
,,Úgy vetődtem ide, hogy írtam egy dolgozatot tizenegyedikes koromban Orotváról, édesanyám és édesapám szülőfalujáról, és elmentem vele egy történelmi konferenciára. Megnyertem az első helyet, és a zsûri elnöke azzal búcsúzott, hogy kisasszony, ez így mind rendben, de azontúl, hogy tartalmaz egy csomó történelmi adatot, ez egy néprajzosdolgozat, mert olyan jellegû az adatok feldolgozása, ami egy néprajzos kezéből kerülhet ki. Akkor még nem nagyon tudtam, hogy ez a fogalom mit fed. Megvettem a tankönyvet, amiből felvételizni kellett, és azt olvasva eldöntöttem, hogy néprajzot fogok tanulni.?
A gyergyógyszentmiklósi Molnár Noémi néprajz szak felé kanyarodása némileg különbözik az elmúlt tizenöt évben néprajzot választó fiatalokétól, akik többsége a táncházak világából érkezett, egy dologban ellenben valamennyiüknek azonos az indíttatása: vonzódnak a népi kultúra iránt, valamiképpen közel szeretnének kerülni azokhoz az értékekhez, amelyek a mindent egységesítő világunkban kiveszőben vannak. Általuk és velük együtt egy, az egyetemi képzésből ötven évig számûzött szakma újból a köztudatba kerül, a kolozsvári Babe?-Bolyai Tudományegyetem néprajz szakos végzősei lesznek a következő fél évszázad néprajzos szakemberei.
Július 11-17. között az idén első évet végzett fiatalok munkatáborban voltak Zabolán, ahol a csángó múzeum és dr. Pozsony Ferenc egyetemi tanár néprajzi gyûjteménye anyagát leltározták, a tárgyakról részletes leírást készítettek, az adatokat számítógépbe töltötték. A hallgatókkal és tanárukkal az 1990-ben újraindított tanszék életéről, a néprajzosképzés eddigi eredményeiről beszélgettünk.
Először a folklórt szeretik meg
Dr. Pozsony Ferenc: Kezdjük azzal, hogy 1947-től 1990-ig nem volt néprajzoktatás romániai egyetemeken, és elsősorban magyar nyelvû néprajzosképzés nem volt, így évtizedeken keresztül érződött a szakemberhiány. 1990-ben dr. Péntek János egyetemi professzor újraindította a néprajzi oktatást, ez kezdetben mellékszakként mûködött, tehát diákjaink egy nyelv mellé választhatták a néprajzot. 1995-ben végzett az első néprajz mellékszakos csoportunk, és tavaly, 2004-ben végeztek az első néprajz főszakos hallgatók. Az eddig végzettek főként tanárként helyezkedtek el, nagyon sokan a média különböző területein kaptak munkát, közel tíz végzőst múzeumokban alkalmaztak. Diákjaink közül a legjobbak tovább tanultak doktori iskolákban, elsősorban Magyarországon, majd kilencvenkilenc százalékban hazatértek, és itthon próbáltak elhelyezkedni.
- Az egyetemi évek alatt milyen területeken végeztek feltárómunkát a hallgatók?
- 1991-től alapkutatásokat végeztünk moldvai magyar falvakban, és folyamatosan terepmunkákat vezettünk diákjaink számára Moldvában, utána erdélyi, mezőségi és szórványtelepüléseken, Székelyföldön. Gyakorlatilag Moldvában, Erdélyben és Partiumban szinte mindenhol megfordultunk. A Babe?-Bolyai Tudományegyetem néprajz tanszékének tanárai saját kutatási területeiknek megfelelően viszik diákjaikat a különböző vidékekre, településekre. A szakmai gyakorlatok általában egy-egy tanár köré szerveződnek. Minden kolléga meghirdet egy témát, egy területet, és viszi a diákokat.
- A magiszteri és doktori vizsgák milyen kutatásokról szólnak?
- Nálunk az a hagyomány alakult ki, hogy a diákok maguk választják ki kutatási témájukat, amiből a szakdolgozatukat készítik. A legtöbb fiatal a magiszteri fokozaton továbbfejleszti a szakdolgozata témáját, és szintén azt fejleszti tovább a doktori program keretében.
- Melyek ezek a területek?
- A tanszéken két nagyobb csoport mûködik, két irány, egyrészt dr. Keszeg Vilmos egyetemi tanszékvezető professzor irányításával nagyon jelentős narratológiai iskola kezd kibontakozni, tehát élettörténetek, szövegek, írott szövegek elemzésével, értelmezésével foglalkoznak, a másik csoport pedig inkább a társadalomnéprajz, a szociálantropológia mezőnyében mozog, társadalmi mobilitással, a gazdasági szerkezet átalakulásával foglalkozik. Ez a csoport olyan témákat választ kutatása tárgyául, amely a falufejlesztéssel, vidékfejlesztéssel, falusi turizmussal kapcsolatos. Úgy érzem, hogy hallgatóink a falusi társadalmakról, kultúrákról olyan tudást halmoznak fel négy-öt év alatt, amely felhasználható a vidékfejlesztés, falusi turizmus terén. Manapság a tudomány eredményeit is el kell tudni adni.
- Van-e rá példa, hogy egy adott kutatás eredményeit egy falu, egy közösség felhasználja?
- Több helyen olyan szakdolgozatok készültek egy-egy falunak a mostani társadalmi, gazdasági, mûvelődési szerkezetéről, olyan átvilágítások történtek, amelyeket egy jó faluvezető figyelembe vesz. Tizenöt éve vizsgáljuk az egyházak, az egyházakat képviselő személyek és a falu közössége közötti kapcsolatrendszert. Több helyen konfliktusokkal találkoztunk, amelyek a pap és a falu között robbantak ki, a falusi közösség néhol szétesett, egymásnak támadt. Mi leírjuk, értelmezzük és felkínáljuk az érdeklődőknek annak érdekében, hogy ezeket a konfliktusokat kezelni lehessen, vagy éppen meg lehessen előzni. Például Magyarlapádon odáig mérgesedett a helyzet, hogy a többségében magyar lakosságú falu más ajkú, más felekezetû polgármestert választott. Mi csak diagnózist állítunk fel, és felkínáljuk az érintett közösségnek, figyelmeztetjük az értelmiségi réteget, a faluvezetőket.
- Városról vagy inkább faluról jönnek a diákok?
- Szinte egyformán oszlik meg, hogy ki honnan jön. Nagyon sokan a táncházak világából érkeznek felénk, a folklórral ismerkednek meg, azt szeretik meg, és akkor kezdenek érdeklődni a néprajz szak iránt.
- Amíg a néprajz mellékszak volt, sokan a magyar, illetve idegen nyelvek főszakkal tanárként helyezkedtek el. A néprajz főszakosok számára milyen területeken lesznek munkahelyek?
- Gyakorlatilag a kutatóintézetekből kiszorultak a magyar kutatók, úgy vélem, hogy ahogy a helyzet gazdaságilag megerősödik, fiatal kollégáink elhelyezkedhetnek múzeumokban, kutatóintézetekben, kulturális intézetekben, tanügyben, turisztikában, falufejlesztésben.
Asszonyból teknősbéka
Szinte minden néprajzos hallgató rácsodálkozik az első időszakban arra, hogy a népi kultúrában majdnem minden mindennel összefügg, és semmi sem értelem nélkül való, mindennek megvan a maga jól meghatározott szerepe az életben, a nyelvben, a közösségi létben. A már idézett Molnár Noémi még nem választotta ki, hogy a folklorisztika, muzeológia, néprajztudomány, társadalmi néprajz és más rokon szakok közül mivel fog behatóbban foglalkozni, de azt tudja, hogy mindeniket fel tudja használni majd azon a szakterületen, ami mellett lehorgonyoz. Állítja, hogy a néprajz különböző ágai és a magyar nyelv és irodalom, amit mellékszakként tanul, annyira kiegészítik egymást, hogy egyik sem tud meglenni a másik nélkül. Tanárával, Tánczos Vilmossal nemrég tért vissza Moldvából, ahol vallásos szövegeket gyûjtöttek, és az első évet végzett hallgató kíváncsiságával, érzékenységével rácsodálkozott arra, hogy vannak asszonyok, akik képekben beszélnek, úgy mondják el egy-egy ének tartalmát, magát a történetet, hogy az kerek egész, gyönyörû mese lesz.
- Legnagyobb élmény az volt, amikor az egyik néni elmesélte, hogy a teknősbékát Isten egy asszonyból teremtette. Elmondta, hogy ünnepnapon egy asszony dolgozott, kenyeret vetett be a kemencébe, és ezért Isten, amiért ünnepnapon kenyeret akart sütni, büntetésből teknősbékává változtatta. A kenyérvető teknő lett a teknősbékának a hátsó része, a többi az alsó rész, és kész is a teknősbéka - meséli egyik friss élményét Molnár Noémi.
Élet a Pozsony-portán
A zabolai Pozsony-porta tizenöt éve ad otthont a szakmai gyakorlatot végző hallgatóknak. Hol átutazóban, hol helyben végzett munka kapcsán vannak ott nyaranta diákok, akiknek jelenléte olyan természetes az állandóan munkálkodó, korán megözvegyedett gazdaasszonynak, Erzsi néninek (Pozsony Ferenc édesanyja), hogy a látogatónak úgy tûnik, mindannyian a családhoz tartoznak. Molnár Noémivel a konyhában beszélgettünk, ebédidő közeledett, így ott segédkezett Erzsi néninek, míg a többiek a házigazda gyûjteményének egy-egy darabját, a csángó múzeum tárgyait leltározták.
Vajda Szabolcs Marosmagyaróról érkezett a kolozsvári néprajz szakra. Előtte látogatás nélkülin elvégezte a történelem szakot, de úgy érezte, többet akar tudni a népi kultúráról, ezért második egyetemre is jelentkezett. Terveiről a zabolai csángó múzeum gorzafalvi szobájában kérdeztük, ahol egy fatál méreteit jegyezte le.
- Itt nagyon sok mindent kaptam egy év alatt. Kezdetnek, úgy gondolom, a társadalomnéprajz terén kutakodom. Nem öncélúan készítenék felméréseket, hanem hogy ezzel is segítsek az embereknek. Ha megjelenik egy tanulmányom, azt átadnám másoknak is. Korábban már tanítottam, így annak a lehetőségét sem vetem el, hogy tanárként, tanítóként helyezkedjem el, de mást is szívesen csinálnék.
A Pozsony család udvarán lévő két múzeum között nemrég felépült, úgynevezett kicsi házban valóságos mûhelyt rendeztek be a méricskélő, jegyzetelő hallgatók, három leánnyal itt találkoztunk.
A kézdivásárhelyi Luka Zsuzsanna egy mezőségi női viseletet tanulmányoz, lejegyzi jellemzőit, és közben elmondja, annyira megtetszett neki ez a darab, hogy legszívesebben felpróbálta volna.
Luka Zsuzsanna: Nagyon kezdő voltam, nem tudtam, hogy mire számíthatok. Nekiindultam, és aztán nagyon jól telt az első év. Sokat tanultam, szélesedett a látóköröm, és örvenedek, hogy erre a szakra jöttem. Érdekelt a népi kultúra, és gondoltam, hogy jó lenne jobban megismerni. Úgy érzem egy év után, a folklorisztika területén fogok kutatásokat végezni. Tájegységet még nem választottam, de talán Székelyföldet vagy a csángóföldet. Itt leltározunk, tárgyakat írunk le, textíliákat, kerámiákat, amelyik tárgyon nincs leltári szám, arra varrunk, ragasztunk.
Egy másik lány bevallja, hogy véletlenül került a néprajz szakra, korábban nagyon keveset tudott róla, de egy év után tudja, hogy jól döntött. - A felvételire egy magyar népi kultúra tankönyvből és egy szöveggyûjteményből kellett készülni, már az nagyon megtetszett, később a tantárgyaink, köztük a bevezetés a folklorisztikába, etnográfiába, valamint a muzeológia is közel került hozzám - meséli a mezőbándi Szász Erzsébet. Első dolgozata témáját falujából választotta.
Szász Erzsébet: Egy cigány közösségről írtam, hogy az ő kultúrájuk mennyire különbözik a magyar és a román közösségétől. Ezek után másként nézek a cigány közösségre, néprajzosként másként is kell látnom őket. Nem úgy, mint egy kiszorított közösséget, hanem mint akiknek vannak értékeik, és ezeket nekünk ist értékelnünk kell.
A mezőbándi lánnyal ellentétben a zilahi Verbicki Éva úgy vallja, nem véletlenül felvételizett a néprajz szakra.
Verbicki Éva: Foglalkoztam a népi kultúrával korábban is, szerettem kutatómunkát végezni, az emberekkel találkozni. Folklorisztikával szeretnék foglalkozni. Elkezdtem egy kutatási munkát a halotti szokásokról, halotti búcsúztató verseket, szövegeket gyûjtök. De folyamatosan keresgélek, hogy kiválasszam azt a területet, amelyen a továbbiakban kutakodom.
Eleink öröksége kötelez
Egy egyetemi tanszék életében tizenöt esztendő nem sok, de tekintve, hogy mekkora hiányt kell bepótolnia, súlya, felelőssége jóval nagyobb a koránál. A dr. Péntek János egyetemi professzor kezdeményezésére 1990-ben indított néprajzosképzés nem csak a szakmának hozza vissza a tekintélyét, hanem a képzett szakemberek áldásos tevékenysége által népi értékeink menekülhetnek meg az enyészettől. Mert igaz ugyan, hogy a hagyományőrzők, hagyományápolók népes tábora is sokat tesz e területen, de népi kultúránk szakavatott őrei nélkül kevés az esélye annak, hogy az átmentés eleink íratlan végrendelete szerint történjék. Ami nem más, mint a ránk testált örökség ápolása, továbbadása azzal a hittel, hogy a magyar népi kultúra szabályosságai ránk szabottak, ennek részesei vagyunk, és azoknak is kell maradnunk.
Fekete Réka