Sok szó esett a Bálványosi Szabadegyetemen az autonómiáról, és különösen gyakori téma volt a székelyföldi területi autonómia kérdése. Magyarországi és erdélyi magyar, illetve román politikusok, politológusok fejtették ki véleményüket ezzel kapcsolatban, szóltak az autonómiaharcot felvállaló SZNT és EMNT képviselői, és sokszor az övékkel egybecsengő véleményt fogalmaztak meg az RMDSZ politikusai. Markó Béla szövetségi elnök egyre határozottabban állítja: az RMDSZ felvállalja az autonómiaharcot. A megvalósítás, az eszközök azonban továbbra is homályosak, az európai modellek (az Aland-szigetek és Dél-Tirol) megismerése után sem vált egyértelmûvé, pontosan milyen autonómiát akar a székelyföldi magyarság, mit kell tennie ennek eléréséért? Visszatérő kérdés volt az egy hét során: segít-e Európa? És az is egyértelmûvé vált, ezt a harcot (melyet Orbán Viktor hosszú és kínos küzdelemnek nevezett) nekünk kell megvívnunk. Szinte következtetésként is megfogalmazható: belső magyar-magyar párbeszédre, román-magyar tárgyalásokra, az anyaország, illetve az EU segítségére mind-mind szükség van.
- A Bálványosi Szabadegyetem egyik központi témája az autonómia. Az előadók többsége egyetértett ennek szükségességével, ám a megvalósítás módja körül viták folynak. Ön hogyan látja, megvalósítható-e a jelenlegi politikai körülmények között?
Gál Kinga,
a Fidesz
európai parlamenti képviselője
- Az Európai Unió gyakorlatában az látszik, hogy olyan tagállamokban, ahol ilyen nagy létszámban élt hasonló hagyományú, hátterû, indíttatású kisebbségben nemzeti közösség, az autonómia olyan megoldást tudott kínálni, bármilyen körülmények között született ez meg, amely életképes volt az unióban, és jövőképet tudott hozni az adott közösségnek. Ha ebből indulunk ki, akkor teljesen jogos a feltételezés, hogy esetleg ez lehet az eszköz, amellyel elérjük a célt, amelyre oly régen vár, és már nem tud sokáig várni a erdélyi magyar közösség. Ha nem tudunk egy olyan megoldást találni, amely valóban jövőképet nyújt az itt élő embereknek, és a szinten tartáson kívül gyarapodást tud hozni, akkor az oly riasztó adatok az elvándorlásról, a fogyásról nem megállíthatóak. Ha így gondolkodunk, teljesen természetes dolog, hogy az autonómia lehet egy olyan megoldás, amit még nem próbáltak ki, s talán elvezet ahhoz, amit az erdélyi magyar közösség szeretne. Innen megközelítve nincs ebben semmi ördöngösség, természetes joguk az itt élőknek, hogy ebben gondolkodjanak.
- Hogyan tudjuk ezt elfogadtatni azokkal, akik ellenállnak, akik nem értik meg ezeket a törekvéseket?
- Ebben tud segíteni az unió, amely nem ad önmagában autonómiát, amely nem fogja ezt soha nemzetközi dokumentumban garantálni, mert nem tudja egységesen kezelni ezt a kérdést, de tud a meglévő példáival, modelljeivel, a kérdés és az alapelvek iránti elkötelezettségével segíteni. Alapelv például a szubszidiaritás, amely bûvös szónak hangzik, de nem jelent semmi mást, mint azt, hogy a döntések ott szülessenek meg, ahol a probléma jelentkezik, abban a faluban, abban a közösségben, abban a régióban, és az önkormányzatiság révén oldják meg. Ha ezeket lefordítjuk: mind az autonómia összetevője. Tehát az unió a már említett alapelvekkel segít. Emellett tárgyalni kell erről, és ahhoz mindig kell két fél. Az egyik fél a mindenkori román kormány, s ezért fontos, milyen szereppel rendelkezik a magyar érdekképviselet, mennyire tud vagy nem tud, mennyire akar vagy nem akar egy ilyen kérdésről tárgyalni, s kell hozzá a másik fél, aki ezt a kérdést fölveti. Nagyon fontos, hogy létezzen a magyar közösséget képviselők köre, akik az autonómia kérdését fölvetik. Nagyon fontos, hogy ez tárgyalóasztalnál is napirendre kerüljön, beinduljanak a közösségen belüli gerjesztő folyamatok, amelyek kikristályosítják azt az irányt, amely érezteti a tárgyalóasztalnál ülőkkel, hogy fontos e kérdést az asztalra tenni, és akár kellemetlen tárgyalások árán is napirenden kell tartani.
