Interjú: Háromszéket ki kell moccantani a mozdulatlanságból

2005. augusztus 19., péntek, Archívum 2003–2007

Beszélgetés Markó Bélával
- Legutóbbi találkozónkkor, a választási kampányban azzal váltunk el, hogy a választásokat követő időszak fontos feladata lesz az RMDSZ szerkezeti átszervezése. Azóta sok minden történt, ma majdnem mindenik minisztériumban van legalább négy-öt embere a szövetségnek, sokan nem is kis funkciót töltenek be, ám ez még nem az ígért strukturális átalakítás. Hogy érzi, ilyen szempontból van-e még teendő?

- Tagadhatatlan, hogy ebben a több mint fél évben elsősorban arccal a kormányzás felé fordultunk. Az RMDSZ-en belül szakembereket, politikusokat mozdítottunk meg, vittünk Bukarestbe és bíztunk meg különböző felelős tisztségekkel. Utólag azt mondhatom, hogy ez elég jól sikerült. Voltak kételyeim, hogy a meghirdetett fiatalításnak mi lesz az eredménye, de kiderült, hogy a fiatal korosztály tagjai bátrabbak, jobban mernek kezdeményezni, szívesebben indulnak el egy új csapáson, az EU-s kérdésekre hamarabb ráéreznek. Úgy vélem, ezt a fiatalítást programszerûen kellene folytatni. Való igaz tehát, hogy elsősorban a kormányzati struktúrákat építettük, és hogy én is kormányzati tisztséget vállaltam, három-négy hónap után rá kellett jönnöm, fönnáll a veszélye, hogy a szövetséget magát vegetálni hagyjuk. Ez vétek lenne, mert igaz ugyan, hogy tavaly ősszel megnyertük a választásokat, csakhogy ez óriási erőfeszítéssel sikerült, és nagyon jól tudom, hogy a szavazatok egy részét azért kapta az RMDSZ, mert az erdélyi magyarok féltek, hogy parlamenti képviselet nélkül marad a közösség. Lehetne erőből politizálni, de ez nagy hiba volna, és nagyon hamar újratermelődhetne az, ami 2004-ben történt. Éppen ezért az ígéretet, hogy megreformáljuk az RMDSZ-t, nem seperjük a szőnyeg alá. Többször is elmondtam, és nagyon komolyan gondolom, hogy úgy készítjük elő az RMDSZ reformját, a Szövetségi Képviselők Tanácsát és más vezetőtestületeket úgy kell megújítani, hogy az egységes kereten belül egyfajta ,,pártlistás? választást tartunk. Erről többször volt szó az elmúlt években, de az utolsó lépésnél mindig elakadtunk. Elképzelésünk szerint minden platform, csoportosulás listát indíthat, és nemcsak arról lesz szó, hogy bárki jelöltetheti magát, mindenkit szívesen látunk a belső választásokon, hanem szervezett formában is lehetővé tesszük, hogy listával versenyezzen. Ebben a pillanatban ezt tartom a legfontosabbnak.
A kormányzással, fiatalítással kapcsolatosan van egy felemás tapasztalatom. Nekem, háromszékinek személy szerint is fáj, hogy most, amikor kormányzati tisztségekbe kerestünk fiatalokat, azt tapasztaltam, Csíkszeredából és környékéről egész paksaméta önéletrajzot küldtek fel, de Háromszékről, amely történelmileg polgárosultabb és nyitottabb régió volt, alig jelentkeztek. Ennek bizonyára szubjektív okai vannak, hisz mindkettő a Székelyföldhöz tartozik, hasonló körülmények, gyökerek léteznek, de a csíki példa azt mutatja, lehet befolyásolni a folyamatot. Azt gondolom, erről beszélni kell, és Háromszéket valami módon meg kell mozdítani.

- A megye jelen pillanatban gazdasági csődhelyzetben van. Az elmúlt időszak befektetései alig érik el egy jobb nyugati autó árát, sorra zárnak be a nagyvállalatok, igen magas a munkanélküliség, a nyugdíjak, bérek 3,5 millió lejjel kisebbek, mint az országos átlag.

- Ezeket a számadatokat nem ismerem, nem tudom őket sem igazolni, sem cáfolni, de a gazdaság csak egyik vetülete mindannak, amit közéletnek nevezünk, amibe beletartozik a közérzet is. Az is, hogy a fiatal generáció merre irányul, mit tervez, milyen ambíciói vannak. Nagyon fontosnak tartom, hogy erről minél többet beszéljünk, mérlegeljük a kitörési lehetőségeket, hogy mit kell idehozni Háromszékre, hogy kell Háromszéket megmozdítani. Kis támpontok most is léteznek, elmondhatom, hogy minden törvényes feltétele kialakult, hogy ősszel a bukaresti Magyar Kulturális Intézet sepsiszentgyörgyi fiókját megnyissuk. A gazdaság esetében azonban ennél többről van szó. Infrastrukturális fejlesztésre van szükség, nem véletlen, hogy mostani látogatásomra Borbély László miniszter kísért el, hisz neki kulcsszerepe van ebben.

- A megye vezetői elsősorban az utóbbi időben kezdték hangoztatni, hogy a román kormányok okolhatóak azért, amiért ilyen mélyre süllyedt a régió, tudatos elszegényítésről, háttérbe szorításról panaszkodnak. Látszólag ez a folyamat az RMDSZ kormányra kerülése után is folytatódik, pénz ugyanúgy nincsen sem utakra, sem beruházásokra. Ön is úgy látja, hogy valóban a mindenkori központi vezetés a felelős a jelenlegi helyzetért?

- Mindaddig, amíg Romániában a költségvetés elosztása nagymértékben a kormánytól függ, ha egy megye költségvetésével gondok vannak, azért a kormány okolható. Annak a hasznáról, egyesek szerint a káráról, hogy mi ott vagyunk a román kormányban, sokat lehetne beszélni, de egy biztos, hogy költségvetési kérdésekben csak így tudunk befolyással élni. Most például az árvizek kapcsán elkészült a belügyminisztériumban a támogatási lista, és az első tervezetben, melynek kidolgozásában nem vettünk részt, szó sem volt Kovászna, Hargita, illetve Maros megyéről. Nem feltételezem, hogy rosszhiszemûségről van szó, de egyesek számára ez a senki földje. Ha mi ott vagyunk, leülünk, áttárgyaljuk a tervezetet, akkor kap a három székelyföldi megye is valamennyi pénzt. Elkészítettünk különböző statisztikákat, azokból is kiderül, az elmúlt években az erdélyi megyék aránytalanul kevesebb támogatást kaptak a központi alapokból. A megoldás az lenne, ha a kormány csak rendkívüli esetekben osztana el pénzt szubjektív szempontok szerint, de nagyon fontos, hogy minél több pénzről rendelkezzenek az önkormányzatok. Tapasztalatom szerint a román kollégák vagy botfülûek az erdélyi kérdésekkel kapcsolatosan, vagy egyik-másik még mindig úgy szemléli, hogy Erdély jobban áll, mint az ország többi része, pedig ez már rég nem igaz.

- Létezik-e RMDSZ- vagy kormányzati szinten valamilyen stratégia, amely segítene kimozdítani a megyét a holtpontról? Kinek a feladata lenne ezt kidolgozni?

- Itt közérzeti kérdésről is szó van. Véleményem szerint nem szabad másra várni, ez nem kívülről megoldható probléma. Magyarország sem oldhatja meg, a román kormány sem. Általunk segíthet, ahol és amiben lehetőségünk lesz, megpróbáljuk a Székelyföldet kiemelten támogatni, ám nagyon fontos lenne, hogy ez a régió közérzetileg próbáljon kilépni ebből a letargiából, ne azon rágódjanak az itt élők, hogy minket nem szeretnek. Valóban nem nagyon szeretnek, ám ezzel meg tudunk küzdeni.

- Az elmúlt időszakban többen megfogalmazták az autonómia, illetve a fejlesztési régió kapcsán, hogy előbb gazdasági megerősödésre lenne szüksége a Székelyföldnek. Mások szerint az autonómiának öngerjesztő hatása lesz, pont ebből a letargiából segítené kilépni az itt élő magyar közösséget. Ön hogyan látja ezt a kérdést?

- Nem gondolom, hogy az autonómiát egy olyan spekuláció miatt halasztani kellene, hogy először erősödjön meg gazdaságilag a Székelyföld, de az elmélet fordítva sem áll a lábán, hogy amíg nincs autonómia, ne tegyünk semmit. Mindkét szemlélet létezik, de a valóság ennél bonyolultabb, megyünk előre, ott, azokon a csapásokon, ahol tudunk, és ahol ki tudunk kényszeríteni változást, ott megtesszük. Ha az autonómiát holnap meg lehetne valósítani, akkor holnap meg kellene tenni. Úgy néz ki, erre még valamennyit várni kell, de nyomni kell a dolgokat ebbe az irányba. Nem igaz az a szemlélet sem, hogy amíg nincs autonómiánk, nem tudunk itt fejlődő gazdaságot teremteni. Erdő-, földvagyon van a kezünkben, vannak jelentős idegenforgalmi értékek a Székelyföldön, amelyekkel élni lehetne, és élni kell. A gazdasági fejlesztési régiókról elég sokat beszéltünk, de látványos lépésekre eddig nem került sor. Elkészítjük a terveket az egész országra nézve, és nagyon hamar nekifogunk megváltoztatni a jelenlegi helyzetet. Ez nehéz dolog, hisz az Európai Unió nem pártolja az ötletet, országjelentés készül, felvétel előtti időszakban vagyunk, ilyen szempontból sok kényes pontja van a regionális felosztás megváltoztatásának, ám mégis meg kell próbálnunk, mert a kormányban is egyre többször üti meg a fülemet egy-egy olyan szándék, amely létező fejlesztési régiókra aggatna különböző funkciókat. Ha kezdik erősíteni ezeket, a mi esetünkben ezt a Gyulafehérvár központú szörnyszülöttet, akkor egyre nehezebb lesz ezt megváltoztatni. Most ősszel elsősorban a kisebbségi törvénytervezet, illetve a decentralizációs törvénycsomag elfogadtatása a prioritás, ám közben előkészítjük a gazdasági fejlesztési régiók átszervezését. Hogy meg tudjuk-e változtatni, más kérdés, de neki kell fogni.

- Hangsúlyosan és látványosan változott az RMDSZ viszonya a budapesti ellenzéki párttal, a Fidesszel.

- Azt hiszem, a Fidesz is és mi is, Orbán Viktor és én is arra a következtetésre jutottunk, hogy cselekvő együttmûködésre van szükség, és nagy-nagy pazarlás lenne, pontosan a nemzetpolitikai érdekek szempontjából, hogyha nem próbálnánk kihasználni a közös lehetőségeket. Az egyik ilyen közös lehetőség az Európai Néppárt, amely Európát, az EU-t, az Európai Parlamentet is jelenti, ahol nagyon sok mindenben tudunk közösen lépni. Ugyanakkor azt is ki kell használni, hogy az RMDSZ a román kormányban van, és remélhetőleg ott lesz az elkövetkező években is. Ez Magyarország és Románia kapcsolatában fontos tényező, és visszahat az erdélyi magyarság sorsára. Még sorolhatnám, hogy hány eszköze van az együttmûködésnek. Mindezt átbeszéltük, és van lehetőség a szorosabb együttmûködésre, nemcsak konzultálni kell, de cselekedni is. Nem arról szól ez, hogy távolodunk a kormányoldaltól, és közeledünk az ellenzékhez. A normális az lenne, ha minden politikai erővel minél közelebbi viszonyban lennénk. Az igaz azonban, hogy ez a mostani közeledés egybeesik azzal, hogy vannak bizonyos elégedetlenségek a magyar kormánnyal szemben. Ennek hangot is adtam, és ez azért van, mert a Szülőföldprogram egyelőre nyilatkozatról nyilatkozatra bukdácsol, de nem tudjuk, hogy mi lesz belőle. A Fideszhez fûződő viszonyunk tulajdonképpen visszazökkent a rendes kerékvágásba. Ez lehetségessé vált, mert az erdélyi magyar ellenzéki politikusok egy része csődbe vitte az RMDSZ-szel szembeni politikai alternatívát. Ami a tavalyi választásokon történt, a román párt színeiben indulás, a magyarországi politikusok számára is bebizonyította, hogy továbbra is az RMDSZ-ben kell valami módon partnert keresniük.

- A tusnádi találkozó sokak által leszûrt üzenete volt, hogy Orbán Viktor és a Fidesz elvárná, az RMDSZ, illetve ön végre párbeszédet kezdjen Tőkés Lászlóval és a romániai magyar ellenzékkel. Ott az első lépés megtörtént, de lesz-e folytatás?

- Én azt gondolom, hogy Tőkés püspök úrral párbeszédet kell folytatni. ? egy markáns véleményt képvisel, az elmúlt években tapasztaltam, hogy vele elég nehéz megegyezni, ám ennek ellenére vele is tárgyalni kell. Párbeszédet kell folytatni, ha szükségesnek tartják, az autonómiatervezetekről is, de a kisebbségi törvényre nincs, amiért újra visszatérni, azt most a románokkal próbáljuk elfogadtatni, és azzal kapcsolatosan volt elegendő konzultáció. Nem gondolom, hogy tökéletes lesz ez a törvény, de előrelépés lesz. Biztos, menet közben kiderül, számos zökkenője is van, de megyünk tovább, más elképzelésekkel.

- Óriási elvárása a tömbben élő magyarságnak az őt képviselő politikai alakulattal, jelen esetben az RMDSZ-szel szemben, hogy minden politikai eszközzel támogassa a nemzetegyesítés gondolatát, amelyet vajdasági, felvidéki, kárpátaljai szervezetek képviselnek. Hajlandó felvállalni ezt az RMDSZ?

- A nemzetegyesítés így is, úgy is meg fog történni, csakhogy nem mindegy, hogyan. Ha mi rosszul politizálunk, akkor az erdélyi magyarság fokozatosan, hoszszabb vagy rövidebb idő alatt kitelepedik Magyarországra, és így leszünk együtt az ottani magyarokkal. Én nem ezt akarom. Azt akarom, úgy menjen végbe ez a nemzetegyesítés, hogy megmaradjunk a szülőföldünkön. Azt gondolom, ebben nincs vita sem más határon túli közösségekkel, sem egymás között.
Lejegyezte: Farkas Réka
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-08-19: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás