Riport: Bota-sirató, avagy önmagunk kirablása

2005. augusztus 24., szerda, Archívum 2003–2007

A zágoni Bota Közbirtokosság 1037 hektáros erdejét végül is eladták. Az 1521 örökös 60 százaléka már megkapta a hektáronkénti 2000 eurós árat - közli sietősen Varga Gusztáv elnök. Ha egy-egy erdőrésznek több örököse van - mondja -, a közjegyző előtt kell felhatalmazást kérnie egynek családtagjaitól, hogy az őket megillető pénzt a CEC-től a közbirtokosság által leadott lajstrom alapján felvehesse. Eddig, Varga becslése szerint, 40 milliárd lej folyt be Zágonba, ami szerinte meg is látszik a falun, az emberek hasznos dolgokra fordítják a pénzt, építkeznek, vásárolnak. Elmondta: az új erdő- és föld-visszaszolgáltatási törvény nyomán nem kapnak vissza újabb jelentős területet, igaz, annak idején a Bota 4300 hektárral rendelkezett, de azt a román állam 1945 előtt kisajátította, csak a fakitermelési jogot hagyta meg húsz évre, amiből az ismert történelmi körülmények miatt még mindig hátravan 7-8 év. Ezt a jogot törvényes úton szeretnék visszakapni, ami tagjaiknak további szerény jövedelmet biztosítana - mondja az erdő nélkül maradt közbirtokosság elnöke, és folytatja: ha számításaik beválnak, terveik elképzeléseik szerint alakulnak, erdőt is vásárolnak. De ez a jövő zenéje.
Varga Gusztáv kérdésemre: nem bánta-e meg, hogy ebbe a kalandba belevitte Zágon népét, magabiztos nemmel válaszol, de mintha mégis védekezésként hangzanának alábbi szavai: Erdélyben 37 közbirtokosságot adtak el, 4-et Hargita megyében, ilyen cirkusz, mint nálunk volt, sehol sem kerekedett, a sajtó (természetesen, a mindig és mindenért hibáztatható sajtó - szerk. megjegyzése) az oka mindennek. Nagydobra verte az ügyet. Megismétli: a Botát a Harvard Egyetem alapítványa vásárolta meg, itteni megbízottja a Törcsvár község Szohodol nevû falujában székelő Scolopax Kft., melynek megbízottja Drago? Lipan mérnök. Az új tulajdonos egyik első lépése az volt, hogy augusztus 1-jei hatállyal kilépett a zágoni Mikes Magánerdészetből, s átállt a Romsilvához.
Egy kis visszapillantás
Kiss Józsefet, Zágon polgármesterét - akitől ugyancsak a Bota eladásáról érdeklődtünk - nem a legderûsebb hangulatban találjuk. A Botát úgy adták el, hogy sem a községháza, sem a magánerdészet, melynek vezetőségi tagja, az égadta világon semmit nem tudott. Augusztus 1-jén kapták kézhez az új tulajdonos s augusztus 3-án Varga Gusztáv levelét, melyben a község, illetve a magánerdészet tudomására hozzák a tulajdonoscserét. A Törcsvár község, Szohodol falu 283. szám alatt székelő Scolopax Kft. nevében Drago? Lipan közli Besenyei István magánerdészet-vezetővel: bár ajánlatuk számukra, az új tulajdonosok számára pénzügyi szempontból rendkívül vonzó, konjukturális okok miatt egy másikat fogadtak el, éspedig az állami erdészetét. Kérik a Mikes Magánerdészetet, e döntés életbelépéséhez szükséges dokumentumokat adják át nekik, és a kilépési eljárást indítsák be. Meg nem nevezendő forrásoktól - írja az új tulajdonos megbízottja - olyan értesüléseink vannak, hogy nem hajlandók ezt az eljárást addig beindítani, míg nem válik világossá a tulajdoncsere. Bár nem lenne kötelességük - írja -, mellékeli a telekkönny másolatát, és megemlíti, a magánerdészet és a Bota erdőrész tulajdonosa közötti rendezetlen anyagi ügyek tisztázására a legjobb megoldás a személyes találkozás lenne.
A Bota Közbirtokosság elnöke, Varga Gusztáv mérnök augusztus 3-án értesítette a Mikes Magánerdészetet, hogy a 2005. május 27-i 2946. számú adásvételi szerződéssel és a május 30-án kibocsátott telekkönyvi adat szerint a Szitabodza területén lévő 1038 hektár erdőnek új tulajdonosa van. Varga levelében még azt írja, a Bota Közbirtokosság eleget tett folyó év július 30-ig a magánerdészettel szembeni kötelezettségeinek.
A zágoni közbirtokossági ügy tehát lezárult, a sajtó, az RMDSZ-politikusok, ismerjük el, vereséget szenvedtek. Egy kis csoport, a Bota Közbirtokosság vezetői és néhány tagja a törvényeket kijátszva s ráadásul ezt büszkén vállalva eladta az eladhatatlant, az oszthatatlan magánvagyont, s ha igaz, márpedig miért ne lenne az, az új tulajdonos interneten már hektáronként 4000 eurós áron kínálja eladásra szerzeményét.
Tavaly a helyhatósági választási kampány idején hallott a falu polgármestere először a Bota Közbirtokosság eladásáról. Néhány közbirtokossági gyûlésen részt is vett, mert neki is van tulajdona a Botában. Egyet elevenít fel, 2000 elején az erdő-visszaszolgáltatás előtt tartottat, melyre megérkezett Varga József nyugalmazott agrármérnök, Bessenyei Sándor, az állami erdészet mérnöke és még körülbelül húsz ember.
- A tiszteletes úr, Jánó Zoltán, a volt polgármester, Somai és még egypáran arról beszéltek, hogy az 1-es törvény értelmében visszakapjuk a magánerdőket és közbirtokosságokat - eleveníti fel emlékeit Kiss József polgármester. - Varga József elmondta, hogy ő és családja megőrizte az aktákat, amivel vissza lehet kérni a Botát, azonnal javasolták is, hogy ő legyen az elnök. Így választották meg közbirtokossági elnöknek. Magánvéleményem, hogy az általa megőrzött dokumentumok nélkül több erdőt tudtunk volna visszaszerezni, különben a dokumentumok eredeti példányai a megyei levéltárban megvannak. Mikor az 1-es törvény megjelent, a választási kampányomban azt ígértem az embereknek, hogy a törvényességet messzemenően betartjuk. Nem úgy, mint a 18-assal tették, hogy azok kaptak földet, akiknek nem járt, a tulajdonosok meg terület nélkül maradtak. Akkor a dolgot úgy elrontották, hogy most, 2005-ben is elmondhatom: nem sikerült a földkérdést megnyugtatóan megoldani. Vállaltam, hogy az erdő-visszaszolgáltatást, főleg a közbirtokosságot úgy rendezzük, hogy mindenkinek jó legyen, igazságos legyen. A Botáról és a papolci erdőről volt szó. Azon a gyûlésen, melyről korábban szót ejtettem, volt egy kicsi nézeteltérés, Varga azt állította, hogy nem is vagyok tag, nincs mit ott keresnem. Sokat nem foglalkoztam vele. Közben megnyertem a választásokat, és mert a közbirtokosságok visszaállítása a programomban volt, nekiálltam a munkának. Sikerült is megszerveznem itt, a tanácson belül. Csakhogy a háttérből Grama prefektus úr és C??unean képviselő politikai okokból másként rendelkezett, ráadásul Varga József a családja által megőrzött iratokkal mindennap a prefektus úrnál vagy Cârl?nescunál kopogtatott. Mi eredetileg 4000 hektárt kértünk vissza, annyit kellett volna a Botának kapnia, és ha Varga úr nem járja a prefektúrát, ezt automatikusan vissza is kaptuk volna. Nekiugrottak Papolcnak is, majdnem sikerült felfüggesztetniük a visszaszolgáltatási folyamatot Varga úr aktái alapján, de az esetben sarkunkra álltunk, és a papolci dolgokat rendezni tudtuk, 2300 hektár közbirtokosságot kaptak vissza az emberek. Ezt elérni a prefektus ellenében nem volt könnyû dolog. A prefektúra olyannyira ellenem volt, hogy a Bota-ügyben meg kellett adnom magam. Ahogy mondtam, a Bota Közbirtokosság megválasztotta a vezetőséget, elkészítették az alapszabályzatot, illetve azt egyedül Varga József dolgozta ki. Az volt az alapelv, mindent úgy kell szabályozni, ahogy ezelőtt volt. Az alapszabályzatot a közgyûlésnek kellett volna jóváhagynia, az tizenöt-húsz emberből állott, azok megszavazták, Varga József meg elvitte a törvényszékre, hitelesítették. Tehát megalakult a Bota, visszakapott 1038 hektár erdőt. Azóta szabályos közgyûlést nem tartottak, és a nép ilyen-olyan temondával félre volt vezetve. Egy maroknyi ember előre eldöntötte, ki az elnök, az alelnök, akinek tetszett, jó, akinek nem, úgy is jó volt. Egy idő után - ugyanaz a szûk társaság - Varga Gusztávot választotta meg a közbirtokosság elnökének. Eljött akkor hozzám Domokos Dezső tanító, s megkérdezte, nem lehetne-e valamit tenni? Hisz két-három ember azt csinál a közösség vagyonával, amit akar. Mondta, meg kellene fellebbezni a közgyûlést. Én elvittem Kézdivásárhelyre a bíróságra, de hagytam, tegyenek, amit jónak látnak, mert én a rám nehezedő politikai nyomás miatt nem akartam a Botával foglalkozni. Ha csak kiejtettem a nevét, másnap jött az ellenőrzés. Az bizonyos, hogy egyetlen közgyûlésük, egyetlen határozatuk sem volt törvényes.
Úgy érzem, átvertek bennünket
- A vezetőség ellenben első perctől kezdve tudta, mit akar: eladni az erdőt. Az az igazság, hogy a politikusok is félrevezették az embereket, egyfolytában azt mondták, nem lehet eladni, a törvény tiltja, Puskás Bálint, Tamás Sándor, sőt, Markó Béla is azt hajtogatta, ha kérdeztem, mit tegyek: hagyjam, ne foglalkozzam, mert nem lehet törvényesen eladni. Az az igazság, hogy a közgyûléseken, vagy mikor kevés pénzt osztottak, aláíratták a papírokat, és azokat a személyeket beírták a lajstromukra olyként, hogy beleegyeztek az eladásba. Ilyen jellegû félrevezetés történt. Nem beszélve most az utolsó percekről. Mikor meghallottam, hogy eladták a közbirtokosságot, épp gyûlésben voltam a megyénél, s a prefektus úr és a megyeitanács-elnök tőlem kérdezte, mi a helyzet Zágonban. Én hivatalosan semmit nem tudtam, mondtam is, nem nekik kellene ismerniük, mi a helyzet? Pedig lehetett volna információm, hisz amikor megalapítottuk a Mikes Magánerdészetet, a Bota is beállt. Igaz, azzal a feltétellel, hogy az elnökük legyen a magánerdészet vezetőségi tagja, alelnöke. Teljesítettük kérésüket. Mikor az eladásra készültek, beszéltem Varga Gusztávval, s kértem, hogy írják le eladási szándékukat a magánerdészetnek. Nem egyezett bele, azt mondta, hogy a tagság kétharmada az eladás mellett van, a harminc százalékkal meg nem foglalkoznak. Elmesélte, hogy Bukarestben járt komoly jogászoknál, akik értik a dolgukat, nem mint politikusaink, és azok azt mondták: el lehet adni. Jó, mondtam, de mikor eladjátok, legalább szóljatok.
