Hajdani vásárok halvány utánzatát láthatta tegnap, aki eldöcögött Uzon hagyományos Róza-napi rendezvényére, a környék állattartó gazdáinak valamikori legfontosabb mustrájára: tegnap mindössze tucatnyi ló és talán kéttucatnyi malac árára alkudhatott az érdeklődő, de még a hizlalni való jószágok sem mind fogytak el.

Holott ez referenciaár — állítja egy bodoki látogató —, ehhez mérik aztán a falvakban kicsit olcsóbban kapható négylábúak értékét. A prázsmári vásáron még drágább minden, de amúgy leáldozóban ez a fajta adásvétel — vélik többen is —, a fajállatokat már tenyésztőktől veszik a tehetősebbek, a többieknek ezek is elérhetetlenek. És hát a hangulat sem a régi, áldomást ugyan két helyen is lehetett inni, de falnivalót hozzá csak egyetlen kocsi mellett sütöttek, mézeskalácsos pedig még mutatóba sem jött, igaz, gyermeket sem láttunk. Kínáltak még kősót, ostort, érclábost és vasszerszámokat, de nem sok sikerrel, a közönség nagyobb része inkább nézelődött, tájékozódott — némelyek vidám pezsgésre számítottak, a jókedvű forgatag helyett azonban csendes, nyomott várakozásra találtak, a helybeliek szerint évről évre jelentéktelenebb, már nem esemény az állatvásár.