FélszigetFiatalok: És ennyi volt?

2005. augusztus 12., péntek, Archívum 2003–2007

Általában a folytatások már nem képesek azt a ,,még nem látottat? és káprázatosat visszaadni, amivel az első alkalommal találkozom. Persze, a szervezők mindent elkövetnek, hogy ez ne így legyen, sokkal több pénzt és reklámozást beleölnek a folytatásokba, színesítik a programot, emelni próbálják az előző rendezvények színvonalát. A többi már csak a résztvevőn múlik... részben. Nem történt ez másként idén a marosvásárhelyi Víkendtelepen harmadszorra megrendezett Félsziget fesztiválon sem. De ennek tudatában is az óriási lelkesedésem és bulikeresési vágyam nem akart szûnni, a végtelenül hosszú és izzasztó vonatozás (az előjáték) ellenére elszántan léptem át a kaput.
Megérkezés után a strandon hûsölve eszeveszetten lapozgattam a mûsorfüzetet, és míg a megnézendő programokat jelölgettem be, kifejezetten örültem a tavalyitól eltérő mûsoroknak: a humorfeszt, az irodalmi hajó, a vizuális mûvészetek sátra (ahol a filmek mellett hajnalig tartó electrobulik őrjítették a tömeget); és persze a már megszokott sportrendezvények és a színházfesztivál. Aztán az első nap eltelt mindezek nélkül, majd a második, a harmadik... és meglepő módon minden napomból kimaradt a ,,mûvelődés?. Sovány magyarázatként (vigaszként?) kitaláltam, hogy azért történt mindez, mert a bőség zavarában és a torlódások miatt - a színházi és filmes rendezvények egybeestek - félóránként rohangálnom kellett volna a helyszínek közt, tehát eleve kudarcra volt ítélve a merész vállalkozásom, hogy az engem érdeklő filmeket és előadásokat végignézzem. És különben is 11-16 óráig (a programok ideje) szent és sérthetetlen pihenőidő volt a reggelig tartó bulizások után.
Így a nappali nemkoncertrejárós aktivitásom kimerült két focimeccsnézésben, azok alatt is fél szemmel a jéghideg sört lestem. Az mondják, nappal is rengeteg szórakoztató mûsor volt, én beértem a napozgatás és a sörözgetés váltogatásával. Volt még koszos és zsúfolt medence, ájulós meleg, a sátorbeli fulladozás elől menekülő tömeg, mûanyaggiccs-árusok, ,,van ingyen internet, de hely, az nincs?-sátor, büdös mozgóvécék sokasága és sok-sok söröspoharat szedegető táborlakó, amerre a szem ellát. És egy jó adag unalom két sör között.
A délutánok és esték már jóval kellemesebbek és élménydúsabbak. 17 óra felé kezdődtek a koncertek, a tömeg egyik színpadtól a másikig vándorolt, és lépten-nyomon (rég nem látott) ismerősök bukkantak fel. Mûmosoly és ,,helló-szia-hogyvagy?, esetleg ,,de rég nem láttalak?-ölelések osztogatása volt az esti program ki mit érdemel alapon. Az éjszaka közeledtével egyre furcsábbak és barátkozóbbak lettek az emberek, ekkor születtek meg a nagy partizások. A Kispál és a Borz-koncert alapélmény, akárcsak tavaly, csak most nem sárban, hanem hatalmas port verve táncoltunk az alig-ismerősökkel, ilyenkor csak tartani kell az iramot, és mindenki befogad, ha egyedül vagy, akkor is jó a buli. A legjobb élmények a koncertekhez kötődnek, ha szerencsés vagy, pár mondatot válthatsz kedvenc énekeseddel, a néha órákat késő autogramosztás is külön emlékezetes ceremónia. A legközvetlenebb együttesek a kolozsvári Kumm (akik még nem engedik meg maguknak a sztároskodást), a debreceni nehézfiúk (Tankcsapda) és a megbotránkoztató, de pont ettől jó Ganxstáék. A kedvenc koncertjeim között történtek az éjjeli úszások a barátnőmmel és egy kevésbé poros és lucskos ruhába bújás, majd irány a következő megmérettetés, a sokáig nyúló dj-bulik a Maros színpadon. Az első napok nyugisan eltelegető koncertjei után, amikor a társaságom csak üldögélt a töltésen, és bóbiskolt, nagy elhatározással nekivágtam a tömegnek, egyedül buliztam végig a Zdob ?i Zdub-, illetve a dj. Palotai-koncertet, eközben még ismerkedtem is. Ezért jó ez a fesztivál, mert közvetlenebb mindenki, és könnyen lehet jó történésekbe csöppenni, ha éber érzékszervekkel jár-kel az ember. Itt jól megfért egymással az ingyenölelést osztogató lecsúszottabb banda a tûsarkús, mellbedobásos ,,háttércicákkal? (ők is bemehettek a sajtósokkal a színpad mögé koncertek után az együttesekhez lejmolni), a vad rockerek az elektronikus zenével barátkoztak, az extrémebb figurák mellett komolyabb családosok mászkáltak a tömegben.
Meglepő módon a szervezők a drumm?n?bass és breakbeat, az egyre népszerûbb electrozenék promoválására helyezték a legnagyobb hangsúlyt, a tábor szívében felhúzott Evoline sátorban ilyen zene dübörgött szakadatlanul, és a kisszínpadi éjjeli dj-koncertek is erről szóltak, de népszerû volt a stílus! Ki is használtam alaposan ezt a paradicsomi állapotot, amíg a testem bírta erővel, és el nem következett a reggel 8 órai strandolás ideje.
A Félsziget legfontosabb kellékei: a spontaneitás és a ,,merjél mindent megtenni? állapot. Ezektől történtek meg a találkozások, nagy kocsmázások és hajnalig nyúló csocsózások; így keveredtem őrült buliba, ahol mindössze féltucatnyian táncoltunk, miközben egy fontosabb ember ásványvízzel ,,öntözött? minket; így fedeztem fel gyönyörû zenéket, mint a megújult Anima Sound Systemé vagy a Tündér­groundé. A céltalan fél­szigeti bolyongásokból megszülettek az apró csillogó emlékkockák, me­lyekből ki lehet rakni a ,,de jó volt itt lenni?-érzést.
Aztán hirtelen és fáradtan eltelt az öt nap. Már a szintén hosszú, de most nem unalmas utójáték-vonatozás közepén tartva az ember elkezdi boncolgatni, hogy miért is éri meg minden évben félszigetezni. A kellemetlenségekre már csak a pattogzó kosz, a szúnyogcsípéssel mintázott, kicsit barnább bőröd emlékeztet, meg a sok olcsó sörtől és a napi két szalámis kenyértől émelygő gyomrod. De a kezeden virít egy színes karszalag (az egyszerû halandóké piros színû), ami magában hordozza a nagy bulik emlékeit, a megtörtént kellemes találkozásokat; érzed a hatalmas tömeg eksztázisba ejtő tombolását, a fûben alvás hidegét, az egybefolyó éjszakák mámorát és a kirobbanó energiát. És gyors fejszámolás után rájösz, hogy több volt a pozitívum, mint a kellemetlenség; a napi unalomadagodról te tehetsz; a belépőjegy, a koncertek és a sátorhely nagyon is megéri az árát (csak éppen a sátrazás valahogy sosem jön össze...).
Egy kicsikét csalódott vagy, a tavalyi jobb volt - mondod -, de jövőben persze, hogy újra próbálkozol!
Bordás Bea
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép