Riport: Bajok a lomblevelû oázisban

2005. augusztus 31., szerda, Archívum 2003–2007

Parafrazáljuk Vajda János szavait, mert az az érzésünk, eljött annak az ideje, hogy a Bodzafordulói-hegyek szívében fekvő kis faluban, Szacsván legalább a fiatalabb emberöltő elérjen a felfogásbeli eszmeváltásig, meg kell végre értenie, hogy itt nem a mezőgazdaság lehet a megélhetési forma az elkövetkezőkben, hanem az állattenyésztésen alapuló agroturizmus, az erdő minden hozadékának gyümölcsöztetése. Mindezt megértő személy kell a falu élére, s pályázatok, alapítvány s nem utolsósorban testvértelepülés.
Ottjártunkkor halványan bár, de körvonalazódni láttuk a fehér ipar koordinátáit.
Megint az infra?
Igen. Mindenütt, mert - tetszik, nem tetszik - hoz valami jót, de sok bajt és nehézséget is. Közeledik az unió, s elvárásai megviselik a kisközösségeket. Kell tehát az infrastruktúrára gondolni. Mert azt már igazán kellene tudni ott helyben, hogy hol a bővizû forrás, melyből jó minőségû ivóvízzel lehetne ellátni a falut. Lám, Szacsván a villanyhálózattal nagy baj nincs, erőgépeket is megbír. Hamarosan felújítják a közvilágítási hálózatot, cserélik a lámpatesteket. Szacsva Rétyhez tartozik. Innen irányítják a mintegy 125 lelkes székelymagyar református falu közéletét. Ez a községi tanács dolga.
Szacsván nem kell kaput-ajtót zárni éjjelente. Egyelőre 100 százalékos a közbiztonság, s egy budapesti odatévedt lakos szavai szerint ebben a lomblevelû oázisban nem is a közbiztonság miatt viszolyognak egyesek egy csendes székelyföldi-háromszéki vakációtól, hanem inkább azért, mert lépten-nyomon igazolniuk kell azt, hogy igennel avagy nemmel szavaztak-e tavaly december 5-én.
Márk Csaba, a falu szülötte alpolgármesterként tevékenykedik a községközpontban, egyetlen képviselője a falunak a községi tanácsban. Sokat tapodott-harcolt azért, hogy valamelyes pénzalapot szerezzen annak a bekötőútnak a javításához, amelyen Egerpatakon keresztül ki lehet jutni a faluból a Sepsiszentgyörgyöt Kovásznával összekötő és épp most megújított mûútra. Ügyködését méltányolta a megyei tanács akkor, amikor 105 000 dollár értékû pénzalapot teremtett a célra.
Aszfalton Szacsvára

Ebből az uniós pénzalapból csak kimondottan aszfaltburkolatos, avagy bitumenes felületi kezeléssel megépített utat lehetett készíteni, makadámot nem. Így történt, hogy az említett összegből egy jó minőségû, de csak 1,8 km hosszúra sikerült út épült.
- De mert az utat mi Szacsva számára kértük, Dálnoki Lajos polgármester úr abban is segített, hogy az a szakasz, amelyre a pénzt adták, ne Egerpatak felől készüljön, hanem Szacsva központjából Egerpatak felé - pontosított Márk Csaba. - Nos, a falu központjától, a most átkutatott mûemlék templomtól egészen az ún. Árpád-hegyig készen is van az út. Nagyon féltjük, nagyon óvjuk. Ügyelnünk kell arra, hogy a két oldalán levő sáncokat ne tudja kikezdeni a víz. Azt is hivatalosítani akarjuk, hogy az a nagy teherbírású kocsi, amelyik a szacsvai erdőre tart - bár ott már komoly fakitermelés nincs -, fizessen útbért. A lakosság annyira ráérzett ennek fontosságára, hogy telefonon értesítettek: ,,felment a falun át egy rönköskocsi?. Ide csak jó minőségû úton fog eljönni a turista. Az útszakasz átadásánál jelen volt Demeter János megyei tanácselnök és mind a két alelnök - Vajda Lajos és Baka Mátyás. Láttam, éreztem, hogy felmérték: ezt az utat be is kellene fejezni, de nemcsak Egerpatakig, hanem ki a mûútig, a Veresmartig!
