy az autópályaügy nemcsak magyar nemzeti ügy, lényegében román nemzeti ügy is, hanem van egy gazdasági vetülete a Bechtel cég vonatkozásában. Ne szépítsük meg az autópálya ügyét, és semmiképpen ne tévesszük össze az autópályát az autonómiával.
MARKÓ BÉLA: (?) Nem támogatom a pluralizmust, azt, hogy Erdélyben szakadjunk pártokra. Bármennyire is vannak ma már az erdélyi magyarságon belül bal- és jobboldaliak, liberálisok, kereszténydemokraták és szociáldemokraták. Azt kérdezik tőlem, hogy ez nem csonkítása-e a demokráciának? De igen! De vajon az a helyzet, amelyben mi vagyunk azáltal, hogy kisebbségbe taszítottak, nem csonkítása-e a demokratikus feltételeknek? De igen! Ezt kell fölszámolnunk, és akkor majd beszélhetünk arról, hogy bomoljunk pártokra. Ezt most nem tehetjük meg, mert ama bizonyos parlamenti jelenlét csakis egységes politikai szervezettel biztosítható. Minden politikai pártnak az a célja, hogy a törvényhozásban s adott esetben a kormányban érvényesíthesse saját programját. Az a párt, amelyik ilyen célt nem tûz maga elé, az nem párt, hanem politikai mûhely. Politikai mûhelyekre szükségünk van, de olyan politikai pártokra, amelyek soha nem jutnak be a román parlamentbe, nem lehet szükségünk. Ezt a paradoxont csak úgy tudjuk feloldani, ha megkeressük annak az útját-módját, hogy együtt legyünk, egyetlenegy politikai szervezetben. (?) Kaptam egy olyan kérdést is, hogy vajon nem üveggyöngyökért adott oda mindent cserébe az RMDSZ, hogy kormányon lehessen? A válaszom egyértelmû: nem! Sokan lehetnek csalódottak ezzel a kormánnyal kapcsolatosan, sokan mondhatják azt, hogy ismét akadályokba ütközünk alapvető céljaink elérésében. Így van, nagyon komoly akadályok vannak. Székelyföldi autonómiáról is hangzott el kérdés. A spektrum nagyon széles. Amikor a kormányt megalakítottuk, én leültem a mostani államelnökkel, és részletesen átbeszéltem a programunkat. Elmondtam neki, hogy a gazdasági fejlesztési régiókat át akarjuk alakítani. Az államelnöktől azt a világos és őszinte választ kaptam: értem, magyar többségû gazdasági fejlesztési régiót akartok létrehozni. Azt mondta, hogy egyetért, bekerült a kormányprogramba. Az más kérdés, hogy ugyanebben a koalícióban vannak olyan politikusok, akik most is foggal és körömmel harcolnak a mostani fejlesztési régiók fenntartásáért, nem beszélve arról, hogy az EU-ban is rendkívül erős ellenállásba ütközünk a gadasági régiók átszervezésének ügyében. Nagyon erőteljesek azok a próbálkozások, hogy a francia modell szerint a fejlesztési régiókat Romániában közigazgatási szintként képzeljék el. Ebbe mi nem egyezhetünk bele, illetve egy szerencsés esetben igen, hogyha átszervezzük őket, de mi ezekkel a próbálkozásokkal most szembesülünk. (?) Azt gondolom, az elkövetkezőkben ezekből a lépésekből építhető ki az az autonómia, amelyet mindannyian szeretnénk, még akkor is, ha megvalósításának útjait-módjait másképp képzeljük el.
T?KÉS LÁSZLÓ: Kénytelen vagyok további magyarázatokkal szolgálni. Mikor, melyik politikusok magyarul beszélő román politikusok? A román mentalitásokra gondolok. Például ha egy Bukarestben politizáló magyar politikus a német-francia megbékélési modellt népszerûsíti, ahogy ezt a román politikusok szokták, akkor én ezt romános politikai gondolkodásnak tartom. Nem kérünk a német-francia megbékélésnek abból a részéből, amely a teljes asszimilációt jelentette a németek számára. Ha a Kempinszkiben koccint egy RMDSZ-es politikus Medgyessy Péter társaságában, az politikailag egy romános gesztus. Ha a székelyföldi erdőmaffiának magyar hordozói is vannak, az egy asszimilált, romániai román gazdasági maffia fogalomkörébe tartozik. Átfogóbban azt mondhatom, hogy a 2000-2004-es időszakban az SZDP országlása a kommunista visszarendeződés országlása volt. Amennyiben a magyar politikusok ezzel egyként viselkedtek, a romániai politikai pártok palettáján ezek egyikeként, ez esetben szövetségesként vagy paktumban a román posztkommunista párttal, ez romános magatartás számomra. Nekem nem a baloldallal van gondom, hanem a volt kommunistákkal. Horribile dictu még Kovács László is elrománosodhat, amikor 23 millió román munkavállalóval riogat.
Elvben egyetértek Markó Béla elnök úrral, hogy ne szakadjon az RMDSZ, a magyarság lehetőleg maradjon egyben, egy ernyő alatt, azonban a szakadást éppen az ő politikájuk idézi elő. Hiszen nehéz azt mondani annak, akit kitaszítanak, hogy maradj bent. Természetesen, összetett lehet ez a kitaszítás, és ezt nem szánom sértésnek, például ha egy olyan politikai szûrőt alkalmaz, mint az SZDP-barátság. Magyar ember nem maradhat ebben a ,,gáskában?. Én azokkal, akik a temesvári barikád másik oldalán álltak, nem közösködöm, van annyi méltóságom, önérzetem. Még akkor sem, ha adnak is jogokat, mert Európa ezt diktálja. Itt térek rá arra a kérdésre: hogyan tovább? Mikor vész van, meg kell húzni a vészharangot, és meg kell gyújtani a lármafát. Oly mérvû pusztuláson megy át a magyarság, össz Kárpát-medencei szinten és erdélyi szinten egyaránt, amely a megmaradásunkat veszélyezteti középtávon. Közép- és nem hosszú távon. Elég, ha arra gondolunk, hogy tizenöt év alatt egymillióval fogyatkozott a magyarság a Kárpát-medencében. Mikor ekkora a veszteség, meg kell kongatni a vészharangot, egyetlen szervezet sem mondhatja, hogy a magyarság jó irányba halad. Sikerpropaganda folyik az RMDSZ hivatalos oldaláról, ezt könyvtárnyi nyilatkozattal dokumentálhatjuk. Ez elkendőzi a valóságot, és ha kipusztulunk, még a relatív eredményeknek sem tudunk igazán örülni, mert elismerem, hogy vannak kedvező, egyedi eredmények. (?)
MARKÓ BÉLA: Megint nem fog tetszeni, amit mondok, de én nem szívesen bírálom a magyar kormányt. Örülnék, ha nem kellene bírálnom. Ugyanis azt az elvet vallom, az erdélyi magyarság közképviseletének az az érdeke, hogy megfelelő viszonyban legyen a mindenkori magyar kormánnyal, de ugyanakkor az is az érdeke, hogy a mindenkori magyar kormány hathatósan segítsen költségvetésileg is, politikailag is abban, hogy számunkra fontos kérdéseket megoldjunk. Most valóban igaza van a püspök úrnak, kénytelen vagyok bírálni, mert az a Szülőföldprogram és azon belül a Szülőföldalap, amelyik hónapok óta jelentős ígéreteket tartalmaz a határon túli s ezen belül az erdélyi magyarság számára - mûvelődés, oktatás, szellemi élet támogatásában -, még sehol sincsen. Más szóval, ebből még értelmiségiek, intézmények pénzt nem láttak. Nagyon örülnék, ha nem kellene bírálnom, vagyis mûködne ez a dolog, de nem mûködik. Én azt gondolom, csak ezen az elven viszonyulhatunk a mindenkori magyar kormányhoz. (?)
Lejegyezte: Farkas Réka