felülök a repülőre. Mert autóval utazni is sokba kerül, és a repülőhöz képest lassú. Gyalog fárasztó. A buszokat meg kivonták forgalomból. Illyefalváról már direkt buszjárat sincs Brassóba, csak Szentgyörgyön keresztül lehet utazni. Bár emlékeim szerint régen az autóbuszokon olyan sokan voltak, hogy nem csak én álltam a lábamon, hanem még mások is, feltéve, ha a sok utas miatt nem maradtam buszatlan. A hajón mintha elveszíteném a szilárd talajt a talpam alól. És Háromszéken az Olt, a Feketeügy és 116 hektár termőföld csak ilyenkor hajózható, amikor árvíz van, mint most. Marad a repülő vagy a vonat. Bár, bevallom, a repüléstől kissé félek. Mielőtt legutóbb repültem, nem tudtam, úszni tanuljak-e meg (mert víz felett is repültünk) vagy repülni. Az úszás még menne, de a repülést csak az állásomból remélhetem. Mit csinálok, ha a kapitány - repülés közben - udvariasan bejelenti: kedves utasaink, leállt a motor, önkénteseket kérek a repülőgép megtaszításához? Ennek ellenére szeretnék repülővel utazgatni. Csak azt kell megvárnom, míg Vidombákon felépül a repülőtér. Ezért már három megye összefogott. Bár ha olyan gyorsan épül fel, mint az észak-erdélyi autópálya, akkor lehet, hamarabb lesz utolsó utam (csendesen a temető felé), mint első repülőutam Vidombákról.
De utazni muszáj, ezért kénytelen-kelletlen határoztam el, hogy vonattal megyek. Ugyan a vonatozással kapcsolatban is vannak rossz emlékeim. Télen az utazás Bukarestig és vissza felért egy északi-sarki expedíción való részvétellel. Nyáron meg egy szaharai kirándulással. A kalauz meg haragudott, ha jegyem volt. No - gondoltam -, hátha azóta változott a helyzet? El is mentem a menetjegyirodába, ami harmadára zsugorodott, mint amekkora eredetileg volt. Akkora sor kígyózott előtte, hogy Szent György sárkányának a farkáig ért. Nem álltam be. Halogattam. Aztán másnap csak rászántam magam. Hogy ne kelljen nagy sort állnom, háromnegyed kettőre mentem, mert az iroda kettőkor zár. Tévedtem, mert közben az iroda nyitva tartását fél órával lerövidítették. Így harmadnap próbálkoztam. A sor csak valamivel volt nagyobb, mint első nap. Mit volt mit tenni, mit nem, beálltam, és kiálltam a sort. Persze, egyelőre csak megrendeltem a jegyet. Másnapra visszarendeltek. Mikor mentem, Szent György már ismerősként integetett a dárdájával, és a sárkány csóválta a farkát. A kasszában ketten voltak. De csak az egyik ablak volt nyitva. A második hölgy szerepe, mint később kiderült: fél kettőkor ő zárja be az ajtót. Amit a kimenők néha nyitva hagytak. Ilyenkor az ideges kasszásnő mindig azt ismételgette, hogy senki ne jöjjön be, mert neki háromkor vonata van, és őt senki nem fizeti program után. És ha valaki kérdezett valamit, arra azt mondta: nu ?tiu. Aki ezeket a hölgyeket alkalmazta, azt kitünteti majd az Országos Diszkriminációs Tanács, amely megbüntette Ráduly Róbert csíkszeredai polgármestert, mert a városháza egyik álláshirdetésében a feltételek között a magyar nyelv ismerete is szerepelt. Na, itt ilyen probléma nincs. Bizonyosan - ha nehezen is - más vidékről, de találtak olyant, aki nem tud magyarul, még ha ingáznia kell is. Közben be- vagy kijelentették, hogy Mangaliára, illetve a tengerpartra nincs jegy, és nem is lesz vagy három napig. Úgyhogy akinek sürgős, az akár indulhat is gyalog, nehány nap alatt talán odaér. Nem mondom, volt egy kis mirgés-morgás. Még jó, hogy idejében szóltak. Akinek meg nem tetszik, az mehet (a) Mamajába, ha van neki kedve. Én örültem, hogy másfelé megyek. Csak még annyit kérdezett a hölgy, hogy mikor is indul a vonatom. Azt hittem, hogy ezt neki kellene tudnia. Nemde? Végül is beírta az indulást, és én örvendeztem magamban, mondván, ahogy szokás: mehet a vonat, mert zsebben a jegy. És lőn. A vonat elment, én maradtam. Mert a vonat Brassóból indult, és odáig autóval kellett volna eljutnom. De Brassóban javítják a vasúti felüljáró hidat. Igen, ezt is azóta javítják, mióta az eszemet tudom, de most le van zárva, és egy terelőúton kell kerülni, amelyiknek gyomorszûkülete van. Csekély egy órát kell körbeautózni holdbeli tájakon, és így elkéstem. Ekkor döntöttem úgy, hogy vonatozni sem fogok ezután, hanem megvárom, míg elkészül a röptér. Addig, lehet, sok pénzem is lesz, és így felülök a repülőre Vidombákon. Odáig meg helikopterrel megyek.
Kuti János
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.