
Van a magyar történelemnek egy jellegzetes és félreismerhetetlen vonása: a nagy, sorsfordító pillanatokban a nemzet sorsát a megmaradás útjára tudták igazítani. A sort Árpád fejedelem, a honszerző nyitotta meg, Géza folytatta, de a történelmi szükség kényszerében született és élt Szent László, IV. Béla, Hunyadi János és Mátyás, Bethlen Gábor és Bocskay István, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos, Deák Ferenc és Nagy Imre például.
Persze, ez csak féligazság, hiszen ha a felsorolt személyiségeket tekintjük, győzelmek és vereségek, sikerek és kudarcok egyaránt kötődnek nevükhöz és ténykedésükhöz, ám az vitathatatlan, hogy előrevitték a nemzet, az ország ügyét. Meg az is igaz, hogy voltak olyan történelmi pillanatok és helyzetek, amikor nem jött, talán nem is létezett a várva várt, a megváltó, az irányt mutató Vátesz. Helyében percemberkék uralogtak.
Az egész magyar históriában szinte tökéletes és befejezett mûvet alighanem egyetlen ember alkotott, I. István, akit Szent István néven tisztelünk. ? alkotta meg a történelmi Magyarországot, lerakta az alkotmányosság alapjait, megteremtette a Szent Korona tanát, kereszténnyé és európaivá tette országát, törvényeket és ezeréves érvényû közigazgatást alkotott számára, s végeredményben a nemzeti létezés lehetőségeit adta népének.
Rendkívül magányos ember lehetett, akit szilárd küldetéstudata emelt mindenki fölé, ki tudván tudta, mi a történelem parancsa. Korának nagy dilemmáját - megmaradni kalandozó népnek, avagy korszerû, erős nemzetté szerveződni? - vaskézzel, hideg logikával, kíméletlenül oldotta meg, bár szívesen hinném, hogy fájt a szíve, amikor atyja- fiaival kellett megütköznie, fölnégyeltetnie a lázadó Koppányt, letörnie az önállóskodó Ajtonyt, s édesanyja, az erdőelvi Sarolt Gyula törzsét is megfegyelmeznie.
Pedig ez az ember szeretett, és igencsak érző szíve volt, s ez ékesen derül ki az Imre fiához írott Intelmeiből, csakhogy ez a szeretet, ez a szívjóság alárendeltetett annak az államrezonnak, mely nélkül a magyarság meg nem maradhatott volna. Különben érdekes - talán nem igazán érdemes! - eljátszani a gondolattal: mi lett volna, ha Imre herceg életben marad, folytathatja apja örökét, megkíméli az országot a trón- és belviszályoktól, s egyenes ágon adhatja tovább a hatalmat és a jogart!? Mi lett volna? Hová fejlődhetett volna a nemzet és az ország? Tudom, ezen meddő játszadozás töprengeni, azt kell tudomásul vennünk, ami megesett, s főképpen Szent István örök érvényû üzenetére fegyelmeznünk: ország és nép egyazon test és szellem, az uralkodó a kényszerek igájában cselekvő első embere nemzetének, kinek szent kötelessége a fene fátumokat jó sorsra fordítani.
Évekig töprengtem az István, a király címû megrendítő remekmû talányos befejező mondatának jelentésén: ,,Veled, Uram, de nélküled!?
Azt hiszem, kezdem megérteni.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.