Háttérben piszkos érdekek
- Nem tették, egyszerûen elmentek Brassóba, megtárgyaltak mindent, megkötötték a szerződést, a Botát május 27-én eladták - folytatja Kiss József. - Én mikor meghallottam, a korábban licittel kapott két kitermelésre való parcelláról azonnal levonultam, befejeztem a munkát, mert nem lehet tudni, mit írnak nekem ott fel. Nincs rendes nyilvántartásuk, az irodájuk a szentgyörgyi Tribel cukrászdában és Varga úr kocsijában van. Itt, Zágonban semmi, az emberek, ha valami panaszuk van a kifizetésekkel vagy másvalamivel, ide jönnek, a községházára. És azt kell mondanom mindenkinek, semmit nem tudok, semmi közöm a Botához. Tiszta gazemberség az egész. Kérdem én, mi van ennek az ügynek a hátterében? Hogy lehetséges, hogy egy-két ember akarata szerint alakult minden, ők tárgyaltak a vásárlókkal, ők szabták meg az árakat... Hogyan lehetséges ez? És nem különös, hogy alig két hónap után az erdőt eredeti árának kétszereséért árulják? A Botából tíz évig évente 7000 köbméter fát lehet kivágni, ennek ellenértéke nem kis pénz. Ráadásul az unióban egy hektár erdő ára nem 2000 euró. Nem akarok senkit vádolni, de hogy piszkos, aljas módon, valakinek a személyes érdeke miatt kótyavetyélték el a Botát, az bizonyos. Fontos lenne, hogy a volt tulajdonosok követeljék legalább most, hogy a Bota Közbirtokosság vezetői mutassák be a visszaszolgáltatástól az eladásig az összes papírt, létező dokumentumot, és azt hozzáértő emberek ellenőrizzék.
A polgármester kivizsgálást javasol
- De a zágoniak mindenbe beleegyeztek - mondja Kiss József. - A Kézdivásár­helyen indított pert visszavonták. Olyan hangok is vannak, azért kellett eladni, hogy ne lopja meg a közbirtokosságot Kiss József vagy Kelemen Feri, vagy mert messze van, vagy mert kell a pénz. Annyit beszéltek összevissza, hogy megbolondították az embereket. Kérdezem én, hogy egy ekkora vagyont miért nem lehetett megőrizni. Nem kaptunk volna olyan tisztességes vezetőket itt, Zágonban, akik becsületesen kezelték volna? Papolcon minden hétfőn összeülnek a vezetők, minden közgyûlésen pontosan beszámolnak a gazdálkodásról, ott senki saját zsebébe egy fillért nem tesz. 2000 eurót adtak a tulajdonosoknak hektáronként, az az erdő valós értékéhez viszonyítva semmipénz, biztosan még itt, Zágonban is akadt közbirtokossági tag, aki meg tudta volna vásárolni. Azt hiszem, leghelyesebb az lenne, ha kompetens szervek kivizsgálnák az eladás körülményeit. Egyrészt, mert az ár igen alacsonynak tûnik, másrészt, mert a tulajdonosok közösségének csak egy kis része adta áldását a vásárra.
Az újságíró emlékszik a fél évvel ezelőtti zágoni közhangulatra, néhány kivétellel ellenségnek tekintettek mindenkit, aki az erdő eladása ellen szót emelt, politikust, újságírót, közembert. És akkor Kiss József, Zágon polgármestere is igen óvatos volt.
- Muszáj volt félreállnom, olyan erővel támadtak és hozatták a nyakamra az ellenőrzéseket, hogy megkötötték kezem-lábam. Annyi mentségem van, hogy a papolci közbirtokosság az én segítségemmel (és az Olosz Gergelyével) állt talpra. Nagy politikai játék van az egész mögött, s nincs vége, ugyanezt játszották és játsszák a tanácsi erdőnkkel is. Bárkány, Szitabodza megkapta az erdejét, Zágon meg még a mai napig sem jutott hozzá 4000 hektárjához. Három éve perelünk, de nagyon lassan haladnak a dolgok. A kommandói erdészettől például egy négyzetméter erdőt nem sikerült visszavennünk, pedig 456 hektárt hagyott jóvá a megyei földosztó bizottság, öt pert nyertünk meg, s még mindig nincs visszamérve. A bíróságot járjuk, papírt papírra kérnek, kivizsgálták, felülvizsgálták, kint jártak, de erdő nincs, papírunk ellenben - amellyel bizonyítjuk, hogy a mi tulajdonunk - annyi van, hogy hegyet lehetne rakni - összegezi a polgármester.
Varga Gusztávék román közjegyzői és ügyvédi segítséggel megtalálták a kiskaput az 1-es törvényen, és eladták a Botát. Az új tulajdonos bizonyára hamarosan százszázalékos haszonnal továbbadja. Hogy kik veszítettek, már leírni sem kell. Szerencsére az új erdő-visszaszolgáltatási törvény tételesen megtiltja a közbirtokosságok eladását, így reménykedhetünk abban, hogy közösségünk nem folytatja önmaga kirablását.
Simó Erzsébet
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép