Egy székelyföldi faluban, a Bod Péter nevét viselő felsőcsernátoni általános iskola előtti kis téren 2007 augusztusától bronz portrészobor áll szépen metszett botosbányai andezittalapzaton. A Kolozsvárról Kézdivásárhelyre székelyesedett Vetró András szobrászművész alkotása, bronzba öntését a székelyudvarhelyi Lázár Imre műhelyében végezték.
Az alkotók közé soroljuk azokat is, akik anyagi lehetőségeik szerint több-kevesebb adománnyal, kétkezi és szellemi munkával támogatták létrejöttét és felállítását, amelyre jelképesen a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának egy kiemelkedő eseményeként került sor. Az adományozók között találunk ugyanis Chicagóban élő, székelyföldi, éppen csernátoni és háromszéki származású magyarokat, kézdivásárhelyieket, gyergyószentmiklósi rokont is, a szoborállító ünnepséget meleg hangú üzenetével megtisztelte a Magyar Köztársaság államelnöke, dr. Sólyom László, a szobor leleplezésén jelen volt dr. Lomnici Zoltán, a Magyar Köztársaság Legfelső Bíróságának elnöke, Mádi Jenő, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének elnöke és a két Csernáton, Háromszék s annyi más táj és vidék szülötte, intézmények s egyesületek képviselői is.
A szobor Rákossy Árpád jogászdoktor személyiségét, emberségből példát mutató, igazságkeresésből mércét állító ügyvéd és bíró emlékét örökíti meg szülőfalujában. Hogy ez az emlékállítás lehetővé vált, azt ugyancsak egy közülünk való, Háromszékről, pontosabban a Felsőcsernáton melletti Ikafalváról származó, Budapesten élő Fetés András nyugalmazott tanárnak köszönhetjük, aki éveken át alapos kutatómunkával a teljes ismeretlenségből elénk állította azt a személyiséget, aki minden jogász és ügyvéd példaképe lehet, illetve egykor az igazságszolgáltatás megtestesítője volt, s holtában is az marad.
Ez a felsőcsernátoni szoborkonkréció dr. Rákossy Árpád emlékjele, de jelképiségével bennünket is megjelenít, bárhova is sodor a sors, bármiként is alakítjuk és éljük életünket, a szülőföldünkhöz ragasztó kötőanyag, az érzelmi, lelki, hitbéli és a közös gondolkodás a pusztító időknek is ellenálló tömbbé erősít bennünket.