- Valóban, mi lesz a szacsvai út másik, nem korszerûsített szakaszával? - kérdeztük Dálnoki Lajos polgármestert.
- A helyi tanács költségvetésében nagyon kevés pénz van erre a célra. Tudatában voltunk annak, hogy ezt rendezni kell. Önerőnkből egyelőre annyira tellett, hogy egy földgyaluval sikerült elegyengetnünk a kátyúkat, s kapott az út többi szakasza is egy szerényebb felújítást. Szerintem jöhet a tél!
Ottjártunkkor megszólaltak a falubeliek is: jó lett volna megcsinálni az utat teljes hosszában; miért nem kezdték a falu felső végétől, nem eleget járt sárban a felső vég? Miért nem szélesebb?
Húsz év múlva

Mi inkább a jövőről, a jövő alakításáról próbáltunk beszélni. Eléggé korai az agroturizmus lényegéről értekezni, arról, hogy kell ide vezetékes ivóvíz, hogy kell kanalizálás és ülepítőberendezés. De azzal egyetértettek, hogy ez bele fog férni az elkövetkező húsz esztendőbe. Szerintük is ennyi kellene ahhoz, hogy Szacsván fészket rakjon a falusi turizmus, pénzt hozzon a tehéntúró, a friss tojásból készült rántotta, a tejeskávé s ha kell, az esti, frissen fejt meleg habos tej, az erdei gyümölcsökből készített szörp, pálinka, a kürtőskalács, a gyógynövényteák, a helyi ételek... Az efféle szándékokat kell majd megelőznie egy előtanulmánynak, egy területrendezési tervnek, annál is inkább, mert itt már majdnem meghaladta a tucatot a megépült és kényelmes-csendes hétvégi házak száma, amelyek alakítják - szépítik, avagy rondítják - Szacsva jövőbeli arculatát.
Amikor itt még fékezték
a vadat
Valóságos kín, fizikai és lelki tortúra az, amiként a szacsvai ember mûveli a földet, s főleg az, amiként harcol a kevéske terményért - aminek nincsen fölös része, amit felemészt a család, a túlélés. Néprajzosnak-szociológusnak kellene tanulmányoznia, hogy egy-egy családnál semmi nem változott mezőmûvelésben: él a XIX. század szokásrendje, technikája. Elvétve jutott ide el egy-egy kolorádót ölő szer, gyomirtó méreg. Gyenge a talaj minősége, agyagos-szikályos, trágyát kíván, istállóit. Itt is magasak a megmûvelési árak, sok a parlagon hagyott föld. Sok munkát kívánnak a kapások, s ha ez mind-mind valamiképpen összejön, akkor megjelenik a vad - szarvas, őz, vaddisznó -, és letarol mindent. Nos, ebben a dologban a szacsvai ember teljesen védtelen. Valós a kép, amit összerakosgatnánk a szacsvai ember mindennapjairól, s nem túlzás. Augusztus vége itt már a ,,kinnhálás ideje?, meg kell őrizni a határban a termést - magyarázza Szilvási Vilmos és Gál Zsigmond. Előbbi 1,4 hektáron termel kalászost, 80 áron pityókát, utóbbi is valamivel többecske területen, gyenge határrészen, az ún. Túlsó oldalon.
- Nagyon megkéstünk az aratással - mondja Szilvási Vilmos. - Szegény ez a falu, senkinek nincsen egy kombájnja. Eleinte jött egy, esőssé vált az idő, visszament, s azóta is várjuk. Minket Fábián úr szokott kiszolgálni Egerpatakról. A kalászosok fele kinn van a mezőn, van még elég árpa és zab is. Egy-egy helyen olyan lágy a föld a sok esőtől, hogy nem lehet rámenni. Ha még eső talál lenni, a gabona ott marad a földön. Mondjam-e? Egy hektár gabona aratása-cséplése 2 500 000 lejbe kerül!
- Elég baj az, hogy itt nem alakult annak idején egy gazdakör. Közösen, s ha még valami támogatást is kapnánk, tudnánk szerelni egy kombájnt - teszi hozzá Gál Zsigmond. A szacsvaiak nagyon el vannak keseredve. - Szeptember 10-én meg kell kezdenünk a vetést, a föld, a magágy elé kéne legyen készítve, s nálunk a gabona fele még a lábán áll! - Többször is kiszámították: Szacsván a mezőgazdaság ráfizetéses: tízmillió lejt kell elköltenie a gazdának, amíg egy hektárrról a gabona a padlásra kerül!
- Hogy állnak a kapásokkal?
- Annál is rosszul. Itt úgy lehet számítani, hogy a pityóka már ki van szedve. Kiszedte a ragya. Elpusztította a teljes határt. Nem tudtunk ellene védekezni. Permetezés után az enyém harmadnapra lefeketedett - mondta Szilvási.
- Nekem 30 ár pityókám volt a Túlsó oldalon. Ültetés után kitúrták a vaddisznók. Csordáslag járnak át ide a magyarósi Cseréről, a Rétyi Nyírből s le a Kárhágón. Sok fuszulykát tettem, hogy legyen. A szarvasok és az őzek úgy lerágták, hogy egy bokor sem maradt épen - folytatta Gál Zsigmond. - Jeleztük, mondtuk a vadőrnek. Hivatalos választ nem kaptunk, szóbelit többet. Azt is mondták, hogy kerítsük be a földeket, azt is, hogy pereljük be az erdészetet? Kinek van erre pénze!?
Szilvási Vilmos elmondta, hogy felszerelt két táskarádiót a pityókaföld két végére. Elemet is tett bele, ernyőt föléje, hogy védje az esőtől. Jól is mûködött a dolog egy hónapig. Arrafelé sem jöttek a disznók. De jöttek a kétlábú vadak, és... ellopták a táskarádiót! A rendőr a gyanúsítottnál nem találta meg. Inkább adott helyette egy másik rádiót... az viszont nem mûködött! Én a törökbúzámat úgy védtem meg, hogy bekerítettem. A föld közepében szól a rádió. Nem jött a vad. Csak éppen a medve ne jöjjön, mert az előtt nincsen kerítés. Itt sokan őrzik a terményt. Birtalan István állandó jelleggel kint hál a földje mellett, a volt vadőr, Fazakas Misi bácsi is kutyájával. ? nyugdíjas, de aki nappal dolgozik, s éjjel is a talpán kell állnia, annak éppen elég a nehézségből!
- Régen is volt elég vad, de nem volt velük ennyi baj.
- Értem, de akkor nem voltak ilyen szigorú vadászati törvények! - felelte. - Lehetett riasztani, volt, amivel, lőtték őket jobbacskán. Hallom, hogy van olyan nyugati ország, ahol ezek a vadak dúvadnak számítanak. Itt nálunk még most is elképesztő módon védik. Ha áramot vezetek a föld mellé, s megöli az állatot, bezárnak...
Ede bácsi favirágról álmodik
Bajok vannak - és nem is kevés - a lomblevelû oázisban. Lám, a közel 100 hektárnyi közbirtokossági erdő semmit sem hoz a tagoknak, fiatal, tíz év múlva lesz benne valamit érő fa. Adósság az van elég: tíznél több millió a zágoni erdészetnek, még több az üzemtervért Brassónak. Nincs, nem adnak pénzt, hogy felújítsák az iskola épületét. Kevés a gyerek is, ez baj. De marad az iskola. Ebben az évben is a kultúrotthon melléktermeiben tanulnak. Nem a nép, hanem az állam kevéskére mért pénzéből folytatják a mûemlék templom restaurálási munkálatait - tudtuk meg Hlavathy Izabellától, a mûvelődési felügyelőség tanácsosától. Sok pénz kell még oda is, hát a kazettás mennyezet restaurálására? Pedig az idegenforgalmi kuriózuma a falunak.
Búcsúszóra a 76 éves Berde Ede bátyánkhoz kopogtattunk be. ? a falu egyetlen népmûvésze. Kár, hogy nincsen utánpótlás. ? faragta a templom feljáró kapuját.
- Tanulja meg más is a faragást. Én is magamtól tanultam meg. Kovács mérnöknek is én faragtam, ide a faluba. Még bírom, bírogatom, de lenyugvóban van már a Nap...
Kisgyörgy Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép