?tefan B?nulescuIrodalom: Árban

2005. szeptember 1., csütörtök, Archívum 2003–2007

(részlet)
(?)
- Siess, Condrat! A tanító kisasszony meg Vica már fel is szedték a padlót az irodában, s helyet készítettek a gyermek számára - mondta C?puci vékony, sipító hangon.
- Mellére tették az ábécéskönyvét meg a füzeteit - morzsolta a szavakat Chizlinski.
Condrat a kabátja ujjával végigtörölte a homlokát, aztán kiszabadította lábát a homokból. Lenézett a vízre hosszan, csodálkozva, aztán elkezdett kacagni. Arrafelé bámultak a többiek is.
A magasra tornyosult vastag jégtáblák között, amelyeknek útját a fel-felcsapó víz, derékba tört fák és elsodort nádszigetek jelezték, falkában törtettek errefelé a vaddisznók. Gyors ugrásokkal úsztak, szürke hátuk hasította a vizet, tátott szájukra, szőrös pofájukra, alsó állkapcsukra jégcsapok fagytak. Agyarukon dérütötte, fehér, hervadt fûcsomók.
Condrat a vaddisznókra mutatott:
- Nézzétek csak! - kiáltotta. - Az Vasile, a vén vaksi kan, amelyikkel tíz esztendővel ezelőtt a Mati?a-tavon egy úszó zsombékon találkoztam. A tenyeremből etettem volt kukoricával. Valósággal szökdösött örömében, amikor érezte, hogy ember van a közelében. ? az, egészen biztos, megismerem a letört agyaráról. Hé, Vasile! Hogy vagy, Vasile? Minden jót, te vaksi öreg!
Condrat kacagott. Egyik kezében ott volt az ásó, másikban a lapát, a bakancsát kifelé cibálta a homokból, amely újra meg újra ráomlott. És kacagott.
- Hé, Vasile! Azt hittem, már nem is élsz. Hiszen le is sántultál, több mint tíz esztendeje. És hallani sem hallasz jól. A farkad is leszakadt valamerre, azt is elvesztetted. S a füledet most már a szemedre húzva viseled, nyilván, mert úgy tetszik neked, és mit sem törődsz holmi jégzajlással. Nagy tekergő vagy te, azt mondom!
Erre mindnyájan kacagni kezdtek. Horobe? vaskosan, rekedt hangon röhögött, s két kézre fogta mellére csüngő szalmaszín szakállát. C?puci magas fejhangon vinnyogott. Blegu ki-kibuffant. Chizlinski pisze orrát az ég felé emelte, és kurtán fel-felnyerített. B?lc?u tüdejéből darabosan szakadt ki a hahotázás. Pri?u arcára szorított kézzel s szokása szerint levett kucsmával fuldokolt, míg P?lici két rövid karjával tartotta rengő hasát, és csak úgy döcögött belőle a hang.
A vaddisznócsorda megtorpant, és a homokbuckák felé böffentett. Az élen haladó vén kanok közül kivált Vasile, és elkezdett forgolódni, aztán mintha csak játszani támadt volna kedve, fel-feldobta a víz színére gömbölyû hátsófelét. Példáját még egynéhány vaddisznó követte.
- Hé te, Vasile! - kiáltott oda neki Condrat. - Hány esztendős vagy ugyanbiza? Hiszen már az apám is emlegetett, és már ő is ilyennek ismert. Vén vagy bizony, de azért nem hagyod magad. Isten éltessen, Vasile, adjon neked egészséget!
Megint kitört a kacagás. Az emberek hátravetett fejjel hahotáztak. Egyedül C?puci nem bírt magával, lekuporodott a csónak fenekére, arcát a térdére szorította. Csak a hátát lehetett látni, rázta a nevetés, ami már nem bírt kitörni belőle.
A vaddisznófalka tovább folytatta útját. Elöl Vasile, nyomában a többi.
Fenea próbálta megérteni, vajon mi lehetett az, amin a férfiak olyan jóízûen kacagtak, de hiába. Körülnézett, hátha valami csuda folytán megérkezett a tavasz, vagy hirtelen visszahúzódott a víz, de mindebből semmit sem fedezett fel. A homokba ásott gödörből, ahol kuporgott, csak a férfiak mellét és cserzett bőrû, nevető arcát látta, s valahogy, érthetetlen módon az erőt is, amely ott duzzadt bennük. ,,Vajon honnan veszik ezt a nagy erőt?? - gondolta magában, és még kisebbre húzta magát. Nézte a vízen vadul hánykolódó jégtáblákat, aztán lopva félrehúzta füléről a fejkendőt, hogy jobban hallja a férfiak kacagását, különösen a Condratét, amely tisztán, lebírhatatlan erővel szárnyalt a többi hang fölött.
Fordította: Dávid Gyula
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-09-01: Archívum 2003–2007 - :

Irodalom: Tanyai lány

2005-09-01: Archívum 2003–2007 - :

Család: A mai osztályzatunk