Most is a fülemben cseng az igazgató szava, aki egy szombaton reggel azzal lépett be a tanáriba: X. elvtárs - hadd ne mondjam a nevét most, amikor már semmi köze a sport irányításához, egyébként jó ember volt, előrelátó, egyszer azért vetette ki az egyik írást a nyomás előtt álló újságból, mert az bírálta az edzésről igazolatlanul távol maradt, az edzésen lazsáló labdarúgókat, mondván: nem lehet, mert megsértődnek a futballisták - határozott utasítását tolmácsolom nektek: Elmarad a mai síverseny, mert nagy a hó!
Nincsen ebben semmi túlzás. Az aztán más lapra tartozik, hogy X. elvtárs aranyköpése újabbakra ihlette a sportembereket, mint például: Ebben a medencében ma nem lesz úszás, mert tele van vízzel!?
Mindjárt eltelik a nyár, s még nem láttunk Sepsiszentgyörgyön egy jó úszóversenyt. Valószínû, nem azért, mert nyár van, s nagy meleg!?? És az is valószínû, hogy a megyei sportvezetőség nem azért nem tud sportmozgalmunk igazi irányítója lenni, mert ez a feladata, hanem azért, mert lassan-lassan nincs, amit irányítania. Azért nincs, amit irányítania, mert nem tudott, nem tud a sportmozgalom motorja lenni, olyan motorja, amely meggyőzi a lakosság minden rétegét a mozgás, a sportolás fontosságáról, aktivizálja azokat a rétegeket? Megint a sportvezetőség, megint a lazsálás, a munka elodázása - hallom a hangokat. - Mi haszna? J. Madden már egyszer megmondta: Lótrágyára nem érdemes tejszínhabot nyomni.
Így igaz, de mégis. Fáj, hogy mindjárt oda a nyár, és sehol semmi. Igaz, volt egy telünk is, és azt sem vetette szét a versenyláz, a sok rendezvény. Pedig nem csak a mindig rendezni szokott Alpinsportból áll a sportéletünk. Van még más sportegység is, melynek szakosztályai között szerepel a sí, a korcsolya, a jégkorong. De hiába, egy-egy rendezvény munkaigényes? Igaz ugyan, hogy a kemény munka még nem ölt meg senkit, de hát miért kockáztasson az ember.
Hogy ezrek sportolnának, s nincs ahol, Istenem, hát nincs. Ha egyszer majd eljön a számonkérés, ha egyszer majd megfogalmazzák a ,,miért??-et, akkor szennyesünk mentegetése céljából gyorsan lekaparjuk az elhagyott Marx-szobor talapzatáról és zászlónkra tûzzük a mondatot: Világ proletárjai, bocsássatok meg!
(Nagymohai)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.