- Az SZNT a minél gyorsabban elérni álláspontot hangoztatja, sürgetné a megoldást, az RMDSZ lassan építkezne, vezetői közül többen a gazdasági megerősödést tartanák fontosnak, és azt követően építenének autonómiát. Elhangzott, hogy nem kell nekünk a szegénység autonómiája. Ön szerint indokolt-e a halogató álláspont?
- Szerintem ezek párhuzamosan zajló folyamatok. Az autonómiát hiba célként felfogni, ha eszközként kezeljük, akkor tudnunk kell, hogy színes az eszköztára, s ebben egyik kérdés a gazdasági. Nagyon fontos tényező, hogy a gazdsági gyarapodás és megerősödés önmagában erősíti a tárgyalási pozíciókat. Tehát nem lehet azt mondani, hogy az egyik van előbb vagy a másik, a kettőt együtt kell nézni. Azt sem lehet mondani, ha nincs gazdasági megerősödés, akkor a szegénység autonómiája születhet meg. Lényeges felvállalni azt a stratégiát, amelynek része a gazdasági megerősödés. Ehhez azonban stratégiát kell kidolgozni, meg kell néznünk, hogy eszköztárának melyik eleme mikor lépjen életbe. Mindezt egy egységes stratégia részeként.
- Ön ismer ilyen stratégiát a Székelyföld esetében?
- Eddig tervezetek és koncepciók vannak, hogy hogyan lehet ezekhez eljutni, melyek a kitárgyalás különböző fokozatai, és mikor kell ehhez az EU-tól pályázni, mikor kell a bukaresti kormánnyal tárgyalni, mikor kell a mindenkori magyar kormány segítségére várni, nos, ezek azok a kérdések, amelyeket az erdélyi magyarságnak végig kell gondolnia, és valamilyen módon kikristályosítania.
- Szüksége van-e a székelyföldi magyarságnak autonómiára, és hogyan érhető el ez?
Smaranda Enache
- Az elmúlt tíz évben az erdélyi magyarság száma körülbelül tizenkét százalékkal csökkent. Ez egy olyan folyamat, amely a románok számára sem kedvező, úgyhogy valamit kell találni, hogy ezt a kivándorlást, fogyást megállítsuk, hogy legyen egy közösségi jövőképe az itt élő magyarságnak. Ez nagyon fontos, mert a magyar népnek nem csak történelmileg volt nagy szerepe Erdélyben, de a mai gazdasági, kulturális hozzájárulása is jelentős a régió életéhez. Nem lehet felületesen azt mondani, nincs szükség autonómiára. Ha az itt élő magyarok úgy gondolják, az autonómia egy olyan eszköz, amely stabilitást és jövőképet hoz számukra, ezt nekünk, többségieknek nagyon komolyan kell vennünk. Ugyanakkor fontos lenne, hogy az autonómiára vágyó székelyek tudják pontosan leírni, milyen autonómiát akarnak, és készítsenek el egy kalendáriumot, amelyben szerepel, mi lenne az első lépés, a második, a harmadik? Beadtak néhány javaslatot a parlamentbe, gondolom, ezeket ki kell egészíteni, tisztán kell beszélni arról is, mi lesz az itt élő románság, cigányság sorsa, európai szempontból hogyan lehet ezt az autonómiát létrehozni. Gondolom, ha mindez elkészül, könnyebben tudunk majd erről tárgyalni.
Farkas Réka