István királyunk ünnepe: Szent István királyhoz

2005. augusztus 20., szombat, Archívum 2003–2007

A dőri énekeskönyvből
Ah hol vagy, magyarok
Tündöklő csillaga!
Ki voltál valaha
Országunk istápja!

Hol vagy, István király?
Téged magyar kíván,
Gyászos öltözetben
Te előtted sírván.

Rólad emlékezvén
Csordulnak könyvei.
Búval harmatoznak
Szomorú mezei.

Lankadnak szüntelen
Vitézlő karjai,
Nem szûnnek iszonyú
Sírástól szemei.

Virágos kert vala
Híres Pannonia.
Mely kertet öntöze
Híven szûz Mária.

Kertésze e kertnek
István király vala,
Behomályosodott
Örvendetes napja.

Előtted könyörgünk
Bús magyar fiaid.
Hozzád fohászkodnak
Árva maradékid.

Tekints, István király,
Szomorú hazádra,
Fordítsd szemeidet
Régi országodra.

Reménységünk vagyon
Benned s Máriában,
Mint magyar hazánknak
Hív királynéjában.

Még éltedben minket
Ennek ajánlottál.
És szent koronáddal
Együtt feláldoztál.
Lejegyezve 1763-ban
Nyári regölő István-napkor
Hej, röptesd a jó szót, arató ember!
Regösnek se jó az, aki adni nem mer.
Csépléskor fölszálló gabona porával,
ősi regös dalok esengő sorával idelenn kovász,
Istennek fohász - hej, regös ember!

Mi nem sopánkodni,
mi nem könyörögni mi most adni jöttünk
hálát mi Urunknak,
a mi Istenünknek,
ki jobbjára ültet
vándor magyar embert,
kit ágyából felvert
százszor is az ínség szentek ?t tekintsék
a mi szóvivőnknek.

Menjen az is, aki
derék tisztességben
szolgálta nemzetét,
s most ott fenn, az égben
lábához térdepel
mi jó királyunknak,
jó Szent Istvánunknak.
Adtunk a királynak, adtunk a hazának,
asszonynak gyermeket - miénk az alázat.
Adtunk mindent, hiszen ezt izented,
Urunk, áldod az adakozókat.
Adtunk oly forró hitet, hogy attól
Még a kövek lelke is kiolvadt.

Adtunk templomot s benne hû papot,
adtunk búzát, virágot, gyermeket ha nem elég mindez, ami mindenünk,
szólalj, István király, s holtomból felkelek.
Hej, regös ének!
Forró kaszapenge!

Te mondád, Istvánunk, hogy legelébb adni,
imában, regében igaznak maradni,
bizakodva élni a föltámadásért.
Magyarok országán hitetlen Tamásként
megélni nem szabad, s tán nem lehetséges.
A remény végtelen, csak az élet véges.
(?)

Hej, rege, rege,
múltaknak regöse!
Aki ma itt gyáva se fia, se őse!
Ha kérni kell, adj, István királyunk,
százöles istállót a magyar gazdának.
Íme, most mindnyájan színed előtt állunk:
adj jó dologidőt, s nemzeted feltámad.

Lehet, hogy bûnben,
de nem inkább, mint mások fogantunk, megéltünk.
Nem vagyunk sírásók.

Adj hat jó ökröt,
húzza vélünk az igát,
adj jó kis cimborát,
ki hajnalon így kiált:
- Édesapám, az ostornyelem
az éccaka kivirágzott!
Jó jel az, fiam, mondhassuk bizton.
Annak szól csakugyan,
aki nem hibázott.

Adtunk jó papot, Urunk.
Te adtál jó királyt nekünk.
Nélküled kutatunk,
de sohase lelünk.
Kalászunk porával száll ma ez az ének
István királyunkhoz
s az ég Istenének.
Ember a mi nevünk, s rögvest aztán magyar.
Csak a jó szándék, mit ez a kettő takar.
Hej, regö, regö, nevünk István, Gergő.
S aki így imázik - sose lesz tekergő.
Czegő